The current Bet365 opening offer for new customers is market-leading bet365 mobile app You can get a free bet right now when you open an account.

Cocktail Audio X40 - Se veled, se nélküled

Cocktail Audio X40

Immáron a harmadik Cocktail Audio készülék vendégeskedett nálunk, konkrétan a minden földi jóval felszerelt X40-es típus. Ez a koreai gyártó csúcsmodellje, küllemében hasonlatos az X30-ashoz, de ebben nincs erősítő, és a műszaki tartalom is jelentős fejlődésen ment keresztül. Vajon a hangja is?

Nem bízott semmit a véletlenre a tervezőgárda. Vaskos, 12 mm falvastagságú alumínium előlapon sorakoznak a kezelőszervek, működésének logikája, irányíthatósága teljesen megegyezik a kistestvér X30-nál bemutatottakkal. Lényeges eltérés viszont, hogy az X40 „csak” egy forráskészülék, amely előfokként, CD és hálózati lejátszóként egyaránt használható és még egy MM lemezjátszó fokozat is helyet kapott benne. De használható külső DAC-ként is (Toslink, S/PDIF és AES/EBU bejárat), van benne FM tuner, 3 USB host (ebből kettő a hátlapon, egy pedig az előlapon), XLR és RCA analóg kimenet, sőt, még HDMI kimenetet is raktak bele. Igaz, ez utóbbi csak arra jó, hogy az 5 collos előlapi kijelző (nem érintős) képét nagyobb méretben is megcsodálhassuk. Ha már az USB-t említettem: nagyon örülök, hogy az X40 már kezeli a nagyobb áramfelvételű hordozható merevlemezeket is! Természetesen itt is van rá lehetőség, hogy (akár kétféle méretben is) hagyományos, vagy SSD merevlemezt helyezzünk a készülék belsejébe, hiszen e nélkül csupán félkarú óriás ő. A képet tovább színesíti, hogy van benne egy fejhallgató erősítő, sőt, egy aprócska AUX jack bemenet is. Odabent egy teljesen más felépítésű DAC dolgozik. A Burr-Brown PCM1792a-s chipet egy Sabre ES9018K2M-re cserélték, mellé természetesen „jár” egy 32 bites XMOS (500 MIPS) jelfeldolgozó egység is. Csak érdekességképpen jegyzem meg, hogy a nagy test nagy élvezet a hifiben sem biztos, hogy megállja a helyét: ugyanezen DAC dolgozik a hordozható Oppo HA-2-ben is! Mindenesetre érdekes, hogy a rendelkezésre álló hely és a stabil, korlátlan energiaellátás ellenére nem az ES9018S chippel szerelték az X40-et. Analóg barátként számomra nagyobb érdekességgel bírt a beépített phono fokozat, és az a lehetőség, hogy a hanglemezeket rögvest be is digitalizálhatjuk (akárcsak a hátlapi analóg bemenetre kötött berendezéseink jelét), akár 24 bites, 192 kHz-es mintavételezéssel, WAV formátumba! A készülék természetesen csuklóból kezeli az ilyen felbontású digitális anyagokat, de éltek a Sabre nyújtotta lehetőséggel és natív DSD támogatással is felvértezték. Így aztán a PCM kódolású zenéket akár 32 bites, 384 kHz-es felbontásig is hallgathatunk, a DSD anyagokat pedig 64 és 128-as (2.8224 és 5.6448 MHz) minőségben is lejátszhatunk. Sőt, a DXD formátum sem akadály, ez utóbbi 24 bit és 352.8 KHz-es minőségben emészthető. Papíron tehát minden nagyon jónak tűnik, de mivel az újdonságok nagy részét már az X30-nál bemutattam, ezért itt három dologra koncentráltam: önmagában a hangminőségre digitális formátumokkal, a lemezjátszó fokozat saját hangjára és digitalizálására, valamint a fejhallgató erősítő minőségére. Éppen ezért két különféle rendszerbe is beillesztésre került az X40, így egy felső kategóriás, háromdobozos angol vonalas, monitorsugárzósba, de bevetésre került csöves erősítő mellé, egy Triangle Genese Quartet mellett is. Először az angol lecke következik, utána a francia. Bár mondhatnám, hogy könnyebb lenne az összevetés, ha végigmennék az X30-nál összeállított hanganyagon, nem mondom. De teszem. Annak ellenére, hogy más ez a rendszer, mint a korábbi.

