The current Bet365 opening offer for new customers is market-leading bet365 mobile app You can get a free bet right now when you open an account.

Denon DVD-A1XV DVD játszó

A surround ipar legnagyobbjai számára valódi presztízskérdés a vezetõ pozíció, a szinte nagyzási hóbortba átcsapó fegyverkezési verseny újabb és újabb gigászi készülékeket produkál, amelyek egyik díszpéldánya a Denon legfrissebb, abszolút osztályelsõnek szánt mindenjátszója. A felsõ kategóriában semmilyen téren sincs helye spórolásnak, így a legmodernebb technika számára természetesen kijár a minden igényt kielégítõ, tágas és nehéz ház is, ám ahogy a DVD-A1XV-vel (el)bántak, arra elég nehéz lenne túlzó kifejezést találni. A lejátszó masszív, mint egy tank, csak találgathatunk, hogy miért van szükség az erõsítõket megszégyenítõ kasztnira.

(Összehasonlításképpen, még a felsõközép-kategóriás AVR-3805 recei-ver is valamivel kisebb és két kilóval könnyebb nála.) A vibrációkat és interferenciákat blokkoló, több kisebb kamrára osztott váz külsõ borítása a tavaly bevezetett formavilághoz alkalmazkodik, olyannyira, hogy "Premium Silver" színû alumínium elõlapjának tartalma az utolsó kezelõszervig megegyezik a DVD-3910-ével. Mégsem téveszthetõ öszsze a két lejátszó, az A1XV kettéosztott, nagy magasságú frontja - persze megfelelõen élénk fantáziával - akár egy majdani kétdobozos megoldás látomását is elénk idézheti. A mánál maradva igen kényelmesen el lehet kalandozni az ergonómiailag már kipróbált felhasználói felületen (ahonnan több fontos funkció közvetlenül elérhetõ), a kellemesen fémes érintésû gombok megbízhatóságot sugallnak, és a gazdájának méreteihez igazított, 4 fényerõ-fokozatba állítható, kikapcsolható kijelzõbõl is kihozták a maximumot.

