The current Bet365 opening offer for new customers is market-leading bet365 mobile app You can get a free bet right now when you open an account.

Krell SACD Standard

Ahogyan azt korábban már többször is fejtegettük, a mai audio üzletág mûsorforrás oldalon a multi-lejátszóknak kedvez, a gyártók - igyekezvén függetleníteni magukat a digitális formátum-háborútól - egyre-másra jelentetik meg elkötelezetlen készülékeiket, amelyek gyakorlatilag bármilyen, kereskedelmi forgalomban terjesztett, digitális lézerlemezre írt audiovizuális tartalmat képesek értelmezni. Napjaink SACD lejátszóinak többsége ilyenformán DVD játszóként kezdte pályafutását, emiatt az SACD-zni vágyó, komoly audiofil közönségnek (amely ráadásul a képi szolgáltatásokra legtöbbször igényt sem tart) jó oka van a gyanakvásra e "kétes eredetû", mindentudó készülékek teljesítményét illetõen.

Ám egy kitartó, áldozatokra kész zeneõrült nem törõdik bele a kétségbeejtõ helyzetbe, hanem jó alaposan körülnéz a piacon, hátha mégis létezik valahol egy neki való, fajtiszta SACD-CD játszó.
És bizony alaposan utána kell néznie, hiszen ritka az a gyártó, amely elkülönítve kezeli a vegytisztán audio SACD szabványt az inkább multimédiás öszvérré lett DVD-Audiótól. Az SACD-t támogató szórakoztatóelektronikai óriások közül - érthetõ okoknál fogva - egyedül a Sony kínál a kezdetektõl fogva a szakma által is elismert dedikált SACD lejátszót, az egzotikus audio iparosok készülékei között viszont több figyelemreméltó célszerszámra is akadhatunk. Ha egzotikumról van szó, kevés céget lenne okunk inkább ez alá a kalap alá vennünk, mint az önmagát az audio technika vezetõjeként aposztrofáló Krell-t.
A Krell elsõ ilyen készülékét SACD Standard néven alig több, mint egy éve mutatta be a nagyközönségnek (hol máshol, mint a CES-en), így õ Dan D'Agostino vezetõ tervezõ egyik legfiatalabb "gyermeke". Külseje és konstrukciója folytán is vérbeli KAV komponensnek kell tekintenünk, a vaskos keménygumi lábakon álló dobozra a bevált recept szerint pajzsszerûen borul az alumínium héj, amely mind a négy oldalon egyforma, így aztán csakis a kezelõszervek és a csatlakozók számára vágott nyílások döntik el, hogy melyikbõl lesz elõ- és melyikbõl hátlap. A 4-4 csavarral rögzített, matt "Krellcoat-ezüst" falakat tükörfényesre polírozott, erõs él-lezáró idomok kötik össze, sehol egy hegyes sarok vagy éles perem, akár a célszerûség szobraként is értelmezhetnénk a házat, de remekül illik rá a "military design" kifejezés is. Hogy aztán ezt ki mennyire tartja szépnek (érdemes megnézni a fekete változatot is!), az már más kérdés, a bombabiztos kialakítás mindenesetre igen nagy megbízhatóságot sugall. Szimmetrikus elõlapját apró kezelõszervekkel hintették meg, így annak ellenére sem tûnik zsúfoltnak a felhasználói felület, hogy frontjáról az öszszes funkció elérhetõ, tehát még részben sem vagyunk a távkapcsolóra utalva. Külön