The current Bet365 opening offer for new customers is market-leading bet365 mobile app You can get a free bet right now when you open an account.

MoFi StudioDeck + & StudioPhono – Pártatlan páros

Ha a MoFi név elsőre nem ugrik be, nem tragédia, de teljes nevén, azaz Mobile Fidelity-ként már egészen biztosan ismerősebb lesz az 1977-ben alapított amerikai cég.

A főleg kimagaslóan jó minőségű lemezeiről (vinyl-en és CD-n is) ismert kiadó, a Mobile Fidelity Sound Lab nemrég gondolt egyet és belevágott az elektronika gyártásba is, egy-egy plug’n’play lemezjátszót, háromféle hangszedőt és két phono elektronikát is piacra dobva. Amikor először olvastam a hírt, egyből izgatott lettem, a képeket is megtekintve kedvem támadt volna azonnal meghallgatni a gépeket! De ne menjünk ennyire előre, mert érdemes kicsit az előzményekkel is megismerkedni. A lemezkiadásban kétségtelenül nagy tapasztalatokkal rendelkező gárda tudása csak részben volt garancia arra, hogy a lejátszó berendezések terén is maradandót alkossanak. A MoFi jelenlegi vezetője, egyben tulajdonosa az a John Schaffer, aki korábban a digitális eszközeivel nevet és rangot szerzett Wadia tulajdonosa volt. Így talán érthetőbb ennek az új szerepvállalásnak a célja, az analóg világban is megismételni valami hasonlót. Mindez azonban nem lenne elég, ezért a MoFi semmit sem bízott a véletlenre: a Spiral Groove tervezője, Allen Perkins is csatlakozott a vállalkozáshoz, aki sokat segített a futómű és a hangkar fejlesztésénél is. Az már önmagában megsüvegelendő, hogy meg sem próbálták bérgyártásban elkészíttetni valakivel a gépeket (valamely készterméket átcímkézve, hanem valódi munkát és némi innovációt is fektettek a prodzsektbe. Ezt bizonyítandó, itt van mindjárt maga a lemeztányér, amely egy újfajta polimer műanyagból, a „Delrin”-nek elkereszteltből készült. A StudioDeck a hierarchiában a kisebbik, olcsóbb modell, az UltraDeck a drágább. A minimalista stílusú, ám roppant elegáns lemezjátszó igényességet sugároz, már a csomagolásán is látszik az a gondosság, amivel készítették. Az alumínium lapra szerelt MDF váz esztétikus borítást, finoman le és felhajtható plexitetőt, valamint minőségi aranyozott RCA csatlakozókat kapott.

mofi sd belso1

A 10 collos alumínium egyenes hangkar kellően merev, csapágyazása kardán rendszerű, mozgatásán is érződik a stabilitás, bár a shellen lévő emelőkar lehetne picit nagyobb. A beüzemelés egyszerű volt, a hangszedő (StudioTracker) már be volt szerelve, nekem mindössze a vízszintbe állítás (a négy láb mindegyike állítható, ráadásul rezgéscsillapított, a fejlesztésben az amerikai HSR is rész vett), valamint az ellensúly felhelyezése volt a dolgom. Ez utóbbi helye meg van jelölve a karon, én biztos, ami biztos, rámértem mérleggel is, a jelölés amúgy pontos volt. A hangkar függelékes anti-skating-el dolgozik, ennek a helye is fix a gyári hangszedőnél, és egyáltalán nem általános, hogy a VTA is állítható, akárcsak az azimuth! A gyári előszerelés mind a két értéket megfelelően biztosítja, de ha másik hangszedőt akarnánk telepíteni, bizony jól jöhet az állítás lehetősége! A szíj szépen harmonizál a bekapcsológomb sárga fényével, kör keresztmetszetű, a két sebesség közötti váltást kézzel kell elvégeznünk. Az AC szinkronmotor enyhe nyávogással kel életre, nem egy nyomatékbajnok, egy picit erősebben a lemezre szorított bársonykefe megfogja, amint a tányér felkapta a fordulatszámot, a motor is elcsendesedik. Maga a plinth szép nagy, szeretem a nagy lemezjátszókat, van hely bőségesen a karnak, nem érzem úgy magam a kezelésekor, mint az elefánt a porcelánboltban.

mofi sd belso2

A meghallgatást első körben a saját phonommal végeztem, kíváncsi voltam, mint önálló lemezjátszó, mit mutat meg a lemezekből. Ehhez elsőként „Jacqueline Du Pré - Daniel Barenboim - Haydn* - Boccherini* - English Chamber Orchestra ‎– Haydn: Cello Concerto In C / Boccherini: Cello Concerto In B Flat” (Warner Classic 0190295765323, 2018) tavalyi kiadású lemezét tettem fel. Tudom, leginkább tűprofil kérdése (apropó, a gyári alap hangszedő elliptikus tűvel szerelt, kompozit testben, kimeneti jelszintje 3,5 mV), de a barázdazaj szinte hallhatatlanul alacsony. Alapvetően egy tárgyilagos, semleges hangú lemezjátszót ismertem meg, nem színez, de ugyanakkor nem is akarja darabjaira szedni a zenét. Rendkívül jól eltalálták ezt az egyensúlyt. Konkrétan ezt a lemezt, amely egy remaster anyag (lehet szeretni, vagy éppen utálni), is ebben az egyensúlyban tolmácsolja a MoFi: karakter nélkül, szigorúan tartva magát a felvételhez. Az, hogy karakter nélkül, valójában valamiféle eszköztelenséget jelent, nem akar romantizálni, nagyon stabil és folyékony marad, középtartománya kerek és dús, a basszusa pedig megfogott és erőteljes, a halk részek sem vesznek el, és ha a hangszedőt külön vizsgálnám, minden bizonnyal önmagában is megérné az árát. Látszik, hallatszik, hogy a StudioDeck + egy átgondolt, fülre is hangolt lemezjátszó, amely mögött koncepció van. Amikor egy új nyomású Dire Straits lemezt tettem fel (Dire Straits, Vertigo 3752902), amelynek remasterje szerintem nem sikerült túl jól, mert túl van tolva a teteje, sziszegős, a lejátszó legkisebb hibáit is képes felnagyítani, a StudioDeck mégis képes volt a kompenzációra, pazar ritmustartásával levett a lábamról. Bármit is hallgattam rajta, a stabilitása azonnal szembetűnő volt: a hangszerek szeparációja, a zene folytonosságának kézben tartása a párját ritkítja ebben az árkategóriában. Ez azonban korántsem jelenti azt, hogy géphangú lenne, nagyon is képes a zenei történésekbe bevonni a hallgatóját, különösen, ha kitűnő felvétellel kínáljuk meg. Ilyen jó lemez Cannonball Adderley és Miles Davis közös lemeze, (és Hank Jones-é, Sam Jones-é, Art Blakey-é is) a „Somethin' Else” (Green Corner, 200897, 2018, egy mono és egy sztereó lemez). Stúdió elnevezés ide vagy oda, a MoFi fel tudta ébreszteni a figyelmemet azzal a természetes semleges hangzásával, amely minden barázdába vésett rezdülést képes volt lekövetni, a hallgatóra bízva magát, remekül egyensúlyozva a precízség és a melegebb hangzás mezsdéjén. Gyönyörű, természetes hangszerhangokkal operál, melyek a hangsugárzóról leválva beragyogták a szobát.

mofi sd belso3

Külön fejezetet érdemel a MoFi saját lemezjátszó erősítője, a Studio Phono, amelyet szintén megkaptam. Dizájnban egységes képet mutat a futóművel, konnektorba dugva azonnal életre kel, kikapcsolni csak a dugó kihúzásával lehet, amúgy egyáltalán nem melegszik, de kis borostyánsárga lámpájával állandóan világít. A hangszedőhöz az alján lévő DIP kapcsolósorral állíthatjuk be, mind MM, mind MC hangszedőket fogad (ez utóbbiaknál a terhelési impedancia 6 lépcsőben állítható, 75, 100, 500, 1k, 10k, és 47k Ohm-os értékre) és van rajta subsonic filter, valamint egy kapcsoló a mono hanglemezek számára (erről később…). Egy olyan mutatványt is tud, hogy az MM hangszedők erősítését 4 lépcsőben tudja változtatni: 40dB, 46dB, 60dB és 66dB-es értékekben. Külső phono használatánál elkerülhetetlen egy újabb kábel rendszerbe illesztése, ezért én tartok odahaza még egy párt abból a fajtából, amivel a lemezjátszót kötöttem a saját erősítőmhöz. Nos, a lemezjátszó a saját kis erősítőjével teljesedett csak ki igazán. Egységesebb, folyékonyabb hangkép, egy picikét lágyabb, az én phono erősítőméhez képest kevésbé karcos hang, pazar részletekkel, nagyvonalú, stabil megszólalással örvendeztetett meg. Nekem így, egy csomagban, jobban tetszett, mert a MoFi futómű, kar, hangszedő és phono igazán összehangolt, erős csomag. A fentebb említett „Somethin' Else” egy dupla lemez, az egyik a sztereó, a másik pedig a monó változat. A kis erősítőn a Mono gombot benyomva egy picit kontúrosabb, egységesebb, jobban keretbe foglalt lett a zene, de ne tessék ég és föld különbségre gondolni.

mofi sd belso4

Ajánlás

Árkategóriájában egy rendkívül erős versenyzőt ismertem meg a Mobile Fidelity új készülékeiben. Látszik a felkészülés, a befektetett munka, megsüvegelendő hogy elsőre is ilyen magabiztosan léptek egy számukra új területre. Az külön öröm, hogy a belépő(szint)jük ennyire stabil lett, a hangjukhoz képest roppant barátságos árcédulával.

Forgalmazza:

Limar Audio
Tel: 1/329-2980
www.limar.hu