Igen alapos elõkészítõ munka elõzhette meg a THX Ultra védjegyet viselõ univerzális csúcslejátszó megjelenését, amelybe a jelek szerint mindent beleadtak a Denon szakemberei. A fejlesztések jelentõségét a korábbi elsõszámú készülékhez hasonlítva lehetne kidomborítani, ami ez esetben nem is olyan egyszerû. Az elõzõ generációban ugyanis szigorúan kép-és hangminõség szempontjából a legerõsebb láncszem, a DVD-A1 mellett a DVD-A11-ben (HFP49) vonultatták fel az új technikákat, ezért - na meg a viszonylag friss emlékek miatt - ez utóbbi lesz a viszonyítási alap. Kompatibilitási listájuk tökéletesen megegyezik, hiszen ahhoz már nem nagyon volt mit hozzátenni, gyakorlatilag bármilyen, kereskedelemben forgalmazott CD, DVD, SACD alapú hang- és képtartalmat lejátszanak. Ez egyben azt is jelenti, hogy a DivX videó támogatást kihagyták belõle, amiért annak minõsége okán nem nagy kár, bár ilyen alapon az MP3/WMA dekódolással sem kellene foglalkozni… A saját készítésû, nagypontosságú meghajtó alumínium tálcát kapott, és továbbra is 8 MB-os puffermemória segíti a kétszeres sebességû mechanikát a zökkenõmentes rétegváltásban.
Legtöbb beavatkozás talán a videó szekciót érte, ahol a Faroudja DCDi motor már kegyvesztett is lett, helyette a mûsorszórásra szánt professzionális eszközöket gyártó amerikai Teranex videóprocesz szora végzi a progresszív átalakítást, a Silicon Optix-szal együttmûködve kidolgozott mozgáskövetõ algoritmus alapján, valós 10 bites rendszerben. A kép kontúrjait a Denon saját fejlesztésû, pixelalapú korrekciós algoritmusa teszi rendbe, külön kezelve a fényerõt és a kontrasztot. ABT gyártmányú 10 bites, nagyteljesítményû, automatikusan is mûködtethetõ DVDO videó skálázó biztosít a megjelenítõ számára ideális felbontású képet egymástól függetlenül mindkét digitális kimeneten, míg az analóg oldalon egy-egy különálló, nagysebességû, 216MHz-es, 14 bitre növelt felbontású, váltottsoros üzemben 16-szoros, progresszívben 8-szoros túl-mintavételezésû DA átalakító (ADV7314) szolgálja ki az S-video-kompozit-RGB és komponens kimeneteket. Mindezek így együtt az elõzõ szériában bevezetett, hevenyészett fordításban duál diszkrét videó áramkörnek (DDVC) elnevezett moduláris rendszerben egyesülnek, ezzel is elõsegítve a precíz feldolgozást. Ehhez képest az audio rendszer látszólag a háttérbe szorult, ám az analóg sztereó kimenet személyre szóló DA konvertert (Burr Brown PCM1792) kapott, megjelent a továbbfejlesztett, még valósabb analóg hullámformát kreáló AL24 feldolgozás, és már a hangsávot is szinkronba lehet hozni az erõforrás-igényes videójel-kezelés miatt esetleg némi lemaradást elszenvedõ képpel. Emellett az "alapcsomagról" sem szabad megfeledkeznünk, amelynek többek között része a DD/DTS, HDCD dekóder, a sokoldalú basszusmenedzsment, a minden felesleges zavarforrást kikapcsoló Pure Direct üzemmód. Hátlapján az 5.1 csatornáson felül kínál biztató kiszerelésû analóg sztereó kimenetet is, de leginkább a digitális jelközlést preferálók vannak elkényeztetve: hagyományos koax és optikai, Denon Link, 2 db IEEE 1394 kimenet, és a HDMI interfész audio vonalai állnak rendelkezésükre. A képtovábbítás terén sem szûkebb a kínálat, az RGB-s SCART-on kívül az analóg kimeneteket (kompozit, S-video, komponens) mind megduplázták, a biztonság kedvéért pedig a HDMI szomszédságába került egy DVI aljzat is. Ráadásul a lejátszó úgy is beállítható, hogy ezek mindegyikén egy idõben megjelenjen a videójel. A színes, grafikus felületû setup menü használata egyébként egyáltalán nem veszélyes, javarészt könyv nélkül is el le lehet igazodni rajta, pedig egyedül a képhez 12-féle szabályozható paramétert (pl. a DVI/HDMI kimenetre is kiterjesztett, 10 sávos gamma-kiegyenlítõt) és 5 memóriablokkot kínál.

 

Jórészt az elõdei által megkezdett utat járja a DVD-A1XV, vagyis messzemenõen pontos, részletes mozihangzást nyújt, sõt, már-már el is túlozza a precizitást, a DVD-A11-gyel szemben elég jól ráerõsít az egyébiránt maximálisan valósághû környezeti zörejekre-neszekre, amivel adott esetben még tovább fokozza a feszültséget, ám ugyanez a hatás a meghittebb, csendes jelenetek atmoszférájára már kevésbé elõnyös, hiszen elvonhatja a figyelmet a lényegrõl. A nyomatékos, élénk, néha ellentmondást nem tûrõ beszédhang ilyenkor nem igazán segíti elõ az intim hangulat kialakulását, ám akcióba fordulva annál inkább kapóra jönnek a közvetlen, nyílt és erõteljes dialógusok. Ilyenkor van igazán elemében a lejátszó, fantasztikus tempót diktál, mindene a sebesség, határtalan mozgékonysága miatt az egyébként sem éppen lagymatag jelenetek még gyorsabbnak tûnnek. Hatalmas dicséret illeti a basszus abszolút tudatos kontrollját, igen feszes és rendkívül hatékony a mélytartomány, hatalmas az ereje, mégsem produkál utórengéseket, tökéletesen fázisban marad, egészen magával ragadóvá teszi az összteljesítményt. Pedig a dinamika és a 3D sem mindennapi, az elképesztõen intenzív térhangzástól a hideg futkos a hátunkon, nagyon jól egyben van a hangkép, miközben a látszólag szabadjára engedett effektek kedvükre borzolják az idegeinket, egy-egy húzósabb jelenet közben bizony könnyen kiesik a chips az ember szájából.

