The current Bet365 opening offer for new customers is market-leading bet365 mobile app You can get a free bet right now when you open an account.

Primare CD22, I22

A készülékek kapcsán visszanéztem személyes cikkarchivumomat, és meglepődve nyugtáztam, hogy a Primare aktuális belépő szintű sztereó integrált erősítőjének elődjét, az I21-et közel kilenc éve teszteltük, és már akkor sem feltétlen volt ropogósan friss modell. Nem azok a 20-as sorozat jelenlegi képviselői sem, nagyjából három éve vannak piacon, de mivel köztudott, hogy az efféle specialisták igyekeznek időtálló konstrukciót kiadni kezeik közül, számíthatunk rá, hogy még legalább ennyi ideig csatasorban maradnak. Szóval bármennyire elcsépelten hangzik, a modellváltás ezen a vidéken még ilyen távlatból is időszerűnek mondható esemény. És ha már ilyesmire szánta el magát a svéd gyártó, nem érte be tessék-lássék reszelgetéssel, épp ellenkezőleg, az I22-vel is követi a nemrégiben kijelölt új technológiai irányvonalt. De mielőtt vele foglalkoznánk, ismerkedjünk meg méltó párjával, a CD22 lejátszóval.

CD22

A cég alapsorozatbeli CD játszóján első ránézésre nem tűnik fel átütő változás, de ha mellé tesszük a CD21-et, máris lehet sorolni a különbségeket. Kezdjük mégis a régi ismerőssel, a jól bevált kasztnival, aminek a hagyományokhoz ragaszkodva három lábbal biztosítottak billegésmentes pozíciót. A masszív acéllemez ház kiválóan árnyékol, már csak nagy tömege folytán is hatékonyan csillapítja a vibrációkat, nem utolsósorban pedig bizalomgerjesztően néz ki. A vastag, húzott, szálcsiszolt, fekete vagy titán felülettel készülő előlap a megszokott nyakrész közbeiktatásával csatlakozik a házhoz. Jól látszik rajta, hogy tervezője az idáig sem éppen bonyolult kezelőfelület letisztítását kapta feladatául, és egész jól megbirkózott a lehetetlen küldetéssel: a kezelőszervek számát megfelezte, a kijelzőt kisebbre, annak tartalmát egyszerűbbre vette, így a fém homloklapos lemezfiók és a fehér fényű, négy lépésben állítható fényerejű VFD már egy sorban is elfér. Nem feltétlen volt viszont jó ötlet a korábban könnyen hozzáférhető, bal elülső alsó perembe épített tápkapcsolót a hátlapra száműzni, bár az is igaz, hogy a nullát egész jól közelítő készenléti fogyasztást nézve sokat nem spórolunk a kapcsolgatással. Szolgáltatásoldalról nézve különösebbet nem vár az ember egy ilyen lejátszótól, mégsem maradunk extra nélkül, választhatunk például a sztenderd 44,1 helyett 48, 96, 192 kHz-es felülmintavételezést, vagy hallgathatunk zenét USB háttértárról is, igaz, csak MP3 és WMA formátumban, szóval pont jó helyen van a hozzá tartozó bemeneti aljzat a hátlap rejtekében. Ennél jóval fontosabb a tudat, hogy belül megbízható Asatech CD futómű üzemel Sanyo lézerrel, valamint a jitter elnyomáshoz szükséges, 5 másodperces olvasási pufferrel dolgozó Toshiba szervorendszerrel kiegészítve. A mintavétel-konverter a TI gyártmánya, akárcsak a népszerű PCM1792 DA átalakító, a kimeneti fokozat MOSFET-es, a lehető legrövidebb úton vezetett audio jel nem halad át kondenzátoron. Az alacsony üzemi fogyasztás érdekében a vezérlő mikroprocesszort saját kapcsolóüzemű táp szolgálja ki, míg az audio áramköröket szabályozott, lineáris tápegység hajtja egy R-magos trafóval a háttérben.

Primare CD22 back
A hátsó fertályon is nagyobb a kínálat az elvárhatónál, mondjuk szimmetrikus analóg kimenetre pont ne számítsunk (arra ott a CD32), digitálisból viszont kapunk koaxot és optikait is, de van itt trigger és IR ki-bemenet, sőt még egy RS232 aljzat is, ha integrált vezérlőrendszerbe szánnánk a CD22-t. És persze nem maradhat el a C23 névre hallgató távvezérlő sem, ami ez esetben egy közönséges, fekete műanyag eszköz, némiképp testre szabott formával és kezelőfelülettel, valószínűleg az összes Primare elektronikával megérteti magát.

