The current Bet365 opening offer for new customers is market-leading bet365 mobile app You can get a free bet right now when you open an account.

Pioneer DV-989AVi

Pont két éve, hogy utoljára Pioneer csúcslejátszó tiszteletét tette nálunk; rá már csak azért is különösen jó szívvel emlékszünk viszsza, mert éppen az õ kapcsán hallottuk elõször a titokzatos HDMI rövidítést. A dicsõ elõd helyére az új szezonban a fejlõdéstõl, na és persze a versenytõl hajtva természetesen új "elsõligás" játékost neveztek, amelyet már ki is próbáltunk.

A DV-868AVi (HFP49) - és EISA díjjal honorált kisebb testvére - a márkanévhez hûen valóban úttörõ szerepet kapott, hiszen az elsõk között tették elérhetõvé az akkor világújdonságnak számító, mára már teljesen befutottnak tekinthetõ HDMI-t, amely rövid úton ki is szorította a vele ugyan kompatibilis, de csak "monomédiás" DVI-t. Ehhez a tetthez fogható újítással utódja ugyan nem büszkélkedhet, a szolgáltatások finomításából azonban sokat profitált, ráadásul jobban is néz ki, ami manapság bizony nem elhanyagolható szempont. Majd' minden tekintetben alaposan ráhajtottak a minõségérzetre, nagyobb és nehezebb (+3,3 kg) is elõdjénél a háromrétegû alvázzal rezgéscsillapított házat magáénak tudó DV-989AVi, kevésbé simulékony látványt nyújt, ám éppen ezért szimpatikusabb a kisimított elõlap, amit a Yamahától megörökölt vízszintes árok tesz változatosabbá. Rendezettebb hatást értek el az egy sorba illesztett kezelõszervekkel, a lemezfiókkal helyet cserélt nagy, kikapcsolhatatlan kijelzõ viszont valójában változatlan, csak éppen fekete keretet kapott, ide költöztették néhány funkció visszajelzõjét. A CD-t mechanikus hang nélkül, de a másik két lemeztípust is elenyészõ zajjal forgató meghajtó lemezfelismerése gyors (na jó, SACD-vel nem annyira). A belvilág módosításairól már kevesebb konkrétumot lehet elmondani, a legfontosabb újság talán, hogy továbbra is érvényben van a VSA-AX10-zel (HFP39) elindított együttmûködés a londoni Air Studios hangmérnökeivel, így most már lejátszón is látható a stúdió hangtuningját jelzõ névjegy. A videó szekció teljesen digitális, 10 bites jelfeldolgozást alkalmaz, amely mellé megtartották a dupla sebességû képfrissítéssel felruházott progresszív átalakítót és a max. 720p/1080i képességû felbontás-skálázót, a korábbi 216MHz/14bit-es DA konverter helyett viszont 108MHz-es típust választottak. A készülék formátum-kompatibilitása csak közelítõleg teljes, a CD-A/SVCD/DVD-AV/SACD listához még az MP3-at vehetjük hozzá, a WMA-t és a fotónézegetést nem támogatja, mint ahogyan a DivX lejátszásig sem alacsonyodik le.
A csatlakozási lehetõségek számát és típusát tekintve ugyancsak bõkezû a gyártó, szándékának komolyságát pl. négyféle (koax, optikai, i.Link, HDMI) digitális kimenettel, több aljzat megduplázásával, aranyozással és nem utolsósorban IEC tápaljzattal jelzi. A konfigurálást szép színes felületû, a DVD rekordereknél már megismert grafikájú OSD-n keresztül végezhetjük, a navigáláshoz a már az elõzõ idényben is jól bevált, kiválóan használható távvezérlõt kapjuk, amely nemcsak a joystick, hanem a léptetõtárcsa miatt is a mûfaj egyik (vagy inkább a) legjobbja. Sok értelme nem lenne a megoldásnak, ha az elõlapon éktelenkedne a karima, így viszont roppant kényelmesen használható, még akkor is, ha csak 3-féle gyorskeresési sebességet ismer. Az igazi finomság persze a lassított lejátszás, a gyorsan reagáló mechanika kiváló partner a jelenetek oda-vissza kikockázásában.