Ha már van kéznél digitális képbemenettel szerelt projektor, a komponensre állított HDMI átvitelt használjuk, amiben valószínûleg senki nem fog csalódni, parádés részletezettségû éjszakai felvételek sejtetik a nem hétköznapi videós képességeket. Persze csak furdal a kíváncsiság, vajon az analóg komponens jelbõl mit tud kihozni, de egyedül a szemnek talán természetesebbnek ható mozgáselmosás szól mellette, a kevésbé kontrasztos felületen a sötét részek el-eltünedeznek, és a színek is határozottan fáradtabbnak hatnak, így visszatérünk a HDMI-hez. Kis túlzással mintha fátyol esne le a lencsék elõl, elkápráztatnak a fény-árnyék játékok, kezdi elhitetni velünk a látvány, hogy ennél pontosabb megjelenítéshez már kevés a DVD-V szabvány nyújtotta felbontás. A textúrák megtévesztõen anyagszerûek, amelyek naturális színezetet kapva öltenek szinte térbeli alakot. Kiváló a fókusz, egyáltalán nem kemények a kontúrok, mégis elsõrendû az élesség, egyszóval maradéktalan a filmélmény.
A mozinak vége, válogassunk hát audio lemezeink között, hiszen jöhet CD, SACD, DVD-A, a DVD-A1XV számára egyre megy, mit kap a fiókjába. Illetve csak majdnem, mivel CD-rõl a film zenés részein már tapasztalt határozott, stabil stílus jelentkezik újra, nem andalog szívvel-lélekkel a ringatózós számokon, inkább a részletekre, a minél pontosabb téralkotásra koncentrál. Ha megszokjuk az elõadásmódot, egyre jobban tetszik a játék, a jól berendezett sztereó, a magabiztos, közvetlen szólisták, de még a magassáv is egészen tetszetõs, bár ez utóbbi nem tudná letagadni, hogy CD-rõl érkezik. Ez a hiányérzetünk is elillan, amikor nagyobb felbontású zenével teszünk próbát, mert bár - ahogyan azt már az A11-nél is tapasztaltuk - nem "üti fülön" az embert a kategóriányi ugrás érzése, az alaphang megõrzése mellett mégis gördülékenyebb, atmoszférikusabb a hangzás. Jobban elmerülve a zenében azért lassacskán mégis körvonalazódik a kategóriakülönbség, és nemcsak a megfogottabb basszus és az életszerûbb magasak miatt, hanem egyszerûen azért, mert a mélyebb értelmû, változatosabb és dinamikusabb játékmód határozottan szórakoztatóbb. Különben úgy tûnik, SACD-vel picivel szebben szól a lejátszó, hozzá képest a DVD-A koncertnek nem elég egészséges a csengése, kicsit zártan szól a szaxofon, a nagybõgõ túlhajtott, a nõi ének és a magassáv pedig fénytelen kissé, de a kulturáltság természetesen messze nem összevethetõ a CD-vel.


Sokkolóan impozáns darabbal koronázta meg lejátszó-kínáltát a Denon, az új uralkodót érzésünk szerint elsõsorban a képre hegyezték ki, ezen a téren százszázalékosan teljesít. Mozihangjára nézve igazi akciómenõ a DVD-A1XV, nem bíbelõdik nagy elõszeretettel a romantikus részleteken, az õ lételeme a sebesség, akkor érzi jól magát, ha kedvére száguldhat. Zeneszerszámként is hasonló álláspontra helyezkedik, ám nagyfelbontású mûsoranyaggal ezért nem lehetetlen elérzékenyíteni.