figyelmet érdemel a Filter feliratú gomb, amely szûrõk alkalmazásával befolyásolja az átvitelt, SACD-n 75 kHz-tõl egészen 180 kHz-ig tolva ki a vágási frekvenciát. A fõhelyre a vörös fényû, 12 nagyméretû karaktert megjeleníteni képes kijelzõ került, amely lemezmentes állapotban szerény "SACD" felirattal hirdeti gazdája mivoltát. A display egyébként többfunkciós darab, közelebbrõl szemügyre véve megfigyelhetünk rajta DVD-s visszajelzõket is, lehet, hogy a megjelenés küszöbén álló, abszolút formátum-független Krell lejátszóban is viszontlátjuk majd. Meglehetõsen direkt mozgású fiókja erõs kattanással záródik, a lemezfelismerés ráérõs, és a CD-SACD réteg közötti váltás (amit egyszerûen egy váltókapcsolóval vezérelhetünk, míg mások teljesen érthetetlen módon OSD menübe helyezik ezt a funkciót) sincs elhamarkodva. Ebben az egyébként rendkívül stabil, ám kicsit lustán reagáló, módosított Philips futómû (amely a készülékházon belül saját, csillapított dobozt kapott) lehet a ludas, így hát ne nehezteljünk pl. azért sem, hogy a számon belüli gyorskeresés kellemetlenül akadozik, vagyis gyakorlatilag hasznavehetetlen. 3 db hibrid (DSD és PCM adatfolyamot is feldolgozni képes) 192kHz/24bit-es DA konverter (Burr Brown PCM 1738) állítja elõ a 2 vagy 5.1 csatornás analóg jelet, amelyet a felületszerelt, diszkrét elemekbõl összeállított kimeneti fokozat vesz gondjaiba. A védjegyszerû fogalommá vált Krell Current Mode elõerõsítõ fokozat hasznos sávszélessége meghaladja az 1 MHz-et, így nem jelenthet problémát a DSD formátum által igényelt 100 kHz-es átvitel biztosítása.
Krell_SACD_back.jpgA készülék a fõ csatornákat kiemelten kezeli, a szimmetrikus jelkezelésnek köszönhetõen az analóg 5.1 csatornás, RCA-aljzatos kivezetés mellett sztereó XLR terminált is találunk a hátoldalon. Digitális csatlakozói EIAJ optikai TosLink és S/PDIF koax rendszerûek, természetesen csak CD-n aktívak. A legújabb digitális lejátszókon megjelent i.Link interfészt nem találjuk rajta, de ezen a mûszaki színvonalon valódi hiányát nem is érezzük. Azért néhány érdekességet is tartogat a berendezés, ilyen az opcionálisan használható hátsó infravevõ, az amerikai készülékek szinte kötelezõ tartozékaként a 12 V-os triggercsatlakozók, vagy éppen az RS232 aljzat, amely nála nem egyszerûen valamilyen misztikus szervizcélra szánt port, hanem egy teljes körûen dokumentált aszinkron vezérlõcsatorna, az SACD Standard programozói hajlammal bíró tulajdonosa így akár saját készítésû programjával számítógéprõl is távirányíthatja kedvencét. Erre a célra persze megvan a hagyományos eszköz is, csak éppen kevésbé hagyományos formában. A célzás nélkül használható, fémszerûen kemény tokozású, kártyaalakú kis távkapcsoló merev membrángombjaival mintha öncélúan akarna különbözni a szokványos megoldástól, de legalább az összes Krell elõ- és integrált erõsítõ ki-bekapcsolására, hangerõszabályzására alkalmas.

