The current Bet365 opening offer for new customers is market-leading bet365 mobile app You can get a free bet right now when you open an account.

Cambridge Audio DVD77

Érdekesen gondolkoznak a Cambridge Audio termékmenedzserei, mert amíg a sikeres, s amúgy sem különösebben drága sztereó Azur modellekkel lefelé építkeztek, (340-es komponensek), addig az olcsóbb DVD-k számára egy külön sorozatot találtak ki. Ami viszont mindenképpen dicséretes, sok éves AV csend után igazán impozáns, ráadásul a kisebb pénzûeket, azaz a hazai vásárlók túlnyomó részét megcélzó választékkal álltak elõ.

Tavaly õsszel mutattuk be az Azur sorozat egyedüli DVD játszóját, az audiofil létére meglehetõsen kellemesen árazott 540D-t, most pedig már arról számolhatunk be, hogy még nála olcsóbb típusok is léteznek, sõt a gyártó eddigi tartózkodását feladva mindjárt kettõ DVD íróval is elõrukkolt. Az új sorozat vezérdarabja, a DVD77, a múltkori típusnak még a 2/3-ába sem kerül, viszont nagyjából azonos felszereltséggel és mûszaki beltartalommal bír, így mindenképpen õt érdemes elsõként közelebbrõl is megvizsgálni. 

Bár elvileg másik családba tartozik, külsõleg le sem tagadhatná az Azur 540D-vel való közeli rokonságát, annyiban viszont markánsan különbözik tõle, hogy õ bizony már pontosan az a divatos sovány idol, (hogy Tamást idézzem), amit az áruházi vásárlók az utóbbi években megszokhattak. A mértéktartó kialakítás azonban mit sem változott, az elõlapi kezelõszervek száma továbbra is minimális, a CA külcsín tervezõi pedig hála istennek továbbra sem fogtak bele a különbözõ ívekkel, tükrökkel és egyéb szokatlan látványelemekkel való kísérletezgetésbe.
Ugyanilyen szerencsés, ám már kissé nehezebben megmagyarázható momentum, hogy a jócskán lecsökkent költségkeret ellenére a minõségi alkatelemek szinte teljes egészében megmaradtak, ezért a DVD77 nem egy kiszegényített, ezáltal értelemszerûen olcsóbbá vált vacak, hanem egy valódi kis high-tech masina. Kategóriájában egyedülálló módon alumínium elõlappal rendelkezik, mechanikája csendes és precíz mûködésû, (nem tehetek róla, de a zörgõsen, zakatolva közlekedõ lemezfiókok számomra mindig az igénytelenség érzetét keltik), a rázkódásokkal és a vibrációkkal szemben pedig olyannyira ellenálló, hogy amíg néhány, akár a sokszorosába kerülõ modell egy minimális lökéstõl már téveszt, addig a filléres Cambridge-t csak úgy lehet efféle hibára kényszeríteni, ha úgy megrázza az ember, mint Krisztus a vargát. Az ezúttal jobb oldalra került kijelzõ viszont inkább divatos, mint praktikus, szép a kékje ugyan, ráadásul most ez a trendi, viszont kissé zsúfolt, messzirõl pedig káprázik tõle a szemem, úgyhogy inkább valami hangulatvilágításnak fogom fel - annak tökéletesen megfelel.
Nem bízva a véletlenre a minõséget a DVD77 kényelmesen megörökölte az 540D-ben már jól bevált alkatelemeket, úgymint a Crystal CS4360 192 kHz/ 24 bites audio DA konvertereket, (mind a hat csatornán!), és a sztereó illetve multi-csatornás DVD-A lemezek kicsomagolásának ma talán legjobb "eszközét", a Meridian Lossless Packing algoritmust. Az viszont már nem annyira világos számomra, hogy a Cambridge miért választja következetesen az SACD-nél is gyengébben teljesítõ DVD-A formátumot, vagy ha már semmiképpen sem akarja kenyértörésre vinni a dolgot, miért nem épít sokkal praktikusabb univerzális játszót, mint sokan mások.
Video szekciójába ma már maximum átlagos szintûnek mondható 54 MHz/ 12 bites video DA átalakítókat építettek, viszont mindjárt hat darabot, mert a gyártó szerint ez a megoldás nagyon jó minõséget eredményez, s az egészet megfejelték a PAL/NTSC Progresszív letapogatással. A készülék lejátszási kompatibilitása jó, s bár korántsem nyújtja a maximumot, vállalható kompromisszumot jelent. A teljes választék DVD-V/A, DVD+R/RW, CD-DA, CD-R/RW, MP3 és Kodak Picture CD, szóval úgy gondolom normál esetekben bõven elegendõ, a filmkalózok meg maximum választanak valami mást.
A nagyjából megszokott funkciókkal és szolgáltatásokkal a készülék általánosságban rendelkezik, sõt van egy-két kimondott érdekesség is a tarsolyában, hogy csak egyet említsek, grafikus spektrum analizátor kihelyezése a képernyõre illetve a vászonra, azok számára, akik már eladták az ekvalízerüket, de nem tudnak meglenni a látványa nélkül. Menüje viszonylag egyszerû, bár egy-két szokatlan beállításnak utána kellett néznem a manuálban, s nem minden esetben találtam egyértelmû magyarázatot. Cambridge-s jellegzetességként az ezüst elõlap fehér festése csak bizonyos szögbõl, megfelelõ fényviszonyok mellett látható, viszont a hátlap ezúttal meglepetésre fekete, így ott minden virít, ahogy kell. Ha már a hátlapnál tartunk, vegyük lajstromba a minden igényt kielégítõ felszereltséget; sztereó és hat csatornás analóg hang, valamint koax és optikai digitális kimenetek, a képtovábbításhoz pedig kompozit, SCART (RGB), S-Video és komponens video kimenetek - természetesen mindenütt aranyozva, ahol lehetséges. A már említett Progresszív Scan kényelmesen, az Azurokénál szélesebb és tömöttebb elrendezésû távkapcsolóról vezérelhetõ, viszont, hogy kötözködjek még egy kicsit, aktív illetve inaktív állapotát sajnos nem indikálja semmi.