x40 belso3

Szóval Hugh Laurie „Didn't It Rain”, „The St. Louise Blues”. Felnőttesebb a hang, ugyanakkor szárazabb is. Több részlet bújik el és artikuláltabb az előadás. Nyoma sincs a korábban tapasztaltabb sziszegésnek, de vele együtt a hang szertelensége is kikopott. Paul Simon, Graceland, „The Boy in the Bubble”. Simább az énekhang, nyugodtabb a hangkép. Elevennek azonban nagyon is eleven. „Homeless”: kitágultabb a tér, mint amikor a győri Szent Ignác templomból kilépünk a Széchenyi térre. A részletek finoman cizelláltak, a sokfelől érkezett zenészek sokféle hangot hallatnak. Egyik kedven számom a lemezről. Rockzene következik, AC/DC, „The Razors Edge”. Érdekes tapasztalás következik. A „Thunderstruck” sokkal jobban szól, komorabban, energikusabban, mint a tesónál. Jobban is áll neki. Mármint a műfajnak. A vidámkodó karakter, amiben szerintem a digitális erősítőnek volt a legnagyobb szerepe, eltűnt. Átvette a helyét a Sabre jó felbontású ereje, kiműveltebb megszólalása. Korong kerül a lejátszóba, ki nem fogják találni melyik. Igen, Monthy Alexander, „Live at the Iridium”. A CD mechanika ugyanolyan, mint az X30-ban: beolvasáskor kicsit hangos, lejátszásnál elcsendesedik. Itt is előkerül a hálózatról a hozzá tartozó információ: albumborító, számcímek. Első szám: „The Work Song”, (még mindig) a kedvencem. Minőségi felvétel, abszolút alkalmas a tesztelésre. Jönnek is a furcsaságok: picit mintha túlvállalná magát, túl sok a részlet (pedig szeretem), de nem visz bele sok érzelmet, enyhén gépies. Teszi a dolgát, ez nem vitás, de hiányzik belőle az a pici pluszt, ami átbillentené az értékelést. A hangszerhangok rendben vannak, a zongora önmagában, a bőgővel együtt, jó, de nem tudja alaposan elmélyíteni a zene és a befogadó kapcsolatát. Itt kerül a képbe a csöves rendszer a Triangle hangsugárzóval. Paul Simon „Homless”-e itt is elég jól szól, alapjában véve rendben is lenne, de igazi hifis hangot hallunk. Van tér, jó a felbontás is, de mégis, üres, nem köt le. Ez ezen a rendszeren jóval észrevehetőbb, mint ahogy az is, hogy picit fakóbb a hangkép, nem indul úgy meg, ahogy szeretnénk, és ahogy ez a rendszer szólni szokott. Gipsy Kings, „Roots”, „Tampa”. Hozza a kötelezőt, ha nem hasonlítanám semmihez, azt mondanám, frankó! Igazából nem tudom hasonlítani. Ez annyira unikális berendezés, hogy szó szerint a párját ritkítja. A koncepciót értem, de kezdem érezni, hogy a mérnökök annyi mindent belezsúfoltak, hogy egyszerűen nem maradt idő a hanggal foglalkozni. De még ezt is megértem, tudomásul is veszem, hogy ennyi pénzért nagyon sok mindent kapunk Koreából, amire vagy van szükségünk, vagy nincs. Van Morrison-ba indítok bele, a válogatásalbumból (Super Hits) az „It’s all right”.

