The current Bet365 opening offer for new customers is market-leading bet365 mobile app You can get a free bet right now when you open an account.

Acoustic Energy Evo 1, Evo 3

Nem lenne teljes a félszázadik Hi-Fi Piac, ha márkabemutató nélkül maradna, ha pedig bemutatóról van szó, mi sem lehetne aktuálisabb téma, mint a hazánkban nemrégiben forgalmazóra talált angol Acoustic Energy alaposan átdolgozott, szakmai- és közönségsikerekben gazdag AEGIS EVO sorozata.

A második generációs AEGIS sorozat gyártója a professzionális célokra szánt AE1 monitorjával szerzett nevet magának még a '90-es évek elején. Késõbb figyelme a nagyobb mennyiségben értékesíthetõ, belépõ szintû és középkategóriás termékek felé fordult, ezért több más brit versenytársához hasonlóan a tervezést hazai pályán tartva komoly gyártói és disztribúciós bázist épített ki a Távol-Keleten. Ennek köszönhetõen több új sorozatot is piacra tudott dobni, köztük az aktív mélysugárzóval együtt öttagú, zenehallgatásra és házimozizásra egyaránt alkalmas AEGIS EVO-t melynek két reprezentánsát, az 1-es és a 3-as modellt járjuk most körül kicsit alaposabban.

AEGIS EVO 1

A kb. 10 literes belsõ térfogattal bíró, helyes kis 2-utas törpe monitor kifogástalanul kivitelezett kabinetje egészen karcsú, szinte már magasnak tûnik, a doboz öt oldalát 15 mm vastag, belsõ merevítésekkel megerõsített MDF lapok alkotják, míg szép él-letörésekkel áramvonalassá tett elõlapját 25 mm-es MDF táblából szabták. Vifa gyártmányú, ferrofluiddal hûtött és csillapított, 25 mm-es selyem dóm csipogóját hatalmas öntvénytányérhoz rögzítették, amely kiszélesíti a szórási szöget, hogy az ideális hallgatási pozíció ne csak egy szûk területre korlátozódjon. Igen közel húzódik hozzá a 120 mm-es öntvénykosárba szerelt mélyközép sugárzó, a két keret épp hogy csak nem ér össze. Ez a meghajtó mindössze 10 centis hasznos átmérõjû, kerámia bevonattal merevvé tett, préselt könynyûfémötvözet tölcsérrel büszkélkedhet, különös, kihegyesedõ porvédõ kúppal a közepében, mögötte 32 mm-es hangtekercs és testes, erõs mágnes rejtõzik. Õ és a csipogó is mágneses árnyékolt, a belsõ kábelek oxigénmentes rézvezetõbõl készültek. Hátulján - ahová csak egyszerû fekete laminát jutott - felülre, pontosan a csipogó mögé került a reflexnyílás, lejjebb egy hatalmas foglalatba szerelve találjuk a dupla, aranyozott, de egyébként teljesen hétköznapi, csavaros banánaljzat-párt.

 

AEGIS EVO 3

A 3-utas rendszerben üzemelõ, közepes méretû padlón álló hangdoboz társához hasonlóan egészen jó súlyban van, látszik tehát, hogy anyagspórolással egyikük esetében sem próbálkoztak. Kettejük szélessége egyébként megegyezik, és mélységük között is csak másfél centi a különbség (az EVO 1 javára!), az AEGIS EVO 3 mégsem egyszerûen a kistestvér "megtoldott" változata, hiszen ha megfigyeljük, nála jóval nagyobb távolságot hagytak a csipogó és a középsugárzó között. 165 mm-es mélynyomójába ugyanabból a kerámia-könnyûfém kompozícióból készített membránt építettek, viszont ez saját, leválasztott kamrában dolgozik, melynek az elõlapon nyitottak reflexportot. A hangsugárzóhoz vastag talapzat tartozik (ehhez pedig a szokásos tüskék), ami nemcsak a stabilitásán javít, de megjelenését is elegánsabbá teszi. Hasznos, bár egyre ritkábban alkalmazott megoldás a kabinet aljában kialakított rekesz, ezt a megfelelõ töltõanyaggal feltöltve tovább javíthatunk hangsugárzók teljesítményén. Hátulján megtaláljuk a felsõ szekcióhoz tartozó reflexnyílást, aljában pedig az elõbbitõl eltérõ felépítésû, komolyabb kivitelû csatlakozóterminált, természetesen kettõs erõsítést biztosító felszereltséggel. Visszatérve a hangdobozok külsejére, fóliázásuk igazán szépen sikerült, sötét és világos juhar színben, valamint a hagyományos fekete kõris változatban vásárolhatók meg.

