The current Bet365 opening offer for new customers is market-leading bet365 mobile app You can get a free bet right now when you open an account.

Norma Revo-CDP1 Ref, Revo-IPA140

Magazinunk sokéves fennállása alatt számos olasz gyártó számtalan kiváló készüléke megfordult kezeink között, sosem titkoltuk, mennyire közel áll hozzánk életteli hangjuk, ezért is különös, hogy a Stradivari, Monteverdi és Gianluca Vialli szülővárosában, Cremonában alkotó, abszolút élvonalbeli Normával csak az elmúlt évben futottunk össze először. Hogy a súlyos hiányosságot valamelyest enyhítsük, ezúttal két elektronikát is bemutatunk a lombardiai gyártó műhelyéből.

Revo-CDP1 Ref.

Tavaly szeptemberben egy erősítőt ismerhettünk meg az Opal Electronics flottájába tartozó specialistától, kezdjük hát most a CD játszóval, amely a kizárólag digitális műsorforrásokban utazó Norma alapmodellje. Az alap jelző persze nem műszaki színvonalára értendő, inkább csak arra utal, hogy ezúttal egy funkcionálisan régi vágású modellel van dolgunk. Külsejében is van valami múltidéző, de a masszív kasztni ettől még kifogástalanul elegáns, szinte könnyed látványt nyújt, amit lehet, kihoztak a befoglaló hasábformából. Vaskos, alul-felül durvább csiszolású, szemből finomabb textúrájú, rafinált ívekkel, lekerekítésekkel megszelídített alumíniumpanelekből csavarozták össze a testet, a másfél centi vastag előlap gusztusosan szimmetrikus berendezést kapott, a szigorúan alapműveletes, precízen kattanó kezelőszervek csonka kúp nyomógombjait csinos fészekbe süllyesztették. A hatalmas, vörös színben parázsló, hétszegmenses, 2x4 karakteres kijelzőt akár találó gegként is értelmezhetjük, még kikapcsolni sincs szíve az embernek, de nem is feltétlen érdemes, hiszen még a szomszédból is fél szemmel leolvasható, ahogy kikapcsoláskor egy laza bye-jal búcsúzik. A felette lakó TEAC meghajtót is érdemes megbecsülni, mivel a hagyományos CD mechanika még ilyen környezetben sem szériatartozék. Kár, hogy nem túl készséges, már a lemez betöltése is megfontolt, a sávváltást sem kapkodja el, és talán az 5 másodperces olvasási buffer teszi, de mintha a nyögvenyelős gyorskereséssel is azt üzenné, ne piszkáljuk, hagyjuk békében zenélni. Tőle a nem mágnesezhető ház optimálisan árnyékolt mélyében a 8-szoros túlmintavételezésű Texas Instruments DF1706 digitális szűrőhöz kerül a jel, örülhetünk, hogy kétféle lecsengésmódot is választhatunk hozzá, bánhatjuk, hogy ezt csak belül, egy jumper segítségével tehetjük meg (miközben a hátlapon felirat hirdeti, hogy „no user serviceable parts inside”). A DA konverziót két db TI PCM1704 chip végzi, az áram-feszültség átalakításban, kimenő fokozatban természetesen magas linearitású, alacsony zajú diszkrét áramköri elemek dolgoznak, az általuk biztosított, 0 Hz-től 2 MHz-ig tartó átviteli tartomány (amit persze az audio CD szabvány 22 kHz-re korlátoz) viszont már nem annyira magától értetődő.

norma cdp-1r silver red m solata

A hátlapnak egyesek a digitális kimenetek hiányát talán felróhatják, de minden más példás, az RCA-k mellett kapunk szimmetrikus XLR analóg audio csatlakozókat is. Tőlük a lehető legnagyobb távolságra ültették a tápellátás blokkját, ami speciálisan audio alkalmazásra kifejlesztett, alacsony zajú, nagy permeabilitású toroid trafóhoz vezeti a hálózati áramot, hogy a digitális és analóg áramkörök különálló, gondosan szabályozott tápegységének kiszolgálása is kifogástalan legyen.

Revo-IPA140

A lejátszó sem valami diétás típus, de az integrált erősítő méreteivel, tömegével így, matt feketében végképp tekintélyt parancsoló jelenség, a süllyesztett oldalpanelek nagy részét elfoglaló hűtőbordázat bőséges teljesítményt ígér. Kezelőszerveiben nem tér el kisebb testvérétől, így használata minimalistán egyszerű, a készenlétkapcsoló a bemenetválasztó szerepét is ellátja, a motoros mozgatású forgatógombbal finoman adagolható a hangerő, bár amilyen maszatos tud lenni a foncsorozással vetekedve tükröződő felület, erős a késztetés, hogy még karnyújtásról is a távvezérlőt használjuk helyette. Pedig ez sem az az érintésre csábító darab, persze egészen más okból. Kommersz környezetben akár ergonomikusan formált, tenyérbe csusszanó eszköznek is nevezhetnénk, még két különböző sebességű hangerőállítással is kényeztet, de a sok apró, köztük nem kevés felesleges, funkció nélküli gombbal teleszórt, kályhaezüst műanyagnál méltóbb társat érdemelnének az elektronikák. Semmi pánik, van ilyen is, csak a hűs alumíniumtömbből formált Revo RC-43 már egy külön tétel lesz a számlán. De térjünk vissza a lényeghez, ahhoz a különösen alacsony zajú, nagy sebességű, nagy sávszélességű 140 watthoz, amit csatornánként összehoz a 2x6 db, összesen 1.500 W terhelésre méretezett, folyamatosan 36, csúcsra járatva 150 A áramerősséget produkáló MOSFET kimenő fokozat. A szemet gyönyörködtető duál mono berendezkedés a tápellátásra is kiterjed, két, egyenként 400 VA-es toroid trafóra, összesen 70.000 µF szűrőkapacitásra és fokozatonként különálló tápegységekre támaszkodik a rendszer.

