The current Bet365 opening offer for new customers is market-leading bet365 mobile app You can get a free bet right now when you open an account.

Exposure 3010 int. amp.

Idei első számunkban mutatkozott be a kis független angol manufaktúra belépő szintű, 2010 S jelű CD-erősítő párosa, amely úgy istenigazából nem tudta igazolni az Exposure komoly rajongótáborának hűséges ragaszkodását. Mégsem lenne sportszerű, ha mindössze egyetlen előadás alapján beskatulyáznánk a márkát, ezért tettünk egy próbát a nagyobbik integrált erősítővel is. Mit mondjunk, nem bántuk meg.


Pedig a nyilvánosságra hozott jellemzők alapján nem túl ígéretes az ugyanúgy 3 tagú 3010-es sorozat integrált erősítője. Sokat ugyan nem árul el róla a gyártó, de technikai megoldásaiban alapvetően nem tér el kisebb testvérétől, a konstrukció lényegi eleme nála is a gyors bipoláris tranzisztorokra építő kimeneti fokozat, ám ez itt már 100 wattot teljesít csatornánként. Természetesen csak kiváló minőségű kondenzátorok esnek a zenei jel útjába, amely egyébként a tápfeszültségéhez hasonlóan a lehető legrövidebbre szabott. A táplálás nagykapacitású toroid transzformátorról történik, a kimondottan vonzó látványt nyújtó belvilágot színalumínium ház zárja magába, amely egyszerre bánik el a rezonanciákkal és a kóbor elektromágneses mezőkkel. A küllem egészen finoman érezteti az osztálykülönbséget, a mindöszsze két és fél centivel magasabb felépítmény pont elég hozzá, hogy hivalkodás nélkül tűnjön tekintélyt parancsolóbbnak kisebb társánál, ám az is igaz, hogy külsőre a jó fél centi vastag, húzott alumínium előlap az alfelét végigszántó ároknál többet nem tud felmutatni. Nem mintha erre szüksége lenne, az alap formaterv teljesen megfelel egy ilyen készülékkel szemben támasztott elvárásoknak. Ugyanez a helyzet a szolgáltatásokkal, jól megépített integrált erősítőre egy hangerőszabályzó és egy bemenetválasztó bőven elég, bár ezzel a fejhallgatózók valószínűleg nem értenek egyet. A motoros mozgatású forgatógombok állását egy-egy kék led mutatja, időközben - tegyük hozzá, szerencsére - kifogyhattak a pirosból, mert a kezelési segédlet fotóin még ilyenek világítanak. Hasonlóképpen járhatott a CD játszóhoz is használható, arctalan, fekete távvezérlő, amely a manuálban még ezüstszínben pompázik. Alapkivitelben 6 db vonali bemenetet kapunk, ám egyikük az opcionális MM vagy MC kártya beszerelésével phono-vá alakítható. Van még egy magnó- és a biztonság kedvéért dupla előfok-kimenet, a szép aranyozott RCA aljzatok szemre is különbek a 2010 S-en elhelyezett szettnél. A különleges, süllyesztett banánaljzatból szintén két pár áll rendelkezésre, így a hangsugárzók kettős kábelezése az erősítőn nem múlik.

Exposure 3010 amp backHangminőség
A Beethoven-hegedűverseny simogató dallamai alatt van idő elmerengeni, vajon mi nem jöhetett össze a múltkor a 2010-es Exposure duónak. Lehetséges lenne, hogy a Marantz CD17 ennyivel kellemesebb partner a saját CD játszónál? Vagy a közzétett műszaki paraméterekre rácáfolva egyszerűen csak ennyire jó a 3010 integrált? Mert ahogyan ő szól, az maga a harmónia, andalító simaságával elaltatja a kritikai ént, és egy az egyben kenyérre keni a közönséget. Ez a természet hangja, minden műviséget, kiszámítottságot nélkülöz az előadás, amely magában hordozza az élő koncert sava-borsát. Ahogyan telik az idő, vesszük csak észre, hogy micsoda rafinált, rejtve részletező készüléket fogtunk ki, először ellenállhatatlan hangulathullámokkal hengerel le, és csak később, mintegy kegyelemdöfésként tudatosul, mennyire aprólékos munka fekszik a teljesítményben. Hirtelen nem is tudjuk eldönteni, mire érdemes jobban figyelni, magára a zeneműre, vagy inkább a gazdag háttérhang-szőttesre. Az Exposure erősítő ugyanis nem marad le az elsőhegedűs egyetlen lélegzetvételéről, a kottalapok zizegéséről, de még a dirigens kevésbé széles mozdulatairól sem, sőt, az is kiderül, hogy a karmester bizonyos szakaszoknál következetesen elődúdolja a dallamot. A színpadkép kényelmesen telített, a pozíciók biztosak, és a dinamikai képességek is adottak a kifogástalan koncerthangulat megteremtéséhez. Kifejezetten nyugodt, kissé ráérős tempóban muzsikál, nem kimondottan pezsgő az atmoszféra, viszont egyszerre pihentet és szórakoztat. Nagyon következetes hangolású a készülék, nemigen hagyja magát kizökkenteni alapstílusából, ugyanolyan éretten adja elő a halk szólózgatásokat és az erőteljes, telt részeket, frissek a megindulások, kiválóak a tempóváltások. A tuttikon érződik a bőséges erőtartalék, tekintélyes bennük az energiatöltet, közben a legkevésbé sem mosódnak össze a hangszerek, elképesztően stabil az egyensúly. Akusztikus jazzen azért mégis bebizonyítja, hogy nem idegen tőle az élénkség, lendületesen játszik a banda, remek a ritmusszekció, a nagyon finom pengésű cinek szinte simogatnak, de a pontos, átható, mégis feltűnően mozgékony nagybőgőt is dicséret illeti. Az előadás fénypontját azonban most is a szólista adja, hol érzékien búgó, hol kárörvendően recsegő, hol pedig fájdalmasan kiáltó a szaxofon, elképesztő kifejezőerővel bír a hangszer. Ha progresszív rockot hallgatnánk, akkor is számíthatunk a készülékre, ilyenkor előkerülnek a hegyesebb magasak, a feszesebb pergődobok, a lüktető basszus. A hangerőre sem lehet panasz, de ne földindulásszerű tombolásra számítsunk, a kulturált, kifinomult előadásmódtól ilyenkor sem távolodunk el, a kivezérlési szint nincs befolyással a felbontásra.

Ajánlás

Mindent egybevetve igen-igen meggyőző, magával ragadó teljesítményt nyújt az erősítő, olyat, ami után legszívesebben azonnal hazavinné az ember.
"High-end, amely nem éget lyukat a zsebébe" - szól a 3010 sorozat értékarányosságát hangsúlyozó gyári szlogen. Biztosan létezik ennél jobban eltalált fordítása is az eredetiben sem túl fantáziadús jelmondatnak, de ez most teljesen lényegtelen, hiszen ezúttal tényleg fején találták a szöget: olyan harmonikusan, egyénien és stílusok felett álló magabiztossággal játszik az erősítő, ami alapján a legjobbak közé kell sorolnunk. Mindezért egy átlag britnek nagyjából félhavi fizetését kell leszurkolnia, tehát az ő tárcája valóban nem sínyli meg a választást; nekünk itt egy picivel többet kell spórolni rá, a hangélmény azonban megéri az áldozatot.