The current Bet365 opening offer for new customers is market-leading bet365 mobile app You can get a free bet right now when you open an account.

DALI Zensor 7

A múltkori Quadral Argentum tesztet követően újabb „ide nekem az oroszlánt” típusú írással jelentkezünk: miután a Danish Audiophile Loudspeaker Industries kínálatának alsóbb felében tanyázó Zensor szériáját a nagyobbik állványos típus erejéig már megkóstoltuk, ezúttal annak igyekeztünk utánajárni, mire számíthatunk a sorozat csúcsmodelljétől.

Bár a DALI hagyományos hangsugárzói közt a Zensor családnak jutott a legalsó polc, a kiszolgálás ezen a szinten is egészen készséges: két padlón álló és három állványos típusból válogathatunk, van köztük egy teljes méretű és kis jóindulattal egy mini centersugárzó, na meg két aktív szubláda is. Ráadásként a kisebbik álló és a középső állványos modellből AX alnéven aktív változat is készül, méghozzá az új idők szavát megértve integrált Bluetooth átvitellel a fedélzeten.

dali zensor 7Ha viszonylag kevés pénzből kell kihozni a terméket, muszáj itt-ott spórolni, de csak módjával, hogy ne nagyon legyen feltűnő: a Zensor 7 méreteihez képest légiesen könnyű, bár emiatt nem bánkódom, szinte pehelyként lehet a neki szánt helyre emelni. Vannak viszont meglepően látványos jelei is a korlátozott költségvetésnek: a tesztpéldány MDF-ből készült, belső merevítésekkel megerősített kabinetjét a korábban megismert, világos diófa fóliázás helyett úgyszintén fólia borítja, csak éppen mintázatlan fehér színben. És ez, bár távolabbról még nem feltűnő a dolog, kivételesen kevésbé jól sikerült, ilyesmi matt vinil fedi a nem éppen szépségük miatt népszerű méltányos árú bútorokat is, még az élkiképzésük is nagyon hasonló, ráadásul az előlap fehérjének árnyalatát csak nagyjából sikerült eltalálni. Ezek után már elfogott az aggodalom, milyen lesz közelről a lakkfehér front, de pont a kritikusabb feladatot oldották meg jobban a dánok, kifogástalan, a doboz egyéb részeihez képest túlzás nélkül fényűzőnek mondható az elülső burkolat, gondos legömbölyítések simulnak mindenfelé, amelyek nemcsak a látványnak tesznek jót, de a káros hullámelhajlásoknak is elejét veszik. A jó öblös reflexnyílás felett két egyforma, 18 cm átmérőjű, papírpépből préselt, farostokkal megerősített, nem utolsósorban pedig gusztusos mélyvörösre színezett kónuszokkal hozza vissza az emberbe a lelkesedést a legnagyobb Zensor. A mélyközép sugárzók – merthogy még ebben a méretben is két-utas a berendezkedés – külső kerete nemcsak fémnek tűnik, tapintásra is alumínium, belül négyrétegű hangtekercs felel az ideális kontrollért, merev fémkosár és optimalizált membrángeometria biztosít a konstrukciónak alacsony veszteséget. Még ennél is büszkébb a cég a természetesen high-endbeli fejlesztések örököseként emlegetett csipogóra, ami nem is csoda, ha valóban sikerült a konkurenciánál jellemző értékékhez képest feleannyi tömegből kihozni a 25 mm-es lágy dóm membránt.

Úgy tűnik, már ezen a szinten is illik talapzatra emelni a padlón álló típusokat, frappáns megoldásként egy vékony alumíniumöntvény-keretet csavarozott a takarékos gyártó a Zensor 7 (és 5) aljára, jól támaszt, nem néz ki rosszul, alul a sarkokban menetes furatok ösztönzik a feltüskézést, egy szavunk nem lehet. Hátul sem cifrázza a dolgokat a DALI, sima matrica az adatlap, de azért ad egy pár jóvágású, aranyozott banánaljzatot süllyesztett fészekbe szerelve.