HANG

Az Evo 3-mal kezdtünk. Finoman, szinte óvatosan indul a szimfónia, kellemesen édeskés, már-már lágy fafúvósok viszik a prímet, barátságosan közvetlenné, felszabadulttá téve a hangvételt. Igen élénk, de kicsit kemény a magastartomány, a basszus viszont csak nagyobb hangerõ mellett domborodik ki igazán. A színpadkép teljes, nem sokkal a dobozok síkja mögött terül el, a térmélység érzékeltetése is egészen jól sikerül. Operán talán még jobban jeleskedik, ami leginkább a bársonyosan simogató hangú, abszolút doboztalan, egész testével jelen levõ tenornak köszönhetõ. Jazzkoncerten végképp megszabadul kezdeti bátortalanságától, nagyon is karakteres alapállást vesz fel, felpezsdül a hangulat, megélénkül a színpad, hirtelen úgy érezhetjük, valóban az élõ elõadás közepébe csöppentünk. A bõgõs egészen összekapja magát, ugyan nem falat rengetõ intenzitással, de remek ritmusban, mindvégig jól követhetõen játszik. Egészségesen magabiztos, aktív a produkció, nem ül le egy pillanatra sem, a fegyelmezett, mégis könnyednek tûnõ szólók pedig valódi színfoltként emelkednek ki. Rockzenén aztán elõkerülnek azok a bizonyos oroszlánkörmök is, öblös, jól terülõ basszus teremt biztos alapot a nem kõkemény, de kellõen feszes játéknak, melyben a fénypontot most is a tanítanivaló hajlításokat bemutató énekes jelenti. Jó alaposan felhangosítva csak a hangnyomás emelkedik, a súlypont nem tolódik el, megmarad a biztonságérzet, torzításnak nincs jele, ám a rengeteg magas hang így már néha túlzottan eluralkodik a hangképen.

Mivel az apró EVO 1 meghallgatására nagyobb társa után kerül sor, azt gondolhatnánk, hogy a kontraszt miatt méretébõl fakadóan mindenképpen súlytalanabb hangja a valóságosnál is soványabbnak tûnik majd, és becsületéért legfeljebb tisztább, pontosabb térleképzésével küzdhet. Nos, való igaz, színpadképe nyíltabb és frissebb az EVO 3-énál, képszerû sztereója letisztult és szinte hiánytalan, ráadásul a hangszerek is megszabadulnak édes utóízüktõl, így pontosabb, információdúsabb hangzásban lehet most részünk. Azonban érdekes módon a zenéhez jelenlétérzetet adó testesség sem hiányzik a hangjából, a mini dobozt meghazudtoló aktivitás összeszedett és szinte teljes szimfonikus hangzást eredményez, egyedül csak a nagyobb tuttiknál kerül nyilvánvaló hátrányba padlón álló társához képest. Õ jól érezhetõen a pontosságot tartja fontosabbnak, a koncentráltabb, nagyobb felbontás mutató hangképben kevesebb a romantika, nem lágyul el úgy az énekhang, így hangulatból tõle kevesebbet kapunk.
Méretén messze túlmutató önbizalma jazzen tovább növekszik, kézzel fogható szólistái változatosabb zenei háttérrel játszanak, nagyobb lendületet vesznek, színpadi pozíciójuk is egyértelmûbb. Az EVO 1 ereje mégis rockzenén válik csak igazán meghökkentõvé, nyílt, levegõs hangterében óriási energiák feszülnek, egyáltalán nem érezni kevésnek a basszust, de még csak hamisnak sem, sokkal inkább a nagy hangerõn erõsen túláradó "magas-inváziótól" kezd csengeni az ember füle. Hangnyomásban sem szûkölködik a kicsike, bár jó sokat elnyel az erõsítõ teljesítménybõl, derekasan tûri a szélsõséges igénybevételt, a szám végén pedig olyan fergeteges dobszólót produkál, hogy az ember komolyan kételkedni kezd józan ítélõképességében.

Ajánlás

Nem gondoltuk volna, de jóval kisebb a hangzásbeli különbség a két hangsugárzó között, mint azt a papírforma indokolná; mindketten pontosan és alapvetõen jóindulatúan zenélnek; az AEGIS EVO 1 nemcsak precíz, de igen erõteljes hangzást is produkál, míg az AEGIS EVO 3 jóval nagyobb termetét nem elsõsorban a hangnyomás növelésére, sokkal inkább a nyugodt, telt és lágy atmoszféra kialakítására használja. Egyedül a mindkettejüknél (de fõleg az EVO 1-nél) megmutatkozó magashang-túlsúly adhat okot az óvatosságra, így ezt rendszerépítéskor a kellemetlen meglepetések elkerülése végett nagyon szem elõtt kell tartani.