Bármennyire is hangoztatják az ellenkezőjét - dacára az ipari, tár-sadalmi, szexuális, digitális, és ki tudja még milyen forradal-maknak - világunk még mindig nehezen fogadja el a másságot. Aki, vagy ami kívül esik a homályos definíciójú „normalitáson” (mely oly sokszor szürke, unalmas középszerűséget takar), azt könnyen megbélyegezhetik, kiközösíthetik, kigúnyolhatják. Az már egy más kérdés, ha alanyunk mássága egyben különleges kiválóságot hordoz, ekkor a szemellenzős tömegek ítéletével szembehelyezkedve sokan megláthatják benne a tehetséget, egyediséget. A Harman/Kardon GLA-55-ös multimédiás hangfalpárja kapcsán jómagam az utóbbi tábor sorait erősítem, mert vitathatatlan, hogy kvalitásai nem mindennapiak.
Ahogy azt mondani szokták, a neten kapott hideget, meleget, de az is biztos, hogy senkit sem hagyott hidegen, mindenkinek meg van róla a külön bejáratú saját véleménye. Ha pedig már a hidegnél tartunk, megjelenése egyértelműen jég-asszociációt (is) hordoz, valamint neve a „GLA” lehetne akár a „glacier” rövidítése is. (Bár a „glass-GLA55”, vagyis üveg párhuzam még sokkal valószínűbb.) Ezen kívül sokan kristálykoponyára emlékeztető formát látnak bele, de akár gyémánt, vagy a mostanság divatos, és érthetetlenül túlárazott, jól csengő márkanévvel ellátott kristály ékszerek is szóba kerülhetnek, ha a GLA-55-ösről beszélünk. Abban mégis mindenki egyetért, hogy különleges darab, és a „fantasztikusan széptől” a „baromi rondáig” terjedő skálán inkább a felső végponthoz közeliek az ítéletek, nekem pedig nem volt mit megszokni rajtuk, hiszen évek óta büszke és elégedett tulajdonosa vagyok az ugyancsak teljesen átlátszó Soundsticks II. szettnek. (Az azonban kutatásaim kapcsán kiderült, hogy nem csak magyar szokás azért leszólni valami értékeset, mert mi magunk nem rendelkezünk vele, esetleg nem engedhetjük meg magunknak.) A konkrét alak pontos leírásától ezúttal nem csak a térgeometriával - félelemmel vegyes tisztelettel - ápolt kapcsolatom miatt igyekeztem volna tartózkodni, hanem azért is, mert a régi vicc analógiájára: ilyen állat/test nincs is. De ha mégis nekifutunk, akkor jó közelítéssel egy, a szagittális síkra tükrözött gömbszelet, elölről és alulról két, egymással körülbelül 70 fokot bezáró síkkal elmetszve, oldalsó falain három-, négy-, öt-, és hatszögeket formázó, enyhén homorú benyomatokkal. (huhh!) Anyaga teljesen átlátszó műanyag (PMMA – polimetil metakrilát), pont olyan, amilyenből a golyóálló ablakok is készülnek, így a hangképre káros rezonanciáknak esélyük sem lehet. Az elülső felületben, a fém(hatású) ellipszist formáló díszkeretből felül kidomborodó három rácsív mögött találjuk az Infinity dobozokban is használt, saját fejlesztésű, speciális CMMD (Ceramic Metal Matrix Diaphragm) tweetert, mely különleges, torzításmentes membránjáról kapta nevét. Lézer scannelésű vibrométerrel készített vizsgálatok tanúsága szerint anyaga jóval kisebb torzulást szenved rezgés hatására, mint a hagyományos kevlár, így ideális hangsugárzók gyártásához. Alatta mindenféle védelem nélkül találjuk a titkait hosszas guglizás ellenére is féltékenyen őrző Atlas AL woofert, melyről mindössze annyi derült ki, hogy a maga 3 inch-es (76 mm) átmérőjével, jóval nagyobb sugárzók hangját produkálja (erre egyébként teljesen egyedül is rájöhetünk, ha meghallgatjuk), valamint hogy kónusza akár két és fél centis kitérésre is képes, tehát a kellő nyomaték érdekében abszolút nem bánik kesztyűs kézzel a levegővel. Legalul találjuk a relatíve komoly méretű reflexnyílást, mely a már említett ellipszisbe ugyancsak „beleharap” kissé. A mögötte lévő, a doboz belsejében a driverekig visszakanyarodó csövet az átlátszóságnak köszönhetően végig követhetjük, így az is látható lesz, hogy kiképzése a felső részen meglehetősen trükkös, hiszen első ránézésre a tweeterhez fut, de alaposabb szemrevételezés után kiderül, hogy a két, csipogóhoz kapcsolt fém tartóelem mellett a kürtő az egész belső térrel közlekedik. A nyílás alatt vékony, fényes fém-képletek jönnek a talpból, majd a hangszórókhoz csatlakoznak. A forrasztásokat apró fekete műanyag gömbökkel takarták el, így a (műszaki érdeklődéssel rendelkezőknek felettébb csábító, ám esetünkben szóba sem jöhető) szétszedés kockázatos művelete nélkül megállapíthatatlan, hogy vajon ezek-e a vezetékek, avagy csövek, melyekben belül fut a kábelezés. Említésre méltó a meglehetősen súlyos fémtalp gumiborítása, bár a véletlen balesetek előfordulásának veszélye már pusztán a dobozok tömegéből adódóan is kicsi. (Persze jobb félni, mint megijedni: ezekre a dobozokra érdemes nagyon vigyázni.) A baloldali doboz hátulján mindössze egy állandó kábelcsatlakozást találunk, a jobboldalinál azonban itt látjuk az áramellátás, a másik doboz, a jel (3,5 mm jack), és egy (opcionális) sub csatlakozását, valamint egy apró lyukat, amiben csavarhúzóval(!) állítható mélyszabályzó kapott helyet.
