Akik olvasták a már említett 3 berendezés tesztjét, azoknak szinte semmi újdonsággal nem szolgálhatok, a 2.1-es szett kivitele kifogástalan, csillogó külseje igézõ, és amint kiemeltem a dobozból, szinte remegõ kézzel kötöttem össze a számítógéppel, annyira vártam hogy megszólaljon. A mélynyomó (melynek tetején ott díszeleg a JBL felirat) ezúttal egy gombára emlékeztet, a szatellitek esetén azonban megoszlanak a vélemények, sokakkal egyetértésben nekem virág, míg pl. családtagjaim egy részének pillangóformájúak. A csatlakoztatás pofonegyszerû, a gomba hátulján sorban a jobb szatellit, majd a line in aljzat kapott helyet, õket követi a ki-bekapcsoló gomb, apró zöld leddel a közepén. Negyedik a sorban az áramellátás csatlakozója, ötödik a bal hangsugárzó kimenet, és a sort a mélyhang szabályzó zárja. Amint azt a korábbi szetteknél is említettem, a dizájn oltárán bizony feláldozták a könnyû hozzáférést, sem a ki-bekapcsolás, sem pedig a basszus intenzitásának szabályozása nem túl egyszerû mutatvány, de vigasztaljon minket az, hogy utóbbihoz jobb is, ha nem nyúlunk, hacsak nem valamiféle rezonancia-fegyver kísérletet végzünk. „Atlas” fantázianevû, lefelé tekintõ mélysugárzója 150 mm-es, 40 Hz-tõl visz, és 24 Watt teljesítményû, míg a két szatellit egyenként 6 Wattos, a virágszirmok, avagy lepkeszárnyak alatt pedig egy-egy 25 mm-es alumínium dóm membrános, neodymium mágnesû, szélessávú Odyssey hangszórót találunk. A hangerõ szabályozása a megszokott módon történik, a jobboldali hangsugárzó elülsõ felületén található két érintõ-érzékelõ segítségével állíthatjuk be a kívánt „nyomást”, ha pedig el kell némítanunk a szettet, akkor ezt is könnyedén megtehetjük, mindkét érzékelõ egyidejû megérintésével. A „mute” állapotot ugyanígy oldhatjuk fel, és szerencsére a korábban beállított hangerõvel folytathatjuk a lövöldözést, autóversenyt, zenehallgatást, avagy mozizást. Amit még érdekességképpen megemlítek, hogy a szatellitekhez vezetõ kábel szövetborítású, amit (félretéve mindenféle pejoratív felhangot) általában vasalóknál láttam eddig.
A hangzás azonnal lehengerlõ, meggyõzõ, és nagyobb hangerõn nyugtalanító. Na nem azért, mert bármi gond lenne vele, csak ha ebbõl a néhány Wattból ennyit ki lehet hozni, akkor mi lesz, ha a hangerõt és teljesítményt különösképpen kedvelõ JBL csapat elõáll egy komolyabb paraméterekkel rendelkezõ készlettel? Jó szokásukat ezúttal is megtartották a tervezõk, így – a MAPS (Minimum Audio Parameter Shift) nevû rendszernek köszönhetõen - a hangerõ felsõ határán sincs semmiféle torzítás, a magasak szinte hasítanak, a mélynyomó pedig a gomba alján lévõ bordákon keresztül bokszol nagyokat a levegõbe. Bár értelemszerûen nem túl valószínû, hogy valaki pont ezen a szetten hallgatná a „Bartók összes”-t, azért komolyzenén is helyt áll, de érezhetõen nem kedveli túlságosan a mûfajt. Jazzen, popon, elektromos muzsikákon aztán elõáll a farbával, nyílt, lendületes, fiatalos hangjával üde, friss hangulatot teremt, a hangszerek izoláltsága, a cinek finomsága, a mélyek teltsége, mind-mind elismerõ mosolyra késztetnek bennünket. Tömörített hanganyagokkal is jó szól, természetesen a minõségi limitációk figyelembe vételével. Ha esetleg szomjazunk a sebességre (NFS…) akkor a motorhangok szinte valódinak hatnak, mint ahogy a többi effekt is nagyot üt. Mászkálós-gyilkolászós játékokon jobb, ha visszaveszünk a lendületbõl, mert még a végén kihívja valaki a terrorelhárítást. Ha mozizunk, elsõ, ami feltûnik, hogy hangja villámgyors és pontos, tere elegendõ, és valahogy ehhez a hangzáshoz egy nagyobb rendszert képzelnénk el. A filmzene hatásos, a beütések néha meghökkentõen dinamikusak, a párbeszédek szinte a sterilitásig tiszták. Ha mindenképpen szõrszálat akarok hasogatni, akkor talán a középtartomány lehetne dúsabb, mert így kissé sarkossá válhat néha a hangkép.
Fényes tisztaság, és kontrolált, de zúzós mélytartomány a Spyro legfõbb erénye, ami érzésem szerint leginkább a fiatalabb korosztályt kerítheti gyorsan a hatalmába. Jóval többre hivatott, mint hogy mp3-akat hallgassanak rajta, játékhoz és mozihoz is tökéletes. Ha a sorozat eddigi darabjaival vetjük össze, szerintem elõrelépés történt: a Creature és Encounter közötti árért mindkettõnél letisztultabb hangzást kapunk, míg stílusjegyek tekintetében inkább az elõbbi jellegzetességei köszönnek vissza.
Lauscher Zoltán
