The current Bet365 opening offer for new customers is market-leading bet365 mobile app You can get a free bet right now when you open an account.

Cambridge Audio Azur 650R

Előző számunkban olvashatták a Cambridge Audio első Blu-ray készülékének (Azur 650BD) tesztjét, és akik esetleg emlékeznek még rá, azok tudják, hogy az átlagosnál jóval nagyobb erőfeszítésembe került visszaszolgáltatni. Érthető ezután, hogy nagy várakozással néztem az Azur széria új receiverének, a 650R-nek meghallgatása elé. 7.1-es rendszerű készülékünk a már korábban megismert sorozat külső jegyeit viseli magán: szépen eloxált alumínium előlappal, lekerekített élekkel, diszkréten a felületbe süllyesztett kör alakú gombokkal, 6,3 mm-es jack fejhallgatóaljzattal, a trenddel némiképp szembehelyezkedően meglehetősen puritán, ám így is informatív, pontmátrixos, 9 karakteres kijelzővel, és egy szerénynek mondható előlapi csatlakozókészlettel bír, mely egy kompozit, egy S-Video, egy sztereó analóg, valamint egy optikai digitális bemenetet tartalmaz egy könnyen leválasztható műanyag lapka mögött. (Az analóg bal csatorna – szokatlan, ám ötletes módon – egyben a kalibráló mikrofon aljzata is, mely ennek megfelelően RCA csatlakozóval szerelt.)

Hangerőszabályzója jobb oldalon helyezkedik el, mérete közepes, járása könnyed, de nem folyamatos, elfordítva érezzük a finom „kattogást”. Szolid megjelenését egyedül a BD esetében is említett furcsán mélykék fényű, középre tájolt display rontja kicsit, olvashatósága normál távolságból is vitatható, így nem ez készülékünk legjobban sikerült része. (Szerencsére a többi mind rendben van, szóval ennél nagyobb bajunk ne is legyen!) Távja ugyancsak a lejátszóét mintázza, az egyforma, közepes méretű, kör alakú gombok elhelyezkedését szokni kell, de ha ezen túl vagyunk, könnyen uralhatjuk a 650R-t. Hátlapja három részre tagolódik: A jobb-, és balszárnyon szép rendben sorakoznak az igényes, aranyozott csatlakozók, közöttük pedig egy rács mögött találjuk a házi fejlesztésű X-Tract hűtőrendszerhez tartozó, még nagyobb teljesítmény leadása esetén is észrevétlenül zajtalan ventillátort. Az ígéretek szerint audiofil igényekhez igazodó, alacsony fluxusú, toroid transzformátorát a készülékházban a lehető legnagyobb távolságban helyezték el a jelfeldolgozó, és jeltovábbító elemektől. HDMI(1.3c)-ből három be-, és egy kimenete van, ami átlagos felhasználás esetén elegendő kel,l hogy legyen. Kompatibilis az LPCM, Dolby Digital / Dolby Digital EX, DTS / DTS ES Matrix/Discrete, PLII/PLIIx, DTS Neo:6, Dolby True HD, Dolby Digital Plus, DTS-HD Master Audio, DTS-HD High Resolution Audio, és a Multi-channel PCM formátumokkal, teljesen új Cirrus Logic/Crystal chipsetje a legfrissebb fejlesztésű ikermagos, 32 bites DSP-ket kapta, audio kimenetein 192kHz/24bit rendszerű DAC-ek dolgoznak. 1080p-ig akár analóg forrás jelét is felkonvertálhatjuk, ismeri a 24/25/30 fps üzemmódokat, és rendelkezik deep colour támogatással is. Hangja második és harmadik zónában is megszólalhat, ehhez „A Bus” és „Incognito” kompatibilis csatlakozóink is vannak. A kijelzőhöz hasonlóan minimalista OSD minden tekintetben kielégítő, az összes videokimeneten megjelenik, és menüjében sok-sok beállítást, így a hangfalak távolságát, de akár a jelforrások nevét is módosíthatjuk. 15 programhelyes, automatikus hangolásra is képes tunere az RDS segítségével PS (állomásazonosító), PTY (műsortípus), CT (idő), és RT (rádiószöveg) adatokat fogad.