(Ez a megoldás több okból is rejtély számomra, egyrészt nem indokolt az effajta rejtegetés – sokkal felhasználó barátabb metódusok is léteznek, illetve szerintem nem csak a mélyek mennyiségéért felel, hanem az egész hangképért. A faramuci megoldás másrészről azonban rögtön kárpótol is: teljesen biztosak lehetünk abban, hogy véletlenül nem fog „elállítódni”.) A két dobozt összekötő kábel nagyjából két méter, ami legtöbb esetben elég kell, hogy legyen, ám nálam az asztal nagyobb kiterjedése miatt a még éppen elegendő kategóriába került, magyarán nem lett volna baj, ha hosszabb. Ha áram alá helyezzük – tekintve, hogy nincs ki-bekapcsoló gomb – azonnal felvillan a két hideg fehér fényű led a dobozok elejének alsó részében, és működésbe jön a jobboldali doboz talpában megbúvó erősítő. Ledjeink pár perc jelnélküli tétlenség után közepes tempójú, és bizonyos esetekben rendkívül zavaró villogásba kezdenek, míg ha a jobboldali doboz két hangsugárzója közötti hangerőszabályzásért felelős érintőszenzorokat egyszerre tapogatjuk, akkor elalszanak, miközben dobozaink elnémulnak. A GLA-55-ös COE (Compuer Optimized Equalization) rendszere biztosítja a kiegyensúlyozott hangzást, míg OCT-tal (Optimized Compression Topology), és a Slipstream Port Design-nal is rendelkezik, mely utóbbiak a nagyobb hangerőn jelentkező esetleges torzításokat hivatottak kordában tartani.
Hangminőség
Leszámítva a bejáratás első pár óráját - amikor is helyenként elég nyersen hasogató hangokat is produkált – igazán komolyat alakított. (Ehhez azonban kellett egy kis adjusztálás a mélyeken, és egy kis összeszokás.) Legyen szó akár nagyzenekari, akár kamara-darabokról, komolyzenén elképesztő részletességével, és színezetlen, tárgyilagos karakterével hódít, persze úgy, hogy, ezen tulajdonságai nem viszik el a produkciót az unottan kötelességszerű irányba. Minden hangszer, minden zenész a helyén, nagy a fegyelem, de mégsem kell katonásan szögletes hozzáállásra számítani. Tere a megfelelő helyről hallgatva mély és jól felépített, mely akár kicsit távolabbi pozícióból is egészen hiteles tud lenni. A vonósok selyme, a fúvósok levegője, de jazzen az elektromos hangszerek vibráló energiája is remek, a magasak vitalitása pedig lenyűgöző. Mélyei kerekek, definiáltak, színesek, ám a Soundsticks II.-es szett itt, lévén 2.1-es – ha máshogy nem is, de mennyiségben – rá tud verni. Popzenén semmi hibát nem találunk, ha pedig arra vetemednénk, hogy veszteségesen tömörített anyagokkal kínáljuk meg, akkor a „túl jó” berendezések esetén fellépő effektussal számolhatunk, vagyis még a 192-256 kbit/sec. bitrátájú mp3-ak, és ezzel ekvivalens minőségű egyéb formátumú fájlok is gyakran szánalmas sutyorgást zúdítanak a nyakunkba. Ilyen szempontból sem a kompromisszumok doboza a GLA 55-ös, nem éri be rosszabbal, csak CD-minőségű, vagy afeletti anyaggal, feltéve persze, hogy igényes zenehallgatásról van szó. Néhány játékkal is kipróbáltam PC-n, de - minden igyekezetem ellenére - potenciális hangerejének csak töredékét tudtam kihasználni. A dühödt plazmaágyús aprítás ilyen prezentációban egyik legősibb és legalantasabb ösztönünkre hat, az ezerszámra hulló zombik pusztulása maximális – gyilkos - kielégülést nyújt. Békésebb játékoknál is nagy hasznát vesszük, a logikai feladvány alatt finoman hömpölygő muzsika rengeteget tesz hozzá a hangulathoz. Filmnézéshez is elsőrangú partner, az akciófilmek sokat profitálnak gyors és pontos hangjából, míg a lírai hangvételű alkotásokat is teljes valójukban élvezhetjük vele.
Ajánlás
A végére maradt a - csaknem – 1000 dolláros kérdés: vajon kinek ajánlható a Harman/Kardon GLA-55-ös? Nos, elsősorban azoknak a szerencséseknek, akik a fenti összeget rá tudják áldozni multimédia-kuckójuk fejlesztésére. Ha ez meg van, és az akarat sem hibádzik, akkor semmi akadálya, hogy magukénak tudhassák a Világon ma elérhető egyik legjobb minőségű, extravagáns külsejű, ezzel némiképp a lifestyle-témakörbe is átlógó hangfalpárját. Tipikusan az a darab, ami a nem hozzáértők figyelmét és fantáziáját is megragadja, ezért túllépve az otthoni felhasználáson, akár exkluzív üzletek, szalonok, irodák berendezéseként is maradéktalanul megállhatja a helyét.