Hang és kép
Csak semmi õrültség, kérem, angolok vagyunk - lehetne a készülék mottója, mind a képi megjelenítést, mind a mozi, illetve zenei prezentációt tekintve, hiszen nagyobb testvéréhez hasonlóan minden téren a nyugalmat és a kiegyensúlyozottságot helyezi elõtérbe. Képi megjelenítése természetességre törekvõ és lágy karakterû, aki erõsebb színeket szeretne, bizonyos határok között még igény szerint "tuningolhat" a megjelenítõjén, de ez valahol már ízlés kérdése. A sötétben játszódó jelenetek bár nem pengeélesek mégis hangulatosak, a fáklyák sárgásan lobogó fénye életszerû, s a helyszín összességében valószerûnek tûnik. Megjelenítése a közeli képeknél is nagyon plasztikus, az arcszínek árnyalatai hitelesek, a Progresszív Scan áldásos tevékenységének köszönhetõen a fõhõs vásznat betöltõ szempilláit szálanként meg lehetne számolni. Nem jön zavarba a gyors és mozgalmas jeleneteknél sem, ezt a megállapítást a mindent elsöprõ vihar által felkavart temérdek hó és az elemek játékszereként "röpködõ" tehetetlen hegymászók látványa igazolja számomra.
Saját dekóderét használva a készülék egységes és pontos arányokkal rendelkezõ 3D teret épít fel, ami jól felvett anyagoknál összefüggõ környezetté áll össze. Hangzása a képek tökéletes analógiájaként szintén természetes, a készülék érezhetõen nem a nyaktörõ mutatványokra helyezi a hangsúlyt, szóval nem egy vérforraló fajta, ezzel együtt élvezetes és szórakoztató karakterû. Még a legnagyobb földindulások és égzengések között is megõrzi kultúráltságát, mindez azonban nem akadályozza meg abban, hogy az olcsó készülékek csörömpölését nélkülözõ markáns effektjeivel operálva ne fordítsa fel a szobát. Könyörtelenné viszont még nagyobb kivezérléseken sem válik, kézben tartott ereje nem párosul az agresszívség mindent elsöprõ érzetével. Beszédhangjai kellemes orgánumúak, s a cselekményt kísérõ muzsikával együtt letagadhatatlanul magukon viselik a sok éves minõségi CD játszó készítésben megedzõdött iparos keze munkáját. Egyébiránt köztudottan a CD lemezek megszólaltatása jelenti a DVD játszók Achilles sarkát, az olcsókét fõleg, ennek fényében igencsak értékelnünk kell azt a momentumot, hogy a DVD77 audio képességei kifejezetten figyelemreméltóak. A pop, rock és egyéb konzervzenékkel nagyon könynyedén elboldogul, s józan visszafogottsága ellenére még a pattogósabb felvételek ritmusát is felveszi, de ami igazán fontos, sok pályatársával ellentétben a hangszeres mûfajok élvezetes tolmácsolása sem jelent teljesíthetetlen feladatot számára. Hangszerhangjai kellemesen teltek, nagyon enyhén és finoman lekerekített magasaiból hiányzik a tûélesség, s ezzel együtt az a grízesség, ami gyakran még egyes drágább DVD játszókra is jellemzõ, az áruházi modelleket pedig egyenesen hallgathatatlanná teszi. Levegõs, audiofil jellegû hangképében a visszhan- gok és a lecsengések hosszúak, frekvencia balansza kiegyenlített, transzparenciája és a ritmikája azonban csak átlagos, viszont a természetesség, valamint a komolyabb berendezéseket jellemzõ nyugalom kombinációja elfeledteti ezeket az apró, de az olcsó ár folytán nem felróható hibákat illetve hiányosságokat.
DVD-Audiora váltva megint csak sajnálkozni tudok, hogy anno nem valami hasonlóval indult a digitális lejátszók története, vagy, hogy az ígéretes médium felfutása és elterjedése a bizakodó elõrejelzések dacára óvatosan fogalmazva is harmatgyenge. Legfontosabb paraméterként a felvételek jelenlétérzete esik át hatalmas javuláson, de ezzel együtt nõ a felbontás és a dinamika, és tágulnak a sávszélek is. A bõgõs gyomorba markoló játéka teltsége mellett is pontosabban kottázható, a könnyed és légies közepek illetve magasak pedig nagyságrendekkel több mikro információt tartalmaznak. Ejha, így kezdték volna…