I22

A svédek a legutóbbi időkig az A/B osztályú végerősítésre esküdtek, bipoláris tranzisztorral a főszerepben, aztán nemrég gondoltak egy merészet, és belevágtak a D osztályú erősítés gatyába rázásába. Munkájuk eredményének, az UFPD (Ultra Fast Power Device) néven jegyzett kapcsolásnak a legfontosabb erénye, hogy kiküszöböli a kapcsolóüzemű fokozat felsőbb frekvenciatartományában felerősödő torzítást, így végre valódi audiofil hangminőségre képes. A siker kulcsa, hogy a közös egységbe foglalt erősítő- és kimeneti szűrőfokozattal lehetővé vált a stabil visszacsatolás, és vele az azonnali, pontos vezérlés a teljes átviteli sávban. És még további hozadékkal is járt megoldás: frekvenciaátvitele úgyszólván terheléstől független, vagyis előnyei bármilyen hangsugárzó mellett érvényesülnek. De nem érték be ennyivel a Primare-nál, kezelésbe vették a D osztályú fokozat gyakorlatilag szükségszerű velejáróját, a kapcsolóüzemű tápegységet is, és kiokoskodtak számára egy olyan izolációs technológiát, amely nem enged vissza zajt az elektromos hálózatra, így nincs miért potenciális zavarforrásként tekinteni az I22-re. A rendszer további haszna a rendkívüli energiahatékonyság: az erősítés hővesztesége elhanyagolható, a készülék doboza teljesen zárt, belül nem látunk sem súlyos trafót, sem óriási hűtőbordákat, mégis hideg fejjel és testtel zenél órákon át, miközben 19 wattot vesz fel a hálózatból. Ja, és mellesleg fél kilóval könnyebb a CD22-nél, szinte túl szép, hogy igaz legyen...

I22withDACRGB
Ha nem is a beltartalomhoz mérhető radikális módon, de azért az előlapot is átfazonírozták, a csőrös-szoknyás hangerőszabályzó helyett most a korábbihoz képest valamelyest megnyújtott kijelző került középre, a léptetős bemenetválasztással meg két gombnyi fémmennyiséget is megspórolt a gyárnak a dizájner. A szolgáltatások közül nem hiányzik a bemenetek átnevezésének lehetősége, a forrásokhoz nemcsak relatív hangerő, hanem egyedi balansz is beállítható, a 4-es input a házimozizók kedvéért átállítható fix hangerőre, és még a bekapcsoláskori hangerőszintet is kiválaszthatjuk. Hátul maradt a négy vonalszintű bemenet, a felvétel- és előfok-kimenet és persze a két pár banánaljzat, újak viszont a távvezérlési lehetőségeket bővítő (IR, trigger, RS232) csatlakozók. Ezen felül a tesztkészülék megkapta az opcionális DAC kártyát is, rajta egy-egy optikai, koax és USB bemenettel. Az AD1895 modul által végzett analóggá alakítás előtt mindhárom jel 24bit/96kHz-es konverzión esik át, az izokron módon kezelt USB adatfolyamot pedig előzetesen speciális jittercsökkentő eljárásnak veti alá a fogadó TAS1020B chip.

