Nem is olyan régen még alig tudtunk volna a high-enddel összeegyeztethetetlenebb fogalmat említeni, mint a kompakt AV rendszert, ám a mûfaj úttörõi bebizonyították, hogy ügyes megoldásokkal ezt az ellentmondást is fel lehet oldani, eredményeik pedig megmutatták, hogy igény is van az efféle készülékekre, így lassan minden komolyabb specialista elõrukkol saját egydobozos házimozi különlegességével.
A Meridian nem tegnap lépett a tettek mezejére, a jól bevált, többszörösen integrált, DVD-A/V és CD játszó, AM-FM vagy DAB tuner, valamint AV processzor és elõerõsítõ funkciókat egyesítõ készülékébõl, a G91-bõl (HFP57) kifejlõdött, (egyebek mellett) ötcsatornás végfokkal megtoldott G95-öt már tavaly megcsodálhatta a CES közönsége. Kívülrõl sok újat még õk sem vehettek észre, a G sorozat egységes kivitele miatt jóformán változatlan a külsõ és a kezelõfelület, de nincs is már nagyon hova fokozni a kezességet: a rögzített feladatot ellátó kezelõszervek melletti öt billentyûnek a grafikus kijelzõ ad körülménytõl függõen változó funkciót, amivel igencsak megkönnyíti a felhasználó dolgát. Fotelben ülve, MSR+ távkapcsolóval a kézben kicsit körülményesebb a helyzet, mivel a terjedelmes, háttérvilágított, 51 gombos pultnak a Meridian elektronikák mellett egyéb gyártók készülékeivel is szót kell értenie, hogy egy kézben maradhasson az irányítás.
Ahogy munkához látunk, egy lényeges újításnak mégis fel kell tûnnie: az Eject gomb megbökésére nem pattan elõ rejtett lemeztálca, helytakarékosság végett fiók nélküli betöltõ mechanizmus szippantja be a lemezt, ami ugyan szokatlan megoldás ilyen körökben, viszont tagadhatatlanul kényelmes, és ha a lényegesen nagyobb igénybevételnek kitett mobil alkalmazásokban bevált, itt sem lehet probléma vele. CD-bõl audiot, videot, MP3-at fogad el a masina, DVD-bõl a video mellett a szabvány megalkotójához illõen a sajnálatos módon marginálissá lett audiot is. Fájdalom, de az SACD támogatás a DVD Fórum alapító tagjánál szóba sem jöhet, pedig a konkurens formátummal szemben itt még tapasztalhatók halvány életjelek. A hagyományokat folytatva DVD-ROM meghajtó veszi kezelésbe a korongot, a pontosság, az alacsony jitter záloga pedig nem a mechanikailag agyonstabilizált futómû, hanem a nagy sebességbõl fakadó újraolvasási lehetõséget kiaknázó, a standard módszernél tízszer jobb hibajavítást biztosító háromszoros pufferelés és persze az igen precíz órajel. Sztereóban felül-mintavételezi a digitális hangot a G95, a jelkezelés egységesen 48 bites felbontásban történik. A belsõ lánc végén D osztályú digitális Hypex végfok szolgáltat 5x100 wattnyi teljesítményt, az ilyen esetben bevett szokással ellentétben viszont nem a sokak által üldözendõnek tartott kapcsolóüzemû, hanem lineáris tápegységgel és jófajta toroid trafóval a háttérben, így aztán nem is annyira hidegvérû, kellemesen átmelegszik a doboz munka közben.
