The current Bet365 opening offer for new customers is market-leading bet365 mobile app You can get a free bet right now when you open an account.

Linn Kolektor / LK85

A skót gyártótól az utóbbi hónapokban már CD lejátszót, végerõsítõt és hangsugárzót is mutattunk be, az elõerõsítõt viszont afféle hiányzó láncszemként ezidáig nélkülöznünk kellett a sorból. Amolyan szürke (vagyis most inkább fekete) eminenciás készülék dobozáról sok újat már nem tudunk elmondani, a midi méretû, felülnézetben szinte szabályos négyzet alakú egyenházat borító lemez felülete érdesen durva festésû, míg az elõlap sokkal finomabb, fémszemcsés bevonatot kapott. Ennek topológiája a megtévesztésig hasonlít több Linn komponensre is, szinte szánakozással lehet gondolni a Kolektoron kívül mondjuk a Genki CD lejátszót és a Pekin tunert is magáénak tudó Linn hívõre, akinek jó idejébe telhet eligazodni a sok egyforma készülék különbözõ funkciói között.

A hagyományos, szegmensekbõl építkezõ kis, zöld fényû kijelzõ nyugalmi állapotban, alapértelmezés szerint az aktuális forrás nevének kétbetûs rövidítését és sorszámát mutatja, a mélysége szinte nulla, a jelek mintha a felületére lennének vetítve, ezért egészen éles szögbõl is kiválóan látszanak. Ez talán apróságnak tûnhet, mégis nagyon hasznos dolog, kár, hogy csak kevés gyártó ügyel erre a részletre. Billentyûs hangszert idézõ kettõs gombsora a sorrend memorizálása után, ha nem is abszolút kényelmes, de problémamentes kezelhetõséget biztosít. A felsõ sort a balansz és a hangszín szabályzói töltik ki; ez utóbbiak az általánostól eltérõen csak egészen a hallható tartomány alsó és felsõ határán avatkoznak be a frekvenciamenetbe. A mélysáv 40 Hz-nél, a magastartomány pedig 20 kHz-nél szabályozható ± 10 dB-es határokon belül, így a kisebb hatékonyságú, kompakt hangsugárzók kevésbé lineáris viselkedését oly módon lehet kompenzálni, hogy a közbensõ sávban nem kell kellemetlen torzítástól, túlhajtottságtól tartani; de a különbözõ csillapítási tényezõjû helyiségekhez és az egyéni ízléshez is könnyebben illeszthetõ így a rendszer. A kis gombsor alatti billentyûk a fõbb funkciókat (némítás, bemenet- és felvételforrás-választás, hangerõszabályzás) kezelik; MM phono-val együtt 10 db bemenete minden szükségletet felülmúl; a hangerõ elektronikusan, 1 dB-es lépésekben állítható 0-tól 100-ig. Teljes értékû, a fõ jelvezetéstõl elkülönített, független erõsítésû fejhallgató kimenettel is felszerelték, így még egy drága füleshez sem feltétlenül szükséges külsõ fejhallgató-erõsítõt beszerezni. A készüléket normál hálózati kapcsoló kelti életre, készenléti állapota nincs, maximális teljesítményfelvétele mindössze 8 Watt.