Kép és hang
Mivel a DV-868AVi vizuális képességeit annak idején plazmatévé segítségével vizsgálgattuk (vagy inkább fordítva), nemcsak az eltelt idõ távlata áll a fejlõdés következetes felmérésének útjában. Egy viszont biztos, a SIM2 Domino méltó társra talál benne, kicsattanóan egészséges, ragyogóan fényes felvételek jelennek meg a vásznon, a részletezés az elõbb csak gyöngyözõ, késõbb már patakokban csordogáló verejtéket mutatva szinte már illúziórombolóan hiteles, a sztárfetisiszták jóval alaposabban vehetik szemügyre kedvencüket, mintha személyesen találkoznának. A realista közelképek a szép és kevésbé elõnyös részleteket egyaránt nagyon hûen felnagyítják, igencsak szemléletesen megmutatva, hogy a bálványok is csak emberbõl vannak. A színvilág kellemesen filmes, a különleges látványvilágot még inkább kihangsúlyozza a show rafinált megvilágítása, határozott plasztikussággal, pont a kívánatos kontraszttal emelve ki a lényeget a sötét háttérbõl. Természeti környezetbe költözve ugyanilyen szépen megrajzolt félhomályos helyszíneket láthatunk, a sötét árnyalatok, a fekete ruhák ránca csak az intenzíven megvilágított felületek elõbukkanásával simulnak ki. A dinamikusabb kameramunka nem hozza zavarba a lejátszót, látványosan stabilak, folytonosak még a leghirtelenebb mozdulatok is. A képzaj nagyon minimális és inkább mûsorfüggõ, mert elõbb a koncerten egyáltalán nem volt felfedezhetõ; kivételesen szépen mutatnak egymás mellett a meleg és hideg színek, hûen szemléltetik a napsütéses és árnyékba került táj hangulatának másságát.
Ha visszatérünk a koncerthez, és a hangra koncentrálunk, elõször a szinte lágy, messzemenõen természetes énekhangra kell felfigyelnünk, amely komoly dinamikával bír, az alapvetõen szelíd karakter még nagy hangerõ mellett sem lesz harsány, de zabolázottnak sem érezzük. A hangszerek is hasonló stílust ütnek meg, kimondottan kifinomult, érett koncerthangzást hoznak össze, nagyon együtt van most a bigband, pont annyira vonul vissza a szólista mögé, amennyire kell, de még ilyenkor is feltûnik a rézfúvósok erõteljes, ám semmi esetre sem erõltetett hangja. Különösen áldásos, hogy nagy hangerõn sem kínozza hallószervünket hangorkán, kontrol alatt marad a teljes sáv. Sõt, ha szeretünk hangosan mozizni, a direktebb hanghatásokkal operáló filmeken sem kell lejjebb tekerni a hangerõszabályzót, a lejátszón biztosan nem fog múlni a hangzás egyensúlya. Az összekötõ zenei témák önálló koncertként is értékelhetõk lennének, a párbeszédek élénkek, nincs szükségük semmilyen mesterséges kiemelésre. Az elsõrendû térhangzás már nem jelent meglepetést, ebben a mûfajban hagyományosan jól teljesítenek a Pioneer elektronikák, most is jól érzékelhetõk a távolságok, még magasságban is szépen mozog a hang, miközben abszolút hiteles, hatásvadász sallangoktól mentes akusztikai környezet teszi hihetõvé az abszurdba hajló jeleneteket.
Sztereó zene hallgatására már nem ennyire eszményi eszköz a lejátszó, legalábbis ha CD a hanghordozó, az idáig biztosan tartott basszus most kicsúszik az ellenõrzés alól, a kicsit erõteljesebbre vett középsáv szerencsére alapvetõen jóindulatú marad, az idáig mértékadóan visszafogott magassáv viszont túlzottan is megélénkül, ami gyorsan lehûti az alakuló hangulatot. Aztán egy idõ után már nem is tûnik hátránynak az intenzívebb magasszint, egészen, sõt, CD-szinten kivételesen szépen csengnek-bongnak a csörgõk, pengnek a cinek. A színpadkép széles és közeli, talán ezért vélhetjük nagyobbnak a "hangszersûrûséget" a széleken, mint középen. SACD-rõl markánsan dinamikusabban, ütõsebben szól a muzsika, de a felbontás is erõsebb, jobban a zene mélyére látni, letisztulnak a hangszerek, semmivé válnak az iménti apró összemosódások. Újra kontrol alá kerül a mélytartomány, teljesen egyenletes teljesítményt nyújt, igen-igen biztos ritmust diktál. A már idáig is jól szereplõ magasak úgyszintén tudnak még fejlõdni, levetkõzik maradék hûvösségüket. A tágas színpad továbbra is adott, amit most jobb eloszlással vesz birtokba a banda, látványos a pozícionálás, mozgalmas a megjelenítés. Kifejezetten lendületes, technikás a játék, mindent meg akar mutatni, ami a felvételben van, feszes, de cseppet sem görcsös az elõadásmód. A DVD-A album hangjában van a SACD-ébõl és a CD-ébõl is valami, pl. precízség az elõbbibõl, hûvösség az utóbbiból. Kalapot emelhetünk a cinek tisztasága, koncentráltsága elõtt, de mintha az ilyen irányú képességeit már túlontúl meg akarná mutatni a készülék. A basszus azonban vitathatatlanul most a legjobb, kerek, fürge, erõteljes, talán egy nagyon picit mehetne mélyebbre. A szólóhangszerek megformálásában is észrevehetünk némi kettõsséget, miközben a gyakorlatias szaxofon nem igazán melengeti át a lelket, a nõi ének könynyedségével, egyszerûségével hamar elvarázsolja a közönséget.

Ajánlás
Elsõsorban házimozi forráskészülékként ajánljuk olvasóink figyelmébe a DV-989AVi-t, kép- és hangminõségben egyaránt remeklõ, szolgáltatásokkal alaposan felszerelt típusra tehetnek szert vele; elsõdleges sztereó mûsorforrásként akkor érdemes számításba venni, ha már DVD-A, vagy még inkább SACD gyûjteményüket gyarapítják.