A videó szekcióban kényelmes helyzetet használhat ki a Meridian, hiszen 2005. óta stratégiai szövetségben dolgozik a Genesis Microchip-pel, melynek egyik divíziója, a Faroudja különösen jól csengõ névvel bír AV berkekben, így aztán nem lehetett akadálya kiemelkedõ képességû, professzionális minõségû videó processzor/skálázó beépítésének. Az 1080p-vel bezárólag minden szabványos felbontást támogató DCDi egység alacsony képzajt garantál nagy színmélység mellett, az összes képkimenetet (kompozit, S-video, progresszív komponens, HDMI) egyidejûleg üzemeltetve szolgál ki bármilyen megjelenítõt. Mivel a kompakt rendszerek tipikus vásárlói nem tartanak fenn nagy létszámú eszközparkot, meg lehet szabadulni néhány csatlakozótól, helyszûke miatt úgysem férne el minden a hátsó panelen. Még így is kiszolgál 3 analóg sztereó forráskészüléket DVD receiverünk, van 2-2 digitális koax és optikai hangbemenete, kimenet viszont egyikbõl sincs, míg 5.1 csatornára osztott, dekódolt analóg vonali surround hangot csak kiad, nem fogad. A képbemeneteket sem méri bûnös szûkmarkúsággal, a két „leggyengébbõl” még 3-at is kínál, komponensbõl is elfért rajta egy BNC szett, egyedül az van gondban, aki HDMI-képes képforrást, mondjuk digitális mûholdvevõt csatlakoztatna, mert azt csak közvetett módon, a kommunikációs portokhoz kötött külön HDMI switch beiktatásával teheti meg.
Nem esett még szó a rádiótunerrõl, amelyet alapesetben analóg RDS AM-FM típusúnak kell érteni, a rend kedvéért saját 24bit/96kHz-es AD konverterrel, a vételi zavarokat korrigáló (pl. a kellemetlen AM füttyöt kiiktató) DSP-alapú szûrõkkel. Ez pár évig nálunk is elegendõ lehet, de a médiatörvény már fenyeget a néhány éven belüli digitális átállással, így a hosszú távra tervezõk a DAB tuneres G95-öt kérik, fohászkodva közben, hogy a majdani mûsorszórás még nem eldöntött szabványa passzoljon szerény receiverének felkészültségéhez.
Hang (és kép)
A receiver beüzemelése a jó öreg manuális módszerrel történik, ami a divatos aktív akusztikus mérõrendszerekhez képest sem különösebben kritikus feladat, ha ilyen jól használható, egyszerûségében is mutatós OSD menü tartozik hozzá. Munka közben egyetlen zavaró körülmény akad: valami oknál fogva nemcsak a DVD menü betöltésekor, de sávváltáskor, gyorskereséskor is némítgatja a hangot egy-egy relékattintás kíséretében a készülék. Aki együtt tud élni a csak lassan természetessé váló jelenséggel, annak igen-igen átható hangélményben lehet része még ebben az „idejétmúlt” 5.1-es konfigurációban is, különösen, ha zenés DVD-k kerülnek elõ. Csak a legkivételesebb rendszerek képesek ennyire élõvé tenni a nyílt, világos, naturálisan letisztult hangvételt, azonnal átérezteti velünk a koncertterem akusztikáját, tapinthatóvá teszi a hangulatot. Lenyûgözõ, hogy a koncentrált, igen alapos felbontású, kifinomult hang mennyire lényegre törõ, könnyed, friss is egyben, egészen különleges élmény így a koncertfilm. Az énekhang telt, van súlya, jelenléte, pedig vetélytárshoz méltóan alaposan kidolgozott nagyzenekari kíséret veszi körbe, ám a határozott, egyértelmû játék a legkevésbé sem tolakodó, még a gyakran problémás rezes szekció is barátságos marad. Megnyugtatóan semleges a karakter, senki sem keménykedik, már-már zavarba ejtõen tökéletes a kiegyensúlyozottság, felhõtlenül sima, lendületes az elõadás, csak nagyritkán esik ilyen jól sztereópárti füleknek a surround muzsika. És ezt még tovább is lehet fokozni, a Corrs kamarakoncertje hátborzongatóan közvetlen, könnyen tátva maradhat a szánk az érinthetõen valóságos énekhang hallatán, az