Azur650R_backHangminőség
Még mielőtt a hangélmény leírásába kezdenék, hadd jegyezzem meg, hogy mindezt annak fényében olvassák, hogy igaz ugyan, hogy receiverünket két lejátszóval is meghallgattam, mindkettő inkább a kicsit fényesebb, keményebb hangú masinák közül került ki. A HD sávok közül a Tudorok sorozat Dolby TrueHD-ja lágy esésű, nagyformátumú főcímzenével indít, a mozis hanghatások teljes tárházával, igazán mélyre menő, vibrálón doboló mélyekkel, és óriási térrel. A folytatásban a beszédhangok remekül töltik be a helyiségek levegőjét, és szinte még csukott szemmel is megmondhatnánk, hogy mekkora szobában, avagy teremben, kápolnában, templombelsőben játszódik éppen a történet. Az apró zörejek hiánytalanok, a hangkép kiegyensúlyozott. A Múmia DTS-HD MA sávja jóval szikárabb, bár ez azért nem jelenti azt, hogy száraz lenne, mint a sivatag homokja, amiben hőseink épp küzdenek. Kissé kemény és csontos magasai nem csak esetünkben, de már a korábbi tesztek során is „fület szúrtak” nekem, ezért nem is lepődök meg. Szerencsére azonban a lovasroham, a kézitusa, vagy a plafonból leszakadó, irgalmatlan tömegű szarkofág hatalmas robaja sem ok arra, hogy a CA Azur 650R nekiálljon feleslegesen kiabálni - erejét bölcsen osztja be, mert jól tudja, ha minden hangos, akkor már semmi sem az. A részletek ekkor is teljes élményt nyújtanak, semmi sem maradhat elfedve, a hangtér hiánytalan. A beszédhangok tisztaságára jellemző, hogy még a spanyol vagy arab akcentussal „súlyosbított” angol is egészen jól érthető, korántsem perfekt nyelvismerettel. A filmzene minden esetben a sztori szerves részét képezi, nagymértékben hozzájárul a hangulatok megfestéséhez, pillanatnyi elkalandozás, vagy lemaradás sem tapasztalható. A dinamika kifogástalan, és bár nagyobb hangerőn a középsáv teteje már lehet, hogy túlságosan besűrűsödik, mégsem válik émelyítően töménnyé. A sima DTS sáv is filmenként eltérő képet mutat. A Majmok bolygója 2001-es változatában meglehetősen kopogós helyenként, de például az űrhajó hajtóműveinek monoton duruzsolása zseniális. A végső ütközet csatazaja hiteles, a rakéta beindítása a szó szoros értelmében elsöprő. A T2 üldözései még csaknem két évtized múltán is tenyérizzasztóan szorosak, Brad Fiedel zenéje döbbenetesen feszült, a vasbetonra megadóan rápréselődő kamion fémjének deformálódása, majd a hatalmas lángtengerrel kísért pokoli robbanás földrengésszerű. A Punisher - War Zone hangjában sem kell csalódnom, mélyei rettenetesek, részletei akkurátusak, de nem szőrszál-hasogatóan kiszámítottak. Az akció sötét tónusú, zaklatott aláfestése - még ki tudja hányadszor is – hajmeresztő, az áldozatoknak ezúttal sincs szemernyi esélyük sem a túlélésre. Ütős párbeszédek szólnak azonosítható akusztikai környezetben, ezért valóshoz közeli a prezentáció.
Zenés anyagon jól felépített díszletek, színpad, és némiképp felajzott közönség fogad, ami nem is csoda, hiszen nagyszerű a hangulat! Részletei ekkor is aprólékosak, énekhangja kedves, bár kicsit talán lehetne testesebb is. Hangszerei világosak, jó ritmusban, kellő odaadással muzsikálnak. Ha mindenképpen kötözködni akarok, akkor a nagy teret kicsit jobban is „belakhatná”. Beethoven IX. szimfóniája a maga monumentális megszólalásával, hatalmas energiával rázza meg a levegőt. Érezhető az SACD nyújtotta plusz, valami nehezen definiálható érzelmi töltet a puszta hangelemzésen túli tartományból. Hangszerei fényesek, és jól pozícionáltan, megfelelő elrendezésben működnek együtt. Hagyományos CD-n sem lehet okunk kétségbe vonni a 650R-es képességeit, egyedül a komolyzenéhez, operához jönne jól a nagyobb felbontás. Jazznél, és pop-rock műfajokon előtűnik a játékosság is, gépünk lazít magán egy kicsit, mondjuk úgy, mikor az ember megszabadul a – meggyőződésem, hogy a híresztelésekkel ellentétben nők által kitalált – nyakkendő fojtogató szorításából. Ez pedig ugye nem jelent trehányságot, csak éppen oldottabb, kedélyesebb, és oxigéndúsabb légkört.

Ajánlás
A Cambridge Audio Azur 650R receiver minden tekintetben beigazolta várakozásaimat, a vele párban lévő BD után nagyjából ilyen teljesítményt vártam tőle. Mozi hangjából a HD sávokat éreztem jobban behangoltnak, a tömörítvények ehhez képest értelemszerűen valamivel gyengébben szerepeltek. Zenés anyagokon a kevésbé súlyos mondanivaló áll hozzá közel; ezeken a felvételeken erőteljesebben ki tud domborodni a muzikalitása is. Ereje közepes és nagyobb terekbe helyezi, és ha most kezdenénk egy komplett rendszer felépítéséhez, mindenképpen hallgassuk meg egy lágyabb, szelídebb hozzáállású partnerrel, első körben például az Azur 650-es BD-vel!