The current Bet365 opening offer for new customers is market-leading bet365 mobile app You can get a free bet right now when you open an account.

Marantz CD-17mkII.M

Akik érdeklõdéssel olvasták 48. számunkban a megújult, mkII M jelzéssel ellátott Marantz PM-17 erõsítõ tesztjét, azoknak biztosan megfordult a fejében, vajon mi újság lehet a Premium sorozat népszerû CD lejátszójával. Nos, nem árulunk el nagy titkot azzal, hogy a CD-17 is hasonlóan áldásos változáson ment keresztül, így tovább erõsítheti korábban kivívott elõkelõ pozícióját.

A kategória nagymenõjeként számon tartott CD játszó külsején éppoly kevéssé hagyott nyomot a fejlesztõ szándékú beavatkozás, mint az erõsítõ esetében, az egyetlen figyelemfelkeltõ különbség itt is csak annyi, hogy a fekete színû kivitelt platina változat váltotta fel. A nagystílûen elegáns, szemcsés felületû alumínium elõlap talán az új színben mutat a legjobban, alapvetõen egyszerû felépítését finoman ívelõ hullámok, kellemesen domborodó nyomógombok dobják fel. Míg gazdagon felextrázott erõsítõtársán díszként tûnnek fel szolgáltatásainak jelei, addig a lejátszó frontján mértéktartóan kis számban sorakoznak a kezelõszervek. Mégse higgyük, hogy a CD-17mkII M híján lenne a kényelmi funkcióknak, amelyeket a versenytársak által teljes joggal irigyelt, a PM-17-éhez a megszólalásig hasonlító, alufrontos távkapcsoló-mûremek kézbevételével próbálhatunk ki. A megszokott szolgáltatásokon (programkészítés, lejátszás ismétlés, stb.) kívül olyan kunsztokra képes, mint az indexkeresés, a kimenõ analóg jelszint szabályzása, vagy éppen a CD-text megjelenítés. Ez utóbbihoz különösen jól jön az elõlapból jócskán kiemelkedõ ablak mögött húzódó, igen nagy felületû, élénk kék fényû pontmátrixos kijelzõ, melynek fényereje 3 lépésben állítható. Egyszerre 12 db nagy méretû karaktert képes megjeleníteni, és grafikusan is vezérelhetõ, ezért zökkenõmentesen futtatja a szöveget, csak az a kár, hogy a karakterszéli szegmenseket térköz választja el, amelyek "szkrollozás" közben sajnos rontják a látványt.
De nem is elsõsorban a látvány miatt vásárol a ma embere egy efféle CD játszót, sokkal inkább meghatározó a mûszaki tartalom, és ebben mindig is élen járt a Marantz. Nem éppen hangtalanul utazó lemezfiók tünteti el a CD-t, a tartalom beolvasása nagyon gyors, a lejátszás hangtalan; a sávváltás már kicsit lassabban hajtódik végre, a számon belüli gyorskeresés pedig "philipszesen" nehézkes. Az akár újraírható lemezt a cég legfrissebb VAM1201 meghajtója kezeli, a digitális IC-k (DAC7 1 bites DA konverter, DF7 20 bites digitális szûrõ, CD7 digitális szervó) a 777 Devices gyártmányai, a kimenõ fokozat HDAM rendszerû, felületszerelt, diszkrét komponensekbõl összeállított kettõs erõsítõmodul. A készülékház hátoldalán nem láthatunk meglepõ dolgokat, az analóg (aszimmetrikus RCA) és a digitális (koaxiális és optikai) audio kimeneteken kívül másra nincs is nagyon szükség, a rendszertáv ki- és bemenet mellett végre szabványos IEC tápaljzatot találunk.

Hangminõség
A lejátszó elõdje jó ismerõsünk volt, évekig használtuk referenciaként, ezért is vártuk kíváncsian, mire képes az mkII M változat. A felújított PM-17 erõsítõvel ellentétben õ nem váltott stílust, továbbra is a korábbról ismert józan (de korántsem unalmas) alapállást vállalja fel, csak éppen sokkal változatosabban, játékosabban zenél. Basszusára nem lehet panasz, már igen mélyrõl indítva is komoly energiamennyiséget szabadít fel, de az eltúlzott nyomulás nem jellemzõ rá. A cinek is kiválóan érzik magukat, finoman árnyalják a muzsikát, nem heveskednek szükségtelenül, egészséges csengésük nagyon jól teljesíti ki a hangképet. Nincsenek tehát elhanyagolva sem az alsó, sem a felsõ végek, a nagy alapossággal kidolgozott középtartomány viszont még így is magára vonja a figyelmet, ezért akár úgy is tûnhet, hogy ez a frekvenciaszelet koncentráltabb a többinél. A szimfonikusok nagy tisztasággal, nyíltan, Marantz-mércével mérve szinte lágyan játszanak, ez utóbbi pedig kétségkívül egy új jellemvonás, amire nagy szükség is volt már. De nemcsak hangulatával, hanem részletezésével is képes felülmúlni elõdjét, csak módjával hangsúlyozza ki a szólistákat, színezetlen, valós testû hangszerek jelennek meg, a hatásosan nyomatékos megszólalást kiemelkedõ dinamika segíti. Gyorsak a lecsengések, nem tapasztalunk problémás utórezgéseket, így zavartalan és precíz, térbeliségében is nagyon "szemléletes" hangkép épülhet fel. Kevesebb szereplõt felvonultató stílusokon talán még jobban megmutatja hangszeres tudását a CD-17, a kellemesen testes szóló zongora erõteljes, de nem kopogós billentéseivel szinte kirajzolódik elõttünk, a tökéletes tisztaságú énekhang viszont erélyesebbnek tûnik a kelleténél, a kíséret a szelíd erõszaknak engedve hátrébb is húzódik pár lépést. A virgonc jazzbanda lendületes, remek ritmusú ütõsparádét hozó játéka igazi koncert-atmoszférát teremt, amivel teljesen a hatása alá vonja közönségét, erre pedig valóban csak a legkiválóbb lejátszók képesek.

Ajánlás
Nagyon jó érzékkel találták meg a beavatkozásra érdemes külsõ és belsõ pontokat a Marantz tervezõi, szemnek és fülnek egyaránt kellemes, stílustól függetlenül kiváló teljesítményt nyújtó, racionális és mégsem szigorú hangzásvilágú lejátszót sikerült készíteniük, amely különösen tempósabb hangszeres zenéken remekel, a szentimentálisan lágy hangzást kedvelõk számára azonban nem õ a legjobb választás.