akusztikus basszgitár még így 5.0-ban is meglepõen masszív, hiába van a ritmusgitárokkal együtt bedrótozva, makulátlanul unplugged a hangjuk, egyedül a dobokon érhetõ tetten némi, inkább az utómunkálatoknak betudható szelídítés. Oldfield megakoncertjén még ennek sincs nyoma, a könnyednek induló szám félelmetesen energikussá változik, hibátlan a ritmus, megigézõen tiszta a hangkép, még akkor is fejet kell hajtani elõtte, ha legnagyobb kedvenceink között esetleg kevés az elektronikus zene. De nemcsak a zenerajongókat kényezteti a G95, a mozifilmeket is valódi realista tálalásban szervírozza, tiszta, lényegre törõ a megjelenítés, bár a párbeszédek nem 100%-ig makulátlanok, beléjük inkább érzelmeket tölt a DVD-receiver, az idegen szinkronnyelvbõl nem annyira penge nézõnek koncentrálnia kell a dialógusoknál, ha nem akar lemaradni egy-egy bújtatott elszólásról. Az akciók viszont bõven kárpótolnak, hatalmas a lendület, a mélyek egyenesen brutálisak, rémisztõen valósághû a hangzás. Kifogástalanul teljes a surround tér, nincsenek hangcsatornák, csak egyetlen átható háromdimenziós hangszínpad, amelyben totális folytonossággal, szédületes sebességgel mozog-forog a cselekmény, ilyesmit ritkán hallani mozitermeken kívül.
Egy ilyen színvonalú készülék képminõségérõl professzionálisan kalibrált megjelenítõ híján igen nagy meggondolatlanság lenne ítéletet mondani, a Panasonic plazma által megmutatott remek felbontású, élõ anyagú felületek azonban nagyon jó benyomást tesznek, a túlnyomórészt sötét háttérben is jól tájékozódik a szem, mégis átütõ a kontraszt a jól megvilágított témákkal. A szuperközeli képeken élethû a bõrszín és a textúra, egyedül a reflektorfényben beégett fehérû textilek világítása von le valamit az élménybõl. Kiegyenlítettebb fényviszonyok mellett el lehetne képzelni élénkebb színvilágot is, alapbeállítások mellett kicsit fakó a látvány. Talán csak a koncert sugárzóan élõ közelképei után tûnnek most kicsit vázlatosabbnak a felületek, ám a megkapóan perspektivikus tájképek mélysége így is maradéktalanul lenyûgözi a nézõt.
Audio CD-vel, jobban mondva az arról megszólaló natúr jazzkoncerttel kissé elveti a sulykot a rendszer, mintha túl nagyot akarna dobni, túl sokat megmutatni. A surround szettbõl megmaradt Focal Profile 918 párral együttmûködve elég élesre és egyben hangosra fogja a magasakat, amelyek így nyomulósabbak és hûvösebbek a kelleténél, még az egyébként szintén elég igyekvõ, sõt inkább kapkodó, a valódi elmélyültséghez túl türelmetlen szaxofon is alig tud érvényesülni a sok cin, csörgõ és egyéb zajkeltõ eszköz mellett. A könnyed jazzpop-konzerv már sokkal jobban fekszik, a felvétel udvariasan elsimított magasait még ekkora adag kiemelés sem teheti élessé, míg az imént már biztatónak tûnõ basszus végre szépen kikerekedik. Nagy kár, hogy pont a szólista, a zongora nem hajlandó kinyílni, nem szól elég tisztán, alaposan, elmélyülten, a felszínt kapargató játéknál mindenképpen többre vágyik az audiofil értékeket nagyra tartó zenehallgató.
Ajánlás
Elmúltak már azok az idõk, amikor a tehetõs mozirajongónak be kellett érnie valami középszerû megoldással, ha drága plazmatévéjét, vetítõjét valamilyen kezes, kompakt hangrendszerrel szerette volna megtámogatni. A G95-ben szerencsésen találkozik a felhasználóbarát kezelhetõség az osztályon felüli minõséggel, a csatlakozási lehetõségek pedig még egy népesebb készülékparkot is kiszolgálnak. Az ára önmagában biztosíték az exkluzivitásra, bõven van tehát ok, miért érdemes mellette dönteni, míg ellene mindössze a felejthetõ CD-hang szól.