x40 belso2

Ez a másik rendszeren, az angolon, sokkal barátságosabban szólt, itt kicsit lelketlen, nem lobog az a tűz, hiányzik a melankólia, nem is hallgatom végig. Ezek a csúnya franciák, nehogy elrontsák nekem a napot! Dave Matthews a következő, az album címe: „Big Whiskey & The GrooGrux King”, a számé pedig „Shake Me Like A Monkey”. Azért ez az előadó helyre szokta tenni a dolgokat, már ami a dinamikát illeti. Lehet vele tesztelni gyakorlatilag bármilyen vasat, komponenst. Nem az ördögtől való, amit hallunk, az üresség azonban itt is jelen van, a referencia amúgy egy Bladelius USB DAC egy csúcs AQ Diamond USB kábellel és Macbook Air forrásként. Ehhez képest hallható lemaradásban van az X40, de rögtön hozzá is tenném, nem egymás konkurenciája a két vas! Laposabban szól az X40, de tudásban, sokoldalúságban nincs párja. Önmagához viszonyítva nincs mit szégyellnie, a sokat hivatkozott „zeneiségen” azonban lehetne csiszolni. Most visszaugranák az angol rendszerhez, mert kipróbáltam, mit nyújt nekünk a Cocktail Audio, ha lemezjátszót kötök rá, direktben, Siltech 4-24-es összekötővel. A hangszedő egy új Denon, magas kimenetű MC, lássuk, hogy szól a beépített RIAA előerősítő, vagyis most előfok üzemmódban használtam az X40-et. Egy Thelonious Monk lemezt raktam fel, (Riverside RM003), „Thelonious Monk in Europe – Vol. 2”. A második oldalról a „Hackensack” címűt szeretem a legjobban. A felvételt 1961 április 18-án, a párizsi Olympiában rögzítették. Talán mondok újdonságot ezzel a számmal kapcsolatban: maga az elnevezés egy települést jelöl, ami sok zenész kompozícióit ihlette, így Monkét is. Eredetileg itt, ebben a városban vették fel ezt a dalt 1954-ben, a híres hangmérnök (talán több is annál) Rudy Van Gelder stúdiójában, amely egészen 1959-ig működött szülei házában. Maga a dal egy négyes összehangolt munkájának gyümölcse, Monk a zongoránál, Charlie Rouse a tenorszaxofonnál, John Ore a nagybőgőnél és Frankie Dunlop a doboknál. Megmondom őszintén, rosszabbra számítottam. Az X40-be egy mai szemmel nézve is egészen korrekt korrektort építettek, amely alkalmas a jó minőségű lemezhallgatásra. Friss, dinamikus hangja van, nem tördeli a zenét, folyékonyan tolmácsolja a lemezre vágottakat. Monk zongorája ugyan enyhén műanyagos, de a basszus nagyon korrekt és a szaxofon is el tudja hitetni velünk, hogy nem a szomszéd szobából kell a koncertet hallgatnunk. Természetesen nem maradhatott ki, hogy rögzítsek is a készülékkel, méghozzá mindjárt a lemezről! Egy másik korong került hát fel, amelynek a hangmintáját innen le tudják tölteni, WAV (192 kHz) formátumban (163 Mb, ZIP). Szerintem egyáltalán nem rossz amit hallunk, alkalmas arra, amire szánták: lemezgyűjteményünket, vagy csupán alkalmanként egy-egy kölcsönadott hanglemezt digitalizálhatunk vele. Végezetül, szólnék néhány szót a beépített fejhallgató erősítőről. Megkínáltam vele a szokásos 8 Ohmos vintage Sansui fejhallgatót, John Coltrane „My favourite Things” című lemezén keresztül. Az album címadó dalát játszottam és ismét meglepődtem. Jó ritmikával, élvezetes stílusban kaptam meg a konzervet, elegendő krafttal hajtotta meg a fejest, a hangerőt akár az elviselhetetlen tartományba is feltolhattam volna. A (szoprán)szaxofon kiválóan visszaadta azt az improvizatív játékot, amely Coltrane-t jellemzi, egyben ez volt ennek az „új” hangszernek a debütálása is kezei közt. Helyesen tolmácsolt hangszerhangok, élettel teli előadásmód jellemzi ezt a részegységet.

Összességében egy kicsit csalódott vagyok, de csalódottságom megmagyarázható. Értem a koreaiak szándékát és értem a megcélzott csoportot is. Ők kielégítő hangminőségre vágynak, egy nagy tudású, de kompakt eszközre, amellyel lehet zenét hallgatni. Ők nem maximalisták, nem a szaksajtó híreivel fekszenek és kelnek, nem cserélgetik hetente a komponenseket, vagyis: nem hifisták. Ők bátran megveheti az X40-et, mert jó minőségben élvezhetik kedven zenéiket. Ha valaki csak az árral és a hangminőséggel törődik, a funkciók sokasága pedig hidegen hagyja, nos, ebben az esetben ez nem az ő készüléke. De mindenki más élvezze csak ki a sok szolgáltatást, amit a Cocktail Audio nyújt. Ők nem fognak benne csalódni!

Forgalmazó: Limar Audio