Szimfonikus zenén igen-igen élénk, aktív és kifejező középtartomány csillantja meg magát, rendkívül erőteljes a szólóhegedű jelenléte, vasakaratú királynőként uralkodik a hangszer, szinte harapja a vonó a húrokat, de nem rest követni a kíséret sem, mindenki nagyon elemében van a színpadon. Világos, alaposan kibontakozó az akusztikus környezet, sok-sok részletet kapunk, nemcsak a vezérszólam követel magának figyelmet, nagyon szépen kinyílnak a háttérmotívumok is. A nagy Zensornál nincs elsumákolt töltelékhangszer, nem rejtőznek el a mellékszereplők sem, nagyvonalúan informatív az előadás. Ez a nagyvonalúság szerencsére a legkiélezettebb helyzetekben is megmarad, pazar a dinamizmus, rendkívül fürge a zenekar akkor is, ha nagy hangtömeget kell terelgetni, sziklaszilárdan, a torzítás bármilyen jele nélkül állunk bele a tuttikba. Igencsak megnyerő, sőt, osztályon felüli, hogy igen nagy hangerőn, sok hangszeres jelenetekben sem mosódnak össze a részletek, profira vall a határozottság, ahogy a kritikus, megerőltető helyzeteket kezeli a hangdoboz. A basszusával viszont még így sem sikerül teljesen megbarátkozni, olyan, mintha a markánsan sűrű szubtartomány és az izmos felsőbasszus között kimaradna az átmenet, amitől megfogottsága ellenére hiányosnak érződik az alsó sávszél. Ellentmondásos kissé a térleképzés is, nem túl széles, de körültekintően berendezett a hangszínpad, mélységben csak mérsékelten tagoltak a pozíciók, mégis alaposak a kontúrok, világosan kirajzolódnak a hangszerek, így, bár nem túl háromdimenziós, mégis nagyon szemléletes az összkép.

A jazzklub megszólalása már nem ennyire kiélezett, egészen barátságosra fordul a légkör, persze a bőréből azért nem bújik ki a Zensor 7, tempós, nyomatékos az előadásmód, nincs üresjárat egy pillanatra sem. A mélytartomány valahogy még mindig nem az igazi, nem mintha keveset kapánk belőle, már szemre is lelkesen dolgozik a két, méretes kónusz, az alsóbb régiókhoz képest komoly túlerőben van a felsőbasszus, ez mindenképpen meglepő egy ilyen jól felfeg yverzett hangsugárzótól. Vigaszként viszont pazar, kifogástalan, megnyerő a magassáv, tényleg csak halmozni lehet a dicséreteket, rendkívül élénk, tiszta, vérpezsdítő a cinek-csörgők kavalkádja, ízesen fémes pengésekkel telik meg a levegő, nem valami szemérmesek, legfeljebb anyagukra nézve lágyak a dómok, ám tökéletesen hitelesek, még ilyen fordulatszámon sem érezni ügyködésüket túlfeszítettnek, inkább szórakoztató, ahogy látványosan nem férnek a bőrükbe.

Az átvitelben a kiegyensúlyozottságot Sting hozza el, a Hounds of Winter magabiztosan gurigázik a basszusokkal, végre nemcsak erőteljes, de folytonos is a lesugárzás. Ettől még persze a középsáv viszi a prímet, nagyon szépen formált ének, különösen valószerű s, sz hangokkal, remekbe szabottak a szinti betétek, a háttérben ritmusozva és szólót játszva is remekel a gitárkíséret. A legjobban mégis az tetszik az egészben, hogy kiválóan elegyedik a barátságos hangulat az intenzív előadásmóddal. A Deep Purple remekének nyitányában tisztán, hitelesen zeng az akusztikus gitár, az ének szinte lágy, de a sűrűjébe vágva is akusztikusak maradnak az ízek, szenzációsan eltalált az elektromos gitár, kellően vaskos, de még nem marcangoló, kétségkívül ez a meghallgatás csúcspontja, elképesztő, ahogy az átható magassáv mindenen túltéve, szabadon, gátlások nélkül árad a csipogókból.

Őszinte hang egy kétarcú testbe zárt hangsugárzótól: erre számítson, aki a DALI Zensor 7-tel költözik össze. Részletezésben nem ismer tréfát, közben nagyon energikus és természetes is a szemtől szemben csillogóan elegáns, fehér oldalnézetével viszont csak mérsékelten csinos kiállású modell, így, bár a populárisabb zenék fekszenek neki igazán, egyáltalán nem kell félteni a klasszikus műfajoktól sem.


DALI Zensor 7
Frekvencia-átvitel: 40 Hz – 26,5 kHz
Impedancia: 6 Ohm
Érzékenység: 90 dB
Méretek: 205×978×312 mm
Tömeg: 14,9 kg
Ár: 279.990,- Ft / pár

Forgalmazó: Horn Distribution (HU) Kft.
Tel: 1/347-0020
www.horn.eu

www.denonmarkabolt.hu