Bár szórványosan előfordulhatnak ellenpéldák, mégis a közvélekedés szerint két ember első találkozásának első pár percében eldől, hogy vajon mennyire fogják egymást kedvelni, avagy utálni. A Mission m64i jelzésű állódobozokkal nem volt nehéz szerelembe esni.
Ez egyébként meggyőződésem, hogy a manapság - kis túlzással – lassan már unalmasan régimódinak tartott férfi-nő kapcsolatokra is igaz. Ha rögtön az elején nem dobban meg az ember szíve, akkor általában az egészet megette a fene.
Legtöbbször hasonló érzéseim vannak egy-egy új tesztalannyal való megismerkedéssel kapcsolatosan is, azzal a különbséggel, hogy ha rögtön nem bűvöl el, akkor is alaposan ki kell veséznem, és nem engedhetem meg magamnak, hogy a továbbiakban ne legyek tárgyilagos. Ha azonban azonnal „szíven üt” egy készülék, sokkal könnyebb dolgom van, és szinte észre sem veszem, hogy gépelek.
Az m64i külső kivitele szép, bár itt-ott hangyalábnyival pontosabb fóliázást is el tudnék képzelni. A négyféle színváltozatból hozzám egy „cherry” került, mely a fekete porvédő takaróelemmel összhangban kifejezetten kellemes, üde látványt nyújtott. Az MDF kabinet speciális, saját fejlesztésű TFCT technológiával készült, vagyis már a 38 mm vastag front terelő, és a lekerekített élek sem a 
hagyományos felépítést követik. Ez a konstrukció felel a doboz merevségéért, és a káros rezonanciák létrejöttét hivatott megakadályozni, de ne gondoljuk, hogy az újítások sora itt véget ér. Feltűnő, hogy a két-utas doboznak csupán a felső egynegyedében foglalnak helyet a hangsugárzók, méghozzá fordított elrendezésben, tehát a mágnesesen árnyékolt, fém öntvénykosárban trónoló, 150 mm átmérőjű, „Paramid” mélyközép alatt helyezkedik el a viszkóz réteggel ellátott, mikroszálas, ferrofluid hűtésű 25 mm-es dóm tweeter. (A Paramid az aramid nevű mesterségesen előállított, golyóálló mellényekhez is használt, jó tűz állóságú, elemi szálas polimerből származik, melynek lemezét két másik réteg közé préselik. Az így kialakult szendvics lesz a kónusz anyaga.) A hangsugárzókhoz neodímium mágneseket használtak, míg a kábelezés oxigénmentes rézből készült. Számítógéppel optimalizált keresztváltóját közvetlenül a hátlap közepén elhelyezkedő, dupla kábelezésre alkalmas, aranyozott csatlakozókészlettel építették egybe, hogy csökkentsék a jel útjában lévő kötések számát. Dobozunk hat tüskén áll, tehát az installáció eltarthat egy darabig, de mint hallani fogjuk, megéri a csúszást-mászást, fáradozást. Reflexnyílását hátul, felül, a hangsugárzók mögött találjuk, de alul egy még nagyobb átmérőjű, műanyag fedéllel takart nyílás is van, melyen keresztül lehetőségünk nyílik a doboz aljának homokkal való feltöltésére is a nagyobb stabilitás, illetve erőteljesebb mélyhangok érdekében. (Utóbbi kapcsán meg kell, hogy jegyezzem: eme procedúra nélkül sem volt semmiféle hiányérzetem a mélyeket illetően.)
Hangminőség
Már a bejáratás legelején feltűnő volt egyensúlya, és látatlanban az árcéduláján szereplő összeg másfélszeresét is bemondtam volna, hogy legalább annyit ér ez a hang. Igazából nem ugrik hatalmasat, nem döngöl, vagy vakít, „csak” egyszerűen teszi a dolgát. Nyugodt tempóban, de feszes ritmusban, kellemesen meleg, lágy, de kontúros mélyekkel, és transzparens magasakkal bír, de szerencsére az olcsóbb kategória középsávjának maszatolását jócskán maga mögött hagyva egészen jó részletezést mutat be. Vonósai kedvesek, de nem nyájasak, a hangszerek teste szépen ívelten rajzolódik ki komolyzenén. Dinamikában esetleg egy kis plusz jól jöhetne, de egyáltalán nincs szégyenkezni valója: a nagyzenekar valóban nagy, a tér, ha nem is óriási, mindenesetre egy pillanatra sem szűkül be, és mélysége is jó. Ahogy teltek az órák, és „rázódott össze” a Mission m64i, úgy szaporodtak az apróságok, és kicsit még világosabbá is vált a hangja. Első körben tüskék nélkül is meghallgattam dobozainkat, mondván, hadd menjenek egy kicsit, aztán később szereltem őket rájuk. Ahogy említettem, ne sajnáljuk derekunkat, térdünket, (a parkettát már inkább lehetne, de erre is van megoldás…) mert sokkal légiesebb lett a produkció, az addigi meglehetősen szilárdan két lábbal a földön álló hangzás ellenében. Énekhangja Bocelli lemezén egészen simogató, de mégsem behízelgő, és szépítést sem írhatunk a számlájára, egyszerűen jókedvűen mosolygós az előadás. Drámai darabokon sem fordul át sötét fellegekbe, és nem ragadtatja el magát, mert végig kezében tartja a gyeplőt. Mégis inkább a lírai témákon éreztem meggyőzőnek, a lassabb muzsikák egészen magukba szippantottak, létrejött hát a varázslat, és pár percre dobozunk tényleg el tudott vinni magával a hétköznapokból. Jazzen, legyen az instrumentális, vagy vokális, unplugged, vagy elektromos hangszerelésű, egyenletesen jó teljesítményt nyújt, komoly szemöldökráncolást eredményező hiba nem bukkan fel, bár talán a középsáv tetejéből kicsit kevesebbel is beérném. Cinjeinek fémje egészen élő hatást kelt, a klub nyüzsgése könnyen átragadhat ránk is. Popos, rockos műsoranyag esetén magabiztos, jó kiállású prezentációban van részünk, és leszámítva talán a legvadabb fémzenét, egészen széles skálán engedélyez nekünk mozgást a műfajválasztásban. A nagyobb hangerőt jól tolerálja, bár ekkor egy kicsit azért felkeményedhet a hangja, és a középsáv is feldúsul, ám ez még nem zavaró mértékű.
Ajánlás
A Mission m64i dobozok árukhoz képest nagyon jó hangot mondhatnak magukénak, és külsejük is gyorsan megszokható-megszerethető, ami elsősorban lakberendezési szempontok miatt lehet fontos. (Így persze a törékeny családi béke is nagyobb eséllyel marad meg.) Teljes terjedelmű hangjuk közepes és talán kicsit nagyobb terekhez elég, de ha nála izmosabb dobozra van szükségünk, akkor érdemes nagyobb testvérét az m66i-t is számításba venni. Házi-mozihoz és zenehallgatáshoz is ideális választás, így azok otthonába is kiváló minőségű hangot vihet, akik korlátozott anyagi lehetőségeknek vannak birtokában.
