The current Bet365 opening offer for new customers is market-leading bet365 mobile app You can get a free bet right now when you open an account.

Opera Mini

A fõként angol és francia gyártmányok által uralt hazai audiofil hangsugárzó piacon izgalmas és egyre inkább kedvelt szereplõk az olasz modellek is, melyek közös jellemzõje a klasszikus hagyományok szerint készülõ kifinomult minõségû famunka és a kifejezetten hangszeres zenékre hangolt karakter. A beszédes nevû Mini gyártójának legkisebb hangsugárzója, ami ráadásul éppen most újult meg, (a nálunk lévõ példány a 18. az új sorozatból), úgyhogy bemutatása dupla premier, hiszen az Opera márka is most szerepel elõször lapunk hasábjain, éppen ezért jó szokásunkhoz híven róla is ejtünk néhány szót. A Velence közelében elhelyezkedõ céget 1989-ben alapította egy Giovanni Nasta nevezetû úriember, aki mellesleg az Unison Research és az Unico cégekben is bír némi tulajdonrésszel, így a hifihez való vonzódása megkérdõjelezhetetlen. Természetesen a hifi mellett a zenét, és igazi életélvezõ olaszként úgy általában az élet minden szépségét kedveli, például, ha fagyit lát valahol, állítólag mindjárt megáll venni egy "kenést". Saját elmondása szerint nagy hatással voltak rá az angol audiofil hagyományok, éppen ezért úgy érzi, hogy az Opera hangsugárzók a kétféle audiofil kultúra egyesülése révén jöttek létre.

A keményfa szépségét és nagyon kedvezõ auditív jellemzõit magasra értékelve a régi fafaragó mesterek hagyományait folytatva az Opera dobozok kizárólag fa és MDF kombinációban készülnek, új változataiknál a valódi bõr minõségû mûbõrt is felhasználva.
Zenei elkötelezettségüket jelezve elsõ modelljük a világhírû olasz opera énekesrõl, Caruso-ról kapta nevét, majd õt követték a Callas, Operetta és Divina típusok, melyekkel Nasta úr legnagyobb büszkeségére nem csak az erõs hazai modellek telített angol piacot hódították meg, de Ázsiában is sikeresen vetették meg a lábukat. Növekedésük eredményeképpen az évezred végére kinõtték eredeti helyüket, ezért 2001-ben az Unison Research-el karöltve egy új, tágas üzemet építettek, majd egy újabb, ezúttal igazán nagy falat, az Észak-Amerikai piac bevételére indultak. Idõközben a teljes választékuk is felépült, közülük a nagyon sikeres S.P. sorozat ötlete, amint azt Giovanni Nasta a Stereophile újságírójának elárulta, éppenséggel a toaletten jutott eszébe, amin nem lehet meglepõdni, hiszen ezen a bensõséges és nyugodt helyen valószínûleg számos érdekes ötlet született már meg a történelem folyamán.
Jelen pillanatban az Opera cég egy nagy hangsugárzó piaci offenzíva részeként teljes körû típusváltást hajt végre, melynek egészen pontos részletei még nem ismertek, ráadásul augusztus lévén a cég szabadságra ment, úgyhogy e téren pontos információkkal csak az õsz elején tudunk majd szolgálni.
Opera_back.jpgAmi viszont biztos, az új Mini gyönyörû darab, ami korábbi hagyományos doboz formája után most keskeny, fekete mûbõrrel bevont elõlappal és a hátrafelé enyhe ívben hajló keményfa oldallapokkal született újjá. Konstrukciója azonban nem változott, vagyis két-utas bassz-reflex rendszerben mûködik, hangszórókészlete 19 mm-es lágy dóm tweeterbõl és 110 mm-es neoflex mély/közép sugárzóból áll. Viccesen pici reflex lyukacskája 20 mm-es MDF-bõl készült frontlapján található, s e tulajdonságának, valamint rendkívül stabil dobozának köszönhetõen a többi Opera hangsugárzóhoz hasonlóan a Mini sem háklis az elhelyezésre, sõt még a falak közelsége sem zavarja - a gyári ajánlások szerint a hátfaltól akár 20, az oldalfaltól pedig már 30 cm-re jól érzi magát. Keresztváltója minõségi alkatelemekbõl felépített, egyszerû, 6 dB/oktáv meredekségû fajta, belsõ kábelezésénél saját, 24 karátos arannyal bevont réz csatlakozóikat használják, ugyancsak aranyozott, minõségi kimenetbõl pedig egy párat kapott, jelezve, hogy váltóját single kábeles meghajtáshoz optimalizálták.

        

Hangminőség
A. Sheep és H. Parlan duójában határozott, árnyalt hangú szaxofont és kiterjedt felhangrendszerrel rendelkezõ, szépen csengõ zongorát szólaltat meg, s egybõl megnyer magának. A következõ Mozart áriában a pontosan pozícionált, légiesen könnyed hangú énekesnõ, az ezüstös fuvola és a színes, izgalmas nagyzenekar nyûgöz le, melynek prezentálásánál a Mini belead apait-anyait, csakúgy, mint a Macbeth rezeseinél, úgyhogy bár a mély legalul diszkréten elfogy, s a hangerõt sem lehet a végtelenségig fokozni, a produkciók mégsem tûnnek súlytalannak. A hangulatváltás után megszólaló vonóskar egyenesen csodálatos, sima és könynyed, szinte úszik a levegõben, a vonójával improvizáló Jordi Saval viszont úgy nyög és szuszog, mintha valami kemény fizika munkát végezne; a dobozka részletezõ képességrõl kitûnõ bizonyítványt kiállítva egyetlen megmozdulása sem marad titokban. A "men you were" kézi dobjai ritmikusak és dinamikusak, a közepek gyorsak és kimunkáltak, mint mindig, az ajtóüveg táncoltató mélységekbe hatoló basszus azonban meghaladja az erejét, nincs is szívem szegényt tovább ezzel a felvétellel kínozni. A repertoár következõ darabjai a Mini által nyújtott meglehetõsen nagy mûfaji szabadságot igazolják; nem okoz gondot a latin amerikai muzsikát játszó Los Calchakis, Sosztakovics igazi örömzene, jutalomfeladat a doboznak, csakúgy, mint a Vivaldi koncert és a Stabat Mater, de némi enyhe könnyûsúlyúságot leszámítva még egy rockosabb nótával is egész jól elboldogul, s az elektromos gitár hangszínei sem állnak neki rosszul.
És akkor egy kis opera, vagyis Rigoletto és Maszkabál részlet. Bizton állíthatom, hogy ennyi pénzért Bocellit még így nem szólaltatta meg senki sem - a hangja egyszerre határozott és ellágyuló, a kísérõ zenekar pedig végtelenül sokszínû, talán csak a tuttik és az üstdobok nem tudják teljesen kifutni magukat. Végezetül kíváncsiságból elõkotortam az ifjú Lakatos és zenekarának mostanában kissé elfeledett lemezét, de mondhatom megérte, mert a Mini ezeken a hegedû orientált felvételeken még önmagát is felülmúlta. Ha nem kellene takarékoskodnom a jelzõkkel (hogy a drágább kategóriáknak is maradjon valami) esküszöm most csak szuperlatívuszokban tudnék nyilatkozni. