The current Bet365 opening offer for new customers is market-leading bet365 mobile app You can get a free bet right now when you open an account.

Kuzma Stabi & Stogi Reference

Kedves Olvasóinknak régóta adósa vagyok a címben jelzett "csemege" bemutatásával és nagyon remélem, hogy nem csak az analóg hanglemezt kedvelők táborának érdeklődésére számíthatok, mikor is megoszthatom Önökkel tapasztalataimat és Franc Kuzma úr gondolatait az általa konstruált hanglemezjátszóról.

A Stabi Reference futómű és a Stogi Reference hangkar nyilván nem teljesen ismeretlen a honi audiofülek előtt. Mielőtt azonban a részletekbe csapnék, engedjék meg nekem a szokásos rövid történeti áttekintést. Kuzma urat az 1970-es évek dereka táján "fertőzte" meg az analóg hangtechnika, figyelme elsősorban a hanglemezjátszás témaköre felé fordult. Közel egy évtizednyi tapasztalatgyűjtés után 1982-ben megalakította saját vállalkozását, az első futóművére és hangkarjára sokan emlékezhetünk. Akkor olyan kiforrott konstrukcióval állt elő, mely szinte azonnal helyet adott számára a highend világában. A 80-as években szokásos filigrán hangkarok között bizony hamar feltűnt a Kuzma-féle robosztus megjelenés. De mit is mond ő az analóg hanglemez reprodukálásának problémáiról? Filozófiája szerint az izoláció a legfontosabb kérdés : a különböző részegységek tervezésekor, az anyagok kiválasztásakor és az egész konstrukció megalkotásakor ezt kell leginkább szem előtt tartani. A futómű és a hangkar is jónéhány mozgó alkatrészt tartalmaz, melyek eltérő vibrációkat keltenek saját magukban is, hatással vannak egymásra, nemkülönben a hangszedő, illetve a lejátszandó hanglemez viselkedéseire. Nagyon nehéz pontról-pontra végigellenőrizni, hogy a folyamatban hol és mi történik. Ezért szükséges a felhasznált alkotóelemeket egyenként is jól megismerni. Az izoláció kialakításának legegyszerűbb módja, hogy függesztett sasszit építünk . Mind a lemeztányérnak, mind pedig a szubsasszinak rigid, antirezonáns tulajdonságú anyag(-ok)ból kell készülniük. A csapágyazásra is nagyon oda kell figyelni, fontos, hogy az egymáson elmozduló, surlódó alkatrészek a lehető legkevesebb zajt keltsék, és az illesztések rendkívül pontosak legyenek. Mindezek alapvetően szükségesek ahhoz, hogy a nemkívánatos rezgéseket távol tartsuk a hanglemeztől. Nem nehéz belátni, hogy a fenti kritériumok mindegyikét nagyon nehéz teljesíteni, tudjuk, hogy ez a kérdéskör (is) hemzseg a műszaki ellentmondásoktól, illetve, hogy végülis csak több-kevesebb engedmény árán valósíthatóak meg. Azonban, hogy hogyan és miképpen kötünk "egyességet" a fizika törvényeivel, az természetesen nagyon sokféle lehet. A highend világában gyakran találkozhatunk szemet gyönyörködtető csodákkal, futurisztikus, vagy éppen hivalkodó design-okkal, melyek jórészéről később kiderül, hogy nem váltják be a hozzájuk fűzött reményeket. (Viszont általánosságban elmondható közös jellemzőjük a nemritkán csillagászati összegű áruk.) Visszatérve Kuzma úr gondolataihoz - a hangkar megfelelő kialakítására is a részben már korábban felsorolt követelmények vonatkoznak. Igyekezni kell, hogy a több különféle anyagú alkatrészből álló szerkezet minél alacsonyabb effektív tömeggel rendelkezzen. Komoly gondot okoz a hangkarnak az azt körülvevő különféle káros rezgésektől való elcsatolása is. ("Az ideális az lenne, ha az űrben függesztenénk fel"- mondja a konstruktőr) A hangszedő és a hangbarázdák ideális kapcsolata pedig további különleges figyelmet követel. Nevezetesen, precíz geometriát és a különböző finombeállítások minnél pontosabb és hatásosabb kivitelezhetőségét. Lássuk egy kicsit részletesebben tehát mai értekezésem tárgyát, a Stabi Reference futóművet!

Első pillantásra talán még ijesztőnek is hathat, hisz meglehetősen "izmos" felépítésű, sötét tónusú szerkezetet láthatunk. (Külméretek : 490x390x190 mm, súlya pedig tekintélyes : 40,6 kg) Az alaplap és a szubsasszi egyaránt szendvics-szerkezetűek. Mindkettő egyenként 3-3 rétegből áll : két alumínium lap között egy akrilból készült lapot találhatunk. Egy-egy réteg vastagsága 10 mm, és egymáshoz több tucat rozsdamentes acélból készült csavarkötéssel kapcsolódnak. Kuzma úr kisérletei szerint ez a megoldás adja a legnagyobb merevséget, hisz "hidegen" hengerelt alumíniumot használ és így "stresszmentes", antimágneses, vetemedésre érzéketlen alkotórészt kap. Mérései szerint ez a konstrukció megnyugtató csillapítással és stabilitással bír széles frekvenciatartományban. Míg az alsó szendvics a felsőt tartja, egyúttal "otthont" ad a motorblokkoknak is. (Igen-igen, nem tévedés, a Stabi Reference belsejében ugyanis két motor dolgozik, de erről majd később…) A felső -szubsasszi- a tányércspágy és a hangkar bázisának hordozója. Ez utóbbi csak "kétharmad" szendvics, ui. egy-egy réteg alumínium,ill. akril alkotja. A karbázis négy ponton, M 5-ös imbuszcsavarokkal kapcsolódik a szubsasszihoz. Szintén négy ponton, nevezetesen az alaplap négy sarkán található, sűrű szilikonolaj-csillapítással kombinált, nagy átmérőjű, alacsony menetemelkedésű, edzett acélrúgók támasztják alá a szubsasszit is. Ezt a megoldást már láttuk az első Stabi futóműben is. A szubsasszi rezonanciája 2-3 Hz közé esik. (Természetesen a rúgók előfeszítésével "finomhangolható" a rendszer.) A futómű a négy rúgóház alatti, finom-menetes kúpos lábak segítségével pedig pontosan vízszintbe állítható.
Folytassuk a lemeztányér csapágyazásának bemutatásával : a tengely anyaga olyan mikrostruktúrájú acélötvözet, melynek nagyon alacsony a súrlódási együtthatója. A csapágyhüvely "bélése" viszont egy hosszas kisérletezés után megalkotott, különleges, -textilt(!) is tartalmazó- kemény műgyanta. Érdekessége, hogy mivel nem fémszármazék, elhanyagolhatóak a szokásos magasfrekvenciás rezgések, ill. mágneses erőterek és statikus feltöltődések keltette problémák. További előnye, hogy rendkívül nagy belső csillapítással bír. Előálítási körülményeit szabadalmi "titok" fedi. (Annyit tudok róla, hogy a hasonló pozícióban alkalmazott különféle műanyag, és szénszálas megoldásokhoz képest is nagyobb rigiditással, jobb súrlódási tulajdonságokkal rendelkezik, valaminthogy kivitelezése bonyolult és igen költséges gyártástechnológiát igényel. Egyébiránt ezzel az anyaggal találkozhatunk a többi Kuzma-futóművön is, természetesen eltérő formai kivitelben.) A csapágyazás un. "felső-golyós" rendszerű, maga a golyó rubinkőböl(!) készül. Az egymáson elmozduló csapágyfelületeket végül gyémántpor és -most tessék figyelni!- körtefa segítségével polírozzák. (Ez utóbbin mégse lepődjenek meg annyira, hisz a finommechanikában -hasonló céllal- régen is használtak különféle keménységű fafajtákat…) Az egész csapágy végül bőséges olajfürdőben forog.
Nézzük tehát, hogyan épül fel a lemeztányér! A mintegy 8 kg súlyú és 340 mm átmérőjű "felső", vagyis munkatányér a sasszikhoz hasonló szendvics-szerkezet, kiegészítve egy negyedik réteggel, mely maga a lemeztányér borítása. Ennek anyaga gumival impregnált textil keveréke. Tudjuk, hogy a túl puha - pl sima filc - alátétek általában a mélyebb frekvenciákon nem működnek jól. A túlságosan kemény alátétek pedig fordítva : a magas-hangok tartományában okoznak problémát. (Hangsúlyozom, hogy "ez így, ebben a formában" csak általánosságban igaz, mivel a helyzet végül is konstrukciófüggő.) A Kuzma úr által tervezett lemezalátét látszólag ellentétes struktúrájú, a gyakorlatban azonban megfelelő mértékű csillapítást nyújt a lejátszandó hanglemeznek, segítve ezáltal a hangszedőt is a jobb követés érdekében. Mindezek fontos kiegészítője a "csavaros" lemezleszorító, mely működési elve hasonló az Oracle, ill. az SME futóművein alkalmazottakhoz : a hanglemezt mintegy "ráfeszíti" a lemeztányérra, jótékony hatása egyértelműen hallható. Az "alsó", vagyis alaptányér közel 2 kg-os, egyetlen hengerelt alumínium-tömbből kimunkált darab. Peremkerületén érintkezik a két, egymással szemben elhelyezkedő - azonos tipusú és egyenként 24 pólusú - szinkronmotor által hajtott lapos gumiszíjjal. A motorokat kvarcvezérelt/kontrollált, 20 W teljesítményű, A osztájú erősítőt tartalmazó külső tápegység látja el energiával. A Stabi Reference futómű két sebességes, a percenkénti fordulatszámok 33,33 és 45.

Elérkeztünk egy újabb fontos állomáshoz, mely nem más, mint a Stogi Reference hangkar! Korábban már volt szó arról, hogy a könnyű, igen merev és vibrációmentes szerkezet lenne ideális. Fontos a felhasznált csapágyak alacsony un. kezdősúrlódása, a dinamikus és statikus kiegyensúlyozottság, a megfelelő belső csillapítás, az alacsony zaj és természetesen a pontos geometriai kialakítás. A hangkart tartó bázisnak többek között biztosítania kell a lemeztányér tengelyének és a vízszintes karcsapágynak a lehető legpontosabb párhuzamosságát, a hangkar magasságának (VTA) precíz beállíthatóságát. Külön gond az ellensúly(-ok)-nak a hangkarhoz való rörzítése is . Mivel az ellensúly nem csak a tűnyomóerő megfelelő értékének beállításában játszik szerepet, fontos segítséget jelenthet a hangkar és hangszedő esetleges káros rezgéseinek csillapításában (elvezetésében) is. Az ellensúly hangkarhoz való illesztésének alapvetően két változata szokásos. Vannak konstrukciók, ahol az ellensúly valamilyen módon csillapítva, rugalmasan kötődik a hangkarhoz. Kuzma úr inkább a nagyobb tömegek szilárd egybekapcsolásában hisz. A Stogi Reference ellensúlya egy finom emelkedésű menettel érintkezik a hangkarral, így lehet a pontos tűnyomóerőt beszabályozni, majd azt követően három -120 fokonként elhelyezett- imbuszcsavarral rögzíteni is kell azt. (Némi csillapítást azért itt is találunk: a csavarmenet ugyanis vékonyan be van kenve nagyon sűrű szilikonzsírral.) A Stogi Reference hangkar minden egyes alkotóeleme úgy lett kialakítva, hogy megfelelő módon reagáljon mind a hanglemez, mind a hangszedő, mind pedig a futómű káros rezgésire. A tervezéskor figyelembe vették a külső, közvetlen és közvetett úton (pl léghangok) terjedő rezgéseket is. A teljes hangkar különböző elemei nagy nyomáson hengerelt tömör, zárványoktól és belső feszültségektől mentes anyagok felhasználásával készültek. Maga a karcső is egy tömbből lett kimarva. Külső kúpos alakja és konstans belső átmérője révén változó falvastagságú. A szabad elfordulást biztosító csapágyakat alaposan megvizsgálják, elsősorban a kezdő surlódást és a zajt ellenőrzik, így válogatják ki a beépítésre kerülő darabokat. Az antiscating "gravitációs" rendszerű : vékony rúdon egy kis súly helyzetének változtatásával ("erő-erőkar") állíthatjuk be a kívánt értéket. (Az egészen pontos jusztírozáshoz azonban megfelelő mérőlemezre is szükségünk van.) A hangkar egésze -a már említett finom menetet kivéve- speciális, az egész darab csillapítását tovább növelő festékkel van bevonva.
Visszatérve a kétmotoros meghajtáshoz : nos, ezek kivitelezése is mintaszerű, a fordulatszám változása, a "nyávogás" igen alacsony mértékű , a DIN szerinti súlyozott érték 0,05%(!). Mivel a motortengelyen lévő tárcsák kis rádiuszán kétszer is megfordul a hajtószíj, érthetően alacsonyabb csúszási és nagyobb tapadási együtthatókkal számolhatunk. Jó példa erre, hogy az összesen közel 10 kg-os lemeztányér 5 mp-en belül eléri a névleges 33,33 percenkénti fordulatszámot. A motorok egyébként vaskos rézhengerben helyezkednek el, melyek többszörös csillapítással kapcsolódnak az alaplaphoz. Érdekes megfigyelni, mit eredményeznek az eddiekben megismert felépítésű, egymáshoz hol rugalmasan, hol szilárdan kapcsolt tömegek. A leginkább figyelemre méltó a "dübörgés" mértéke, mely -80 dB körüli (DIN B súlyozott érték). Ez kimagaslóan jó eredmény, tekintettel arra, hogy két motor működik a Stabi Reference-ben. A meghallgatás során elkövettem azt a "szemtelenséget", hogy miközben a szerkezet muzsikált, körbe kopogtattam a falikonzolt, az alaplapot, majd a szubsasszit is. Sőt, megtettem ezt álló lemeztányéron lévő hanglemezre leengedett hangszedővel is! (Kérem a kedves Olvasókat, ez maradjon köztünk, mert ha a tulajdonos ezt megtudja…) Szóval, eme egyszerű vizsgálódás is igen látványos, akarom mondani "fülbeötlő" volt, hisz komolyan dörömbölnöm kellet, hogy a Stabi Refe-rence lereagálja mindezt. (Felhívnám szíves figyelmüket, hogy otthon azért ne nagyon próbálkozzanak efajta teszttel…)
Végül, de nem utolsósorban megpróbálom összefoglalni, amit a közel három órányi lemezhallgatás élménye nyújtott. Elöljáróban anynyit, hogy a Kuzma termékeket hazánkban képviselő és forgalmazó Auditórium Kft. bemutatótermének vendége voltam. (Egyébként isteni kávét főznek, és ez nem vicc!…) A teljes lehallgató lánc részletes ismertetésével nem húznám az időt, csak a föbb komponenseket sorolom fel a rend kedvéért. Tehát : Söund arts falikonzol, v.d.Hul Black Beauty MC pu, Jadis DPMC csöves előfok, Viva integrált csöves erősítő, JM Lab Mezzo Utopia "W" hagdobozok, Vibavoice Omega 500 hálózati szűrő, v.d.Hul interconnect, hangszóró- és hálózati kábelek. A műsort a magammal hozott, elsősorban komolyzenei hanglemezek részletei szolgáltatták.
Nos, első lépésként -mint ahogy illik- ellenőriztem a futómű és a hangkar/hangszedő beállítását. Ebben a DIN 45549 sz. mérőlemez volt alapvetően segítségemre. Ahogy az komoly cégtől elvárható, a berendezések kifogástalan álapotban fogadtak. Elsőként egy hibrid Telarc lp-t tettem fel, de nem találtam olyan érdekesnek, mint ahogy azt vártam, így hamar továbbléptem a "tiszta" analóg forrásokra és megnyugodva tapasztaltam, hogy a rend kezd helyreállni. (Tudjuk, sokkal inkább mi változunk pillanatról-pillanatra, mintsem az eszközök, ezért is nehéz határozott állásfoglalást adni egy rövid meghallgatást követően.) Egy órányi fülelés után megszoktam a számomra "idegen" akusztikai közeget és berendezéseket is. Jónéhány zenei passzást többször is meghallgattam. Amit ismételten feljegyeztem magamnak, az a "könnyedség", mely szinte észrevétlenné tette a Stogi Reference-t. Már a bevezető ellenőrző méréseknél meglepett, hogy a v.d.Hul Black Beauty a számára előírt minimális tűnyomóerővel is a specifikáltnál jóval jobb követési képességgel bír. Gyakorlatból tudom, ez a "paradicsomi" állapot csakis akkor jöhet létre, ha a hangszedő és a hangkar a legnagyobb "egyetértésben" van. Ritka az ilyen, bizonyítván ezzel azt is, hogy a Stogi Reference kiváló konstrukció. (A követési képességen egyébként is sok múlik. Elsősorban a torzítás mértéke, mely mindig jellegzetes hangelszíneződéssel, durvább esetben pedig a zenei élvezet megzavarásával jár.) Jegyzeteimben a másik legfontosabb észrevételem akkor úgy fogalmaztam: ritkán hallani ilyen nyugodt, nyílt, egyszersmint nagyon mély sztereó színpadképet. A Stabi és Stogi Reference egyértelműen ideális párosítás, Kuzma úr bizonyára sokat dolgozott ezért. Ez a hanglemezjátszó nagyon sok információt és kellő dinamikát tud "kiolvasni" a hangbarázdákból anélkül, hogy egy pillanatnyi erőltetettséget érzékelhetnénk. A nagyzenekari, tömör hangzás kellően részletező, a sokunk által kedvelt békés hangkaraktert hamar felismerhetjük. Mint minden hangreprodukáló eszköznek, így a Stabi/Stogi Reference-nek is van jellegzetessége, sajátossága. Jelen esetben arra az érzésre gondolok, amit kiszámíthatóságnak nevezünk és amelynek amúgy is híján vagyunk mostanában. Ez a szerkezet nagy valószínűséggel örök darab lesz mindekori tulajdonosánál. Jónéhány komoly, sokat bizonyított, elismert futóműhöz volt szerencsém az elmúlt évtizedben. A Kuzma is ezek közé tartozik. És bár kedvem lenne közvetlenül is összehasonlítani más vetélytársával, túl sok értelmét mégsem látom. A "száraz" műszaki adatok kiválóak, hasonlóan többi nagynevű cégek termékeinek jellemzőihez. Ez ma már alapvető követelmény. Hangkaraktere egyedi, ezt az egyediséget kell felfedezni. És a Stogi "hagyja magát": jól kiismerhető szerkezet. Tényleg "stabi". Számomra ez a legnagyobb erénye. Viszszatérve a hallottakhoz, még egy lényeges megjegyzést találtam a jegyzeteimben : modulálatlan (üres) barázdában nagyon nagy csend van. (Ez természetesen köszönhető a v.d.Hul tűprofilnak is.) Ilyen "csendeket" eddig csak a Clearaudio és az SME futóműveknél tapasztaltam.
Zárszóként ismét Franc Kuzma urat idézem, akiről tudjuk, évtizedeket töltött az analóg hanglemezjátszás rejtéjeivel : "ez egy soha véget nem érő történet, itt nem ismerünk határokat a visszanyerhető hangzáshűség tekintetében, szemben a digitális hangtechnika nyújtotta korlátokkal". Megszívlelendő gondolat, a magam részéről mélységesen egyetértek vele…

Legvégül továbbra is kérem kedves mindnyájukat, óvják, gyűjtsék az analóg hanglemezeket! A legközelebbi találkozásig is kívánom a legjobbakat!