The current Bet365 opening offer for new customers is market-leading bet365 mobile app You can get a free bet right now when you open an account.

AVA KZH-8 III.

Az eredetileg műszergyártásra szakosodott Syscotel Kft. készülékei üde színfoltot jelentenek a hazai hifi palettán, hiszen az alapprofilból hozott precízség az audio készülékek esetében is kivételes alaposságot és műszaki odafigyelést eredményezett, ami bizony kiemelt fontosságú paraméternek számít, különösképpen a műszeriparral leginkább rokon tápszűrés területén.

Az aktuális tápszűrős hálózati elosztó az AVA KZH-8 sorozatának immáron harmadik verziója, az első 16 Amperes, majd a szürke színéről jól beazonosítható 40 Amperes változat után. A változatlanul jó nehéz, erőteljes, szinte bombabiztosnak tűnő fém kaszni ezúttal az újra divatba jövő fekete színben pompázik, kétszer négy aljzata a szokásos módon az 1 mm-es lemezből hajtogatott fedlapú doboz két-két oldalán található. A gyártóra általánosságban jellemző precízség és alaposság természetesen ennél a készüléknél is tetten érhető, hiszen a legújabb elosztó is a jól összerakottság és a stabilitás megnyugtató érzetét sugallja.

A nyolc fogadóegység közül négy a nagyobb jelekkel dolgozó készülékeket, vagyis az erősítőket és az analóg lemezjátszókat szolgálja ki 50 dB-es csillapítással (0,1-40 MHz), míg a műsorforrások számára optimalizált második csoport további + 10dB-es csillapítást kapott a kisebb jelszintű információk hatékonyabb védelmében. Elődjeihez hasonlóan a KZH-8 III. tetején is megtalálható a használati útmutatóként funkcionáló festett „térkép”, így mindenki azonnal tudni fogja, melyik készülékét hova csatlakoztassa.   
A belvilágban rejtőző műszaki fejlesztések elsősorban természetesen a legfontosabb részegységet, a szűrőmodult érintették, aminek áramkapacitása 50 Amperre emelkedett, ezenfelül az új típus fixen beépített, jó 2 méter hosszú AVA speciális hálózati kábelt kapott, ami egyrészt a felhasználó kényelmét fokozza, másrészt a  csatlakozó elhagyásával a készülék terhelhetősége a duplájára, 20-25 Amperre nőtt. A terhelhetőség növekedésének gyakorlati hasznaként az elosztóhoz csatlakoztatott audio-video rendszerek basszusa is erőteljesebb lehet, anélkül persze, hogy a frekvencia tartomány többi részére gyakorolt jótékony hatás bármiben is csorbulna. Hazai hiper-árérzékeny világunkban nem elhanyagolható paraméterként ez a megoldás egyúttal az árakra is jótékony hatást gyakorolt, mivel a kábellel kompletté vált egység a piac legkedvezőbb árú tagjaként jelenleg kevesebbe kerül, mint az elődje, miközben műszakilag érezhetően komolyabb színvonalat biztosít.

Hangminőség
Viszonyítási alapként jól bevált módon egy hétköznapi kereskedelmi forgalomban kapható kapcsolós elosztó szolgált, ami azt az alapállapotot szemlélteti, amikor a rendszer mindenféle hálózati tuning alkalmazása nélküli módon működik.
Bekötve a „komoly kinézetű fekete dobozt” elsőre a jól és hatásosan működő hálózati szűrők papírforma szerinti pozitívumai köszönnek vissza. A klubban érezhetőbben többen vannak, a nyüzsi és a zörgés életszerűbb, olyan, mintha az előbb mondjuk egy vékony huzatfogó függöny mögött álltam volna, most pedig széthúzták volna előlem a függönyt. A bevezető dobütések dinamikusak és határozottak, a zongora hangok szép kerekek és teltek. A hangerőt hasonlónak érzem, azonban újabb ismerős momentumként a hangzás egy kissé lágyabbnak, és ettől persze kellemesebbnek is tűnik, aminek a magyarázata minden bizonnyal a különféle torzításokat okozó zavarok eltűnése lehet. Az előzőnél jóval aprólékosabb felbontás legfőképpen a dobseprőn tűnik fel; sokkal finomabban és összetettebben „zizeg”, emiatt az életszerűsége jelentősen fokozódik. Hasonló változás figyelhető meg a klarinét levegősebbé váló szólójában is, az általánosságban az előbb is rendben lévő hangzás újabb árnyalatokkal, színekkel és mellékzöngékkel egészül ki, így lesz sokkal valóságosabb és élvezhetőbb. Ritmikailag nincsenek nagy különbségek a két hangkép között, mivel az elosztó egyáltalán nem csorbítja a basszust, mindössze kissé finomabbá és puhábbá teszi. A vibrafon kecses szólója szintén jóval nagyobb élményt nyújt, a hangok felszabadultabban, üdébben és könnyedebben csilingelnek, egészen tavaszi hangulatban cikázva a hangsugárzók közti jókora térben.
Az általában még nagyobb kihívást jelentő klasszikus zenét, vagyis a Macbeth részletet visszafelé hallgattam meg, így kiderítve, hogy a bolti elosztóra kapcsolódva mi veszik el a zenéből… Hát, mondhatom jó sok minden! Már az első hangok kedvetlenek és fakóbbak, ráadásul kissé monósan középre szűkülnek, összeesnek, mint a félig leeresztett luftballon. A rezesek színe szintén komoly veszteségeket szenved, az előbb még a dobozok vonalán kívülre nyújtózó hangkép beszorul a dobozok közé, és általánosságban sincs kedve szárnyalni. Mélyeinek energiája megmarad, a megszólalás azonban sarkosabb, gyengébb a kontrol és az attak sem olyan precíz, mint az AVA elosztóval. A gyengébb, enyhén szűrt hatású színvilág mindvégig megfigyelhető, emellett apró finom részletek sikkadnak el, így az élvezeti érték jelentősen csökken. Hozzászokva természetesen ez a hang sem rossz, csak az ínyenc „fűszerezés” veszik el belőle, ettől függetlenül az előző ismeretében őszintén szólva már nincs nagyon kedvem hallgatni.

Ajánlás
A sokak által különösebb tapasztalat és korrekt meghallgatás nélkül élből elutasított tápszűrés ismét bebizonyította létjogosultságát, ráadásul olyan árszinten, ami nálunk is abszolút realitásnak számít. A komoly műszaki háttérrel rendelkező, tisztességesen megépített AVA készülékek mondjuk, eddig sem igen szoktak kellemetlen meglepetéseket okozni, így a „vérvonal”, vagyis az előző két KZH-8 verzió ismeretében természetesen pozitív várakozásokkal álltunk a meghallgatás elé, ami a papírformát beváltva nagyon jó eredményt hozott, újabb ígéretes taggal bővítve a fenntartások nélkül ajánlható hazai készülékek mezőnyét.