Hangminõség
Az SACD Standard használata a hagyományos CD játszókhoz hasonlóan egyszerû, nincs szükség semmilyen "setup-olásra", hangsugárzó-konfigurálásra vagy éppen audio processzorra, csak igénytõl függõen sztereó vagy ötcsatornás erõsítõre. Mivel egyrészt utóbbiból a Krell színvonalának megfelelõ minõségû típus nem terem minden bokorban, másrészt az audiofil közönség jó része (minket sem kivéve) még mindig a kétcsatornás zenehallgatás híve, a meghallgatásra conrad-johnson sztereó elõ-végfok páros közremûködésével került sor. Ilyen tesztek esetén a CD-SACD hangzás összevetésében különösen nagy hasznát vehetjük a hibrid albumoknak, de persze a régi, jól bevált CD-k sem maradhatnak ki a mûsorból.
Az SACD CD rétegérõl igen tiszta, világos muzsika csendül fel, ugyan egy nagyon kicsit zárt a sztereókép, de még így is módfelett plasztikus a megjelenítés. Az énekes háromdimenziós alakot ölt elõttünk, remek érzékkel játszik a tempóval és a hangerõvel, a kiterjedt dinamikából adódóan nagyon jól jön le a színpadról az érzelmi töltet is. Élvezetes középsávja nem hajlamos az ellágyulásra, ugyanakkor nem is harapós, nagyon jól megtalálja az egyensúlyt a határozottság és a barátságosság között. Abszolút friss, kiterjedt, de egyben mértéktartó basszusára végig oda kell figyelni, a magassáv viszont nem az igazi, felsõ széle sziszegõsen nyers, nem a kifinomultsága, a felbontása, inkább egyszerûen csak a jelenléte tûnik fel, úgy látszik, a CD egyik legfõbb gyengéjén ez a készülék sem segíthet. Szóló hangszerei szárnyalnak, az extrém tisztaságú akusztikus gitár egészen elvarázsolja hallgatóját, pengése annyira közvetlen, hogy szinte belelátni a hangszer dobjába, ha élõben szólna a szobában, akkor sem lehetne hatásosabb. Kíséretének tagjai viszont bújócskáznak, hol egyik, hol másik véteti észre magát, együtt azonban nem mindig tudnak megfelelõen érvényesülni.
A lejátszó CD-n mutatott kiemelkedõ teljesítményét az SACD-vel produkált hangminõség még jobban kiemeli, a kettõ megszólaltatása között ugyanis nincs sokkoló hatású különbség, az iméntihez nagyon hasonló alaphang jelenik meg, de már ízig-vérig kiforrott formában. A hívogatóan kinyíló hangszínpad telítettsége nagyon meggyõzõ, sokkal jobban benépesül elõttünk a tér. Eltûnik a maradék bizonytalanság is, határozottabban cseng az ének, gazdagabb, zengõbb a zongora, megpuhul, vagy inkább beérik a magastartomány, csak most venni észre, hogy az a korábbi, ismeretlen eredetû susogás valójában a mintegy mellékesen odavetett dobseprõ legyezése. Az összetett sztereókép tökéletesen átlátható, nyüzsgése ellenére rend uralkodik benne. A háttérszereplõk elõbújnak a takarásból, érettebb az egyensúly, az alárendelt szerepek megszûnnek, megnyugtatóan egységes a zenekar. Nem érezni, hanem világosan hallani, sõt már-már látni lehet a hangszerek mögött az embert, mozdulataik a zene részévé válnak, így aztán teljesen hiteles, áradó koncerthangulattal telik meg a szoba. Egy-egy jól sikerült, nem egyszerûen SACD-célokra újrakevert, hanem valódi DSD felvételt hallgatva jobban megmutatja magát a két formátum közötti kategóriakülönbség, a vegyeskórus drámai jelenlétérzetet produkál, akár egyesével végigtekinthetünk az énekeseken. Nagyobb hangerõre kapcsolva is hibátlanul stabil és tiszta a kompozíció, rendkívüli módon kiegyenlített a spektrum; nyugodtan hátra is dõlhetünk, hiszen biztosra vehetjük, hogy ezek után már semmi sem tudja megzavarni a szinte idilli állapotot.

Ajánlás
Az elpusztíthatatlanság érzetét adó felépítés, magával ragadó hangzás CD-n és még inkább SACD-n: röviden így hangzik az SACD Standard-et sikerre predesztináló recept. Ára ugyan az átlagember számára meglehetõsen "erõs", a Krell komponenseket viszont úgy általában nem a hétköznapokra találták ki, ha pedig azt nézzük, hogy ez a kivételes készülék a legdrágább Krell CD játszó tarifájának töredékéért vehetõ birtokba, máris kevésbé riasztó az elsõ látásra hivalkodónak tûnõ árcédula.