revo ipa-140---0

Hátulról csaknem olyan a készülék, mintha két monoblokkot illesztettek volna össze, a csatlakozók minősége, ami az anyacég műszeripari érdekeltségének is köszönhető, vitán felül áll, ilyen az, amikor valami az örökkévalóságnak épül. És még különleges szolgáltatások nélkül sem maradunk, a fix vonali szimmetrikus XLR bemenet mellé kapunk négy további RCA-t, amik alapesetben ugyancsak vonalszintű jelet fogadnak, de az első az opcionális RIAA modul beépítésével phono-vá változhat, a második átállítható állandó vagy éppen szabályozott jelszintű kimenetté (pl. aktív mélysugárzóhoz), míg a harmadik közvetlen, szabályozatlan bemenetként házimozi rendszerhez kapcsolódva juthat szerephez.

Már-már a végletekig kifinomult és átható a szimfonikus hangzás, olyan, ami nem hagy hiányérzetet maga után: nagyon magabiztos, stabil, sietségtől mentes, szabatos tempóban halad a darab, fegyelmezett, rendezett a hangkép, nemcsak mesterséges színezettől, de minden egyéb lerakódástól mentes, semleges és világos a megjelenítés. Egyúttal rendkívül leleplező is, pazar a felbontás, elképesztő a háttérinformáció-áradat, ami a muzsikát kíséri, a legjelentéktelenebb moccanásról, szusszantásról sem maradunk le. És persze a felvétel jellegével, hibáival szemben sem elnéző a rendszer, tárgyilagosan tudósít mikrofonzörejről, szalagzajról, dinamikakorrekcióról. De természetesen a szépségeiről még inkább, főszerepben a dinamikával, a legkisebb megerőltetés nélkül épülnek fel a dinamikai csúcsok, nem kérdés az éppen szükséges erőtartalék többszörösének jelenléte, nincs az a helyzet, amikor kifogyna a szusz a zenekarból. Együtt és egyenként is osztályon felüliek a hangszerek, a hegedűverseny biztos kezű, egyszer légiesen könnyed, máskor meg húsos szólistájának kijár a mély főhajtás. Persze a téralkotás is nagyon rendben van, csak éppen annyi mindenre lehet és kell figyelni, hogy a kiterjedt, valós színpadkép már szinte magától értetődik. A képzett énekhangot legalább ilyen markánsan mutatják be a Norma elektronikák, lenyűgöző Andrea Bocelli orgánuma, átható, ellentmondást nem tűrő, szívből rámondhatjuk, hogy hibátlan, elképesztően intenzív, megfogott az előadás, kristálytiszta és nyílt, a muzsika legmélyére látunk. Drámai őszinteséggel ereszi ki hangját énekesünk, megcsillogtatja ugyan líraiságát is, de valahogy még a szelídebb dallamokat is temperamentum, felfokozottság járja át.
Loussier mester triójának minimalista felállása máshoz nem hasonlítható letisztultsággal jelenik meg az olasz készülékek kezében, ezek az elvileg lelketlen, árampusztító fémládák elhitetik velünk, hogy akkor sem lenne közvetlenebb az élmény, ha a művész Steinway-ére könyökölve hallgathatnánk a koncertet, a zongora befészkeli magát a fejünkbe, a nagybőgő húrjaira rezdülnek a zsigereink, selymes dobseprő paskolgatja a fület, szinte már túl szép, hogy igaz legyen. De haladni kell tovább, és a Deep Purple alaposan ki is zökkenti a hallgatót az idilli állapotból, bár rosszul azért nem jár vele, a módszeres zúzás sem alávalóbb élmény, különösen így, hogy áthatja a kifinomultság, a ritmusszekció kidolgozottsága jazzkoncertbe illő, a szólógitár és az orgona szerepe nem marad el az ének mögött. Az biztos, hogy végeredményként nem valami piszkos szájú rákenroll jön ki a hangszórókból, de ez a kulturáltan betonkemény kiállás még jobban is illik a bandához.

norma-23-940x353

A nagyvilágban körülnézve úgy tűnik, más lapok is a közelmúltban kezdték felfedezni maguknak a Normát, mintha mostanában ért volna be végképp Enrico Rossi sokéves tervezőmunkája. Mi is örömmel csatlakozunk a gyártót magasztalók sorához, nem is lehet eldönteni, mi imponál jobban, a készülékek megalkuvást nem tűrő megépítettsége vagy eszköztelen, hiteles, dinamikai korlátokat elutasító hangzásviláguk, mindenesetre sugárzik róluk, hogy alkotójuk rengeteg energiát és tudást fektetett beléjük, ha az volt a célja, hogy vágyni kelljen rájuk, hát elérte.

Norma Revo-CDP1
Frekvencia-átvitel: 0 Hz – 22 kHz 
Méretek: 430x75x350
Tömeg: 10 kg

Norma Revo-IPA140
Teljesítmény: 2x140 W / 8 ohm
Frekvencia-átvitel: 0 Hz – 1,8 MHz
Méretek: 430x110x365 mm
Tömeg: 25 kg

Forgalmazó: Audiophyl Kft.

Tel: 1/332-5545
audiophile-szalon.hu