The current Bet365 opening offer for new customers is market-leading bet365 mobile app You can get a free bet right now when you open an account.

Harman/Kardon AVR 135

Jó régen, valamikor a sztereó korszak tündöklésének idején szerepelt utoljára Harman Kardon készülék lapunkban. Az azóta eltelt évek alatt alapos korszakváltáson ment keresztül a szórakoztatóelektronika, így nem meglepõ, hogy a márkanév visszatérése már a házimozihoz köthetõ. A Dr. Sidney Harman által alapított, 50. életévét is átlépett amerikai cég hosszú története során az audio technika számos területén kiemelkedõt alkotott (e névhez fûzõdik pl. a világ elsõ sztereó receivere, szélessávú csöves erõsítõje, Dolby B és HX magnódeckje, PLL rádiótunerje), napjainkban érthetõen elsõsorban a digitális technológiák fejlesztésére koncentrálnak.

Fontos számukra, hogy termékeik kiemelkedjenek a tömegbõl, valamiben mindig többek, jobbak legyenek, mint a szürke átlag. Ez a törekvés már a készülékek külsejében is egyértelmûen megnyilvánul, szinte kizárt, hogy egy H/K elektronikát bármely más márkával összetéveszthetnénk. Ezzel együtt a készülékek formaterve nagyon egységes, kategóriától és "munkakörtõl" függetlenül mindegyikükön ugyanazok az alapvetõ stílusjegyek köszönnek vissza, amelyek így hiánytalanul megtalálhatók a hattagú AVR házimozi erõsítõcsalád legkisebbikén, a 135-ös számú modellen is. Méreteire nézve nem is olyan kicsi a receiver, termetesebb több konkurens gyártó hasonló kategóriájú erõsítõjénél, ráadásul látványnak is jóval egyedibb náluk, fõleg ezüst változatban. Vonalai karakteresen szögletesek, a félbevágott, fekete-ezüst elõlapról szokatlan sejtelmesség sugárzik, mintha az egész felsõ szint egy nagy kijelzõ lenne. Persze ez nem így van, de a tényleges display így is egészen kiváló, a kétsoros elrendezés például egyáltalán nem megszokott ebben a géposztályban, éppúgy, mint a teljes értékû front AV bemenet. Bár a kezelõszervek egyszerû formája, elrendezése célszerûségre utal, többségüket nem túl kényelmes használni, feliratiak csakis nappali fényben, nulldioptriás szem számára olvashatók. Annál jobb viszont az elõlap síkjából alig kiemelkedõ, jelzés szinten racsnizott, üreges hangerõszabályzó, látványos belsõ fénykarimája nem teszi kommersszé az összbenyomást, de ha alkalmatlankodna, a kijelzõt tompított világításra állítva egyben ezt is kikapcsolhatjuk. A szép új digitális világba apró analóg nosztalgiát is csempésztek a potméteres balansz- és hangszínszabályzókkal.
HarmanbackA jellemzõen teljesítményközpontú surround mezõnyben szánalmasan kevésnek tûnhet a csatornánkénti 40 W, ám ne feledjük, hogy ez az AVR 135 esetében egyrészt a valóban számon kérhetõ értéket jelöli (összehasonlításképpen, a hozzá hasonló, 500-600 W közötti hálózati teljesítményfelvétellel bíró készülékek a konkurenciánál általában 120-140 W-ot "tudnak" leadni 6-7 csatornán), másrészt a végfok csúcsárama legalább ilyen beszédes jellemzõ, ami a H/K hagyományaihoz illõen itt ± 25 A. A szolgáltatáscsomagban megtaláljuk a szükséges DD és DTS dekódereket, pár DSP effektet, a térhangzást még pontosabbá tevõ, exkluzív Logic7 jelfeldolgozást, valamint a szintén saját fejlesztésû VMAx rendszert, hogy akkor se kelljen lemondani a 3D hangélményrõl, ha valami oknál fogva csak két hangsugárzót áll módunkban használni. Ide is belefért egy kellemes extra, belépõ szintû erõsítõ ugyanis csak a legritkább esetben kínál teljes értékû OSD setup menüt. A bõkezûen felszerelt, jó elrendezésû hátlapon könnyû a tájékozódás, színkódosak a banánaljzatok, vannak szélessávú átvitelt nyújtó komponens videó csatlakozók, elõfok-kimenet azonban csak az aktív szubhoz jár, bár ez rendszerint éppen elég. Távkapcsolója mutatós ugyan, de mintha az ergonómia kárára foglalkoztak volna a formával, a sok apró gomb sötétben hasznavehetetlen, a hangerõszabályzó lehetetlen helyen van, a jobb pozíciókat "egyszer használatos" gombok bitorolják.


Hangminőség
A koncert DVD gazdag, atmoszférikus, lágyan hullámzó megszólaltatása komoly meglepetés egy alapmodelltõl, a mackósan lépkedõ, kellõ súllyal bíró baszszus ugyan nem a legütõsebb, de a könynyed zenei témán remekül beválik. Rendkívül élõ, megfogott, közvetlen a középsáv, minimális nyersesség, karcosság sem fedezhetõ fel benne, él nélküli az énekhang, de még a rézfúvósok sem recsegtetik szét az elõadást, nagyon pontosak, részletesek és még hangulatosak is. Éppen ilyen kellemesek a magasak is, kézzelfoghatók a különbözõ cinek, nem érezni rajtuk sávhatároltságot, szépen kifutják magukat, a túlzásoktól tartózkodnak, nem fényezik agyon az elõadást, az ének sziszegõs hangjai is kiegyensúlyozottak. Nemcsak részleteiben, de egészében véve is jól érvényesül a teljesítmény, precíz a megjelenítés, nagyon él a színpad, valódi koncertélményt kapunk a zenekartól. Nem ennyire muzikális mûsoron sem kevésbé hiteles a produkció, a közelgõ vihar elõszele hátborzongatóan valóságos, a közben beszálló nagyzenekari kíséret természetesen nem okoz csalódást. Kicsit mintha mélybe hajlana a tónus, ami nyomot hagy a párbeszédeken, de az érthetõséget nem befolyásolja, szépen formáltak a mondatok, az idegen nyelvû szinkron szavai jól kivehetõk. A koncerten mutatott barátságos, enyhén lágy, de nem határozatlan hangvétel itt is megmarad, meglepõ tehát, hogy vad akciókban, alaposan megkergetve is elemében van, gond nélkül állja a sarat az erõsítõ. Megbízhatóan stabil a hangnem, fel sem merül, hogy teljesítmény szûkében lenne a rendszer, bõven van energiatartalék még a józan hangerõszintet messze meghaladó kivezérlés mellett is, bár keményebb, nyomulósabb mélylöketeket is el lehetne viselni. Mindeközben a térérzet kifogástalan, pontosan mozognak a szereplõk, talán a legapróbb neszekre-zörejekre nem jut maximális figyelem, de a fõtéma kidolgozottsága bõven ellensúlyozza az apró hiányosságot. Sztereóban kicsit túlburjánzik a basszus, majdnem elnyomja a zenekart, de még így sem tudja elvonni a figyelmet a klarinét gondosan árnyalt, átható játékáról. A kimondottan részletes, jó érzékkel tagolt színpadon a vibrafon enyhén felkeményedõ, fémessé váló hangszíne nem teljesen hibátlan felbontásról árulkodik, a háttérben megbújó hangok egy része elmaszatolódik, és a magasak is élesebbek valamivel a korábbiaknál. Ha nem is annyira könynyed, gördülékeny a muzsika, mint több csatornában, az erõnlétet, dinamikát illetõen egy szavunk sem lehet az AVR 135-re, 0 dB-re feltekerve teljesen torzítatlanul szól a zene, nem sérülnek az arányok, még a nem éppen kíméletes trombitaszóló is jól hallgatható, sõt, az alkalmazkodóbbá váló basszus miatt egészen kiegyenlítõdnek az erõviszonyok.

Ajánlás
Soha rosszabb bemutatkozást (viszszatérést) egyetlen márkának sem, a kis H/K masina minden területen várakozáson felül teljesített, jóval nagyobb vasakat megszégyenítõ zenei eszköztárával õ az egyik legkellemesebb darab a mai mezõnyben, amelybõl hangminõségén kívül szemérmetlenül különbözni akaró arculata is kiemeli.