Az elõerõsítõ kettõs moduláris felépítésû, az audio és kontrol modul között csak a vezérlés beavatkozása közben van elektromos aktivitás, hogy ez se legyen befolyással a hangminõségre. Az audio modulhoz tartoznak a ki-és bemenetek, az audio áramkörök és a tápegységek; a jel minimálisra szabott úton, jobbára felületszerelt alkatrészeken át halad, mivel a kisebb és kevesebb alkatrészbõl álló hálózat kevesebb zavart vesz fel a környezetébõl. A kontrol modul révén a készülék összes funkciója mikroprocesszoros irányítás alá tartozik (már a cég elsõ, LK1 nevû elõfoka is így épült), így olyan extrákban lehet részünk, amelyek analóg környezetben csak nehezen vagy egyáltalán nem lennének megvalósíthatók. Két processzor felügyeli a mûveleteket, az egyik az operációs rendszer betöltéséért felel, míg a másik kontrollálja az összes egyéb feladatot. Az opciók közül csak néhányat megemlítve lehetõség van az inputok léptetési sorrendjének módosítására, a nem használt bemenetek kiiktatására, a phono input normál vonali bemenetre való átállítására. A némítás és a bemenetváltás a hangerõ gyors le- és bekeverésével történhet (ez különösen tetszik); beállítható a bekapcsoláskori hangerõszint, a kijelzõ adattartalma és pihentetése; a vezérlés képes bemenetenként megjegyezni a beállított hangerõt és hangszínt, egy opcionális RS232 kártya beépítése után pedig akár PC-rõl is irányíthatjuk a készüléket.
Talán mondanunk sem kell, hogy teljhatalmat nyújtó távvezérlõ tartozik a Kolektorhoz, amely CD lejátszó és tuner kezelésére is alkalmas. (Ha a távkapcsoló - hozzám hasonlóan - nem nyerné el a tulajdonos tetszését, sikerrel próbálkozhat egyéb típusokkal, ugyanis a kezem ügyébe akadó összes távszabályzó képes volt legalább a hangerõ állítására.) Hátlapján egyetlen hosszú sorban várakoznak az aranyozott RCA csatlakozók, közöttük három elõfok kimenet is, így egyéb lehetõségek mellett akár hármas erõsítésû hangrendszer kiépítésére is mód van. A készülék "impresszuma" számára már csak a doboz alján maradt hely, ahol a szokásos információk mellett a tesztelõ technikus neve is fel van tüntetve, így ha valamilyen probléma adódik a készülékkel - amire azért vajmi kevés az esély - akár név szerint is címezhetjük szidalmainkat.
Hogy családias legyen a tesztkörnyezet, a Kolektor egy db LK85 végerõsítõt kapott társául. Sajnos a végfokon ismert okokból nincsenek szabvány banánaljzatok, ezért nem állt módunkban újdonsült Siltech ezüstkábeleinket bekötni, ez a körülmény pedig inkább lefelé kerekítethette az összteljesítményt.

 

Hangminõség
A szimfónia nyitánya lágyan, méltóságteljesen, kissé édeskés fúvósokkal indul; megnyugtató, jó értelemben véve izgalommentes a hang. Ugyan nem lapos, de kicsit zárt és nem is túl friss a középtartomány, s közben mintha lefelé húzna; de a magas sávnak sem ártana még egy kis élénkség, amivel nyíltabb, világosabb lehetne a hangkép. A basszus általában észrevétlenül simulékony, jelenléte természetes jelleget ölt, enyhe túlzásokra csak nagyritkán ragadtatja magát. Kellõen dinamikus a megszólalás, ám ütõsnek még nem mondanám, egy kis súlytöbblettel tovább is lehetne fokozni a drámai hatást. A térábrázolás viszont kifogástalan, könnyedén érvényesülnek a pozíciók, akár a karmester helyébe is képzelhetjük magunkat. A következõ CD-n a tenor ária sem nyílik ki igazán, az Izraeli Filharmonikusok által nyújtott kíséret ellenben egészen kerek, teljes.
Stúdió-jazzen és élõ felvételen egyaránt energikus, élõ jellegû, igen érett produkcióra képes, a basszus már a pincébõl húz, kis túlzással szubos erejû és mélységû, de közel sem durva. A biztos ütemet adó lábdob mellett a kitisztulva pengõ cinek is frissítik a hangzást, remekül jön át a zongora-gitár felelgetõs kettõse is; a legjobb azonban most is a hibátlanul berendezett színpad, ahol mindenkinek pontosan kijelölt helye van. Pop-rock zenén finoman rajzolt, kellemesen telt hangot üt meg, áthatóan árad az ének, barátságosan lüktet a basszus, a szinte surroundosan kitágult térben a hangsugárzók adta határokat jóval túllépve tölti meg a zene a szobát.

 

Ajánlás
A Kolektor széleskörû stílusbeli szabadságot biztosít, igazából csak a bonyolult nagyzenekari képeket nem hozza teljes részletességgel, bármi másban nyugodtan számíthatunk rá; a bemenetek nagy száma, valamint a vezérlés adta értékes kényelmi szolgáltatások pedig kiemelik a jelenlegi mezõnybõl.