Kimondottan határozott, jó kiállású a szimfonikusok megszólalása, kis túlzással élve amolyan nyomulós fajta, semmiképpen sem az a háttérzenélésre kárhoztatott, jellegtelen típus, a figyelmet hamar megragadja, és magán is tartja. Ezt a tulajdonságát leginkább markáns középtartományának köszönheti (köszönhetjük), a szólóhegedű élénken, nyíltan játszik, a leghalkabb, legvékonyabb hangjai sem sikkadnak el. Nagyon fegyelmezetten, kifelé fordulva muzsikál, mindenkinek meg akarja mutatni magát, de nem felületes, alaposan elmélyül a szólókban, nem hanyagolja el a darab érzelmi töltetét sem. És persze a részletekre is figyel, meglehetősen alapos a felbontás, informatív a hangzás, aprólékosan kifinomult, mondhatni többdimenziós a megjelenítés, mindig több mindenre kell figyelni, a kiváló szólista mögött a legkevésbé sem bújik el a komplexen ábrázolt, tökéletesen átlátható, sokszínű nagyzenekar, ami ráadásul még alapos térérzettel is kényeztet, szóval bőven van miért zenét hallgatni a Primare rendszer gazdájának. A lánc dinamikája meg pláne nem okoz csalódást, nagyon agilisen, nehézkesség nélkül vált nyomatékot és tempót a zenekar, a hatásosságot óvatosan kiemelt felsőbasszus is segíti, de bárdolatlan dübörgéstől semmiképpen sem kell tartanunk, az ilyesmi nem illene a kifinomult hangképbe. Mindössze egyetlen furcsaság maszatol bele az abszolút pozitív összképbe: az előadás leghalkabb szakaszain, a hegedű sóhajtásszerű dallamát kísérve átmenetileg elő-előtűnik valami különös, a rögzítéstechnika megnyilvánulásánál markánsabb háttérzaj. Ilyen alkalmak azonban ritkán fordulnak elő, Andrea Bocelli Verdi albumán sem jellemző, ami még az iménti hegedűversenynél is aktívabb, mozgalmasabb életet él. A kíséret és az énekes lelkesedése egyformán határtalannak tűnik, nagy elánnal vetik magukat az előadásba, szinte a fotelbe szegezik az embert. Míg a hegedűverseny hangkaraktere nagyjából semleges volt, addig az opera egyértelműen erélyes tónusú, a tenor mint a vídia, nem tűr ellentmondást, de a zenekari kíséret is igencsak kikristályosodik.
A hatalmas lendületet a jazzkoncertre is átmenti a rendszer, lehengerlő az iram, de a klarinétszóló kissé mechanikus, elférne benne több átélés is, a csengésében meg több kerekség. A vibrafon edzett üvegként peng, a zongorára viszont már egy szavunk sem lehet, keménykedés helyett csak szépen kiteljesedik, kedvnek és tudásnak sincs híján. Mégis a ritmusszekció viszi a hátán a produkciót, a Pawnshop nagybőgőse kíméletlenül megtáncoltatja a hangszert, a cinek valósággal szikráznak, tűzveszélytől mégsem kell tartani, szóval afféle egészséges partiznét kerekít a Primare az akusztikus jazz egyik ikonikus felvételéből. Ha már lúd, legyen kövér alapon AC/DC CD kerül a lejátszóba, nem is marad el a tűzijáték, a Razors Edge nem leborotválja, inkább nemes egyszerűséggel lerázza a helyéről a szemöldökünk. Sajnos nemrég dolgoztak nálam ipari fúrókalapáccsal, de még az sem volt ilyen ellenállhatatlan, a Primare szett Hiltit megszégyenítve nyomul, az I22 még csak ki sem melegszik, a hangzás mégis feszes, kockásra gyúrt, de nem az izomtömeg dominál, inkább inas, hogy gyors is lehessen, ne csak erős. Így aztán nem sűrűsödik be a zene, hasít, mint a metsző sarki szél, nekem ugyan még nyáron is csak 30 fok felett indul be rendesen a vérkeringésem, de ez a hang még így is rettentő jól tud esni.

 bild 1317283848

Elismerésre méltó, mennyire céltudatosan bánik a 20-as sorozattal a Primare, és most nem arra az 5 wattra gondolok, amivel generációváltásokkor menetrendszerűen megtoldja az integrált erősítő teljesítményét, hanem a hangkarakterre, ami szabályos pályaívet bejárva változott-fejlődött a széria utóbbi három nemzedékében. Amit sok évvel ezelőtt kissé lágynak, bágyadtnak találtunk, azt később felrázta, izgalmasabbá tette a gyártó, most pedig még egy lapáttal rátesz, hogy ne csak lelkesedése, ereje is legyen a mutatványhoz. Való igaz, itt-ott harciasan kemény a hangnem, de nem kevesen vannak, akik kedvelik a markáns karaktert, meg aztán lehet, hogy Lars Pedersen ügyvezetőnek van igaza, aki szerint a lágy hang a torzítás jele, és hamar hozzá lehet szokni a hiányához.


Primare CD22
Frekvencia-átvitel: 20 Hz – 20 kHz
Jel/zaj viszony: -100 dB
THD: < 0,01%
Méretek: 430×106×375 mm
Tömeg: 10,5 kg
Ár: 1250 EUR

Primare I22
Teljesítmény: 2×80 W / 8 Ohm
Frekvencia-átvitel: 10 Hz – 20 kHz
Jel/zaj viszony: - 95 dB
THD: < 0,05%
Méretek: 430×106×420 mm
Tömeg: 10 kg
Ár: 1250 EUR

Forgalmazó: Audiophyl Kft.
Tel: 1/332-5545
www.audiophile-szalon.hu