 

Ajánlás
Nagy múltú audiofil gyártóként a Cambridge ugyanolyan igényességgel és stílusban nyúlt a DVD témához, mint a "zeneszerszámaihoz", így a végeredmény nem meglepõ módon egy nagyon kultúrált és olcsó kategóriájának korlátait szétfeszítõ kifinomult készülék lett. Korántsem állítom persze, hogy minden paraméterében a DVD77 lenne a 60 ezres ársáv legjobbja, mert például egy Pioneernak ennyiért azért jobb a képe és az SACD-t is lejátszsza, s talán dinamikailag is ütõsebb, a Cambridge viszont természetességével állít fel mások által jelenleg teljesíthetetlen mércét. Hallgatása fõleg hangszeres zenéken élmény a versenytársakhoz képest, a mozi hangja pedig, ami talán elsõre nem a leginkább vevõcsalogató fajták közé tartozik, komoly, s hosszútávon még inkább kibontakozó pozitívumokkal rendelkezik. Mindezekkel együtt a DVD77 egy ígéretes mozi paraméterekkel rendelkezõ, jól felszerelt, értékes készülék, mellesleg a kategória legjobb audio lejátszója is, aki nemcsak egyszerûen lejátssza a DVD-A korongokat, hanem a minõségi potenciáljukból is jó adag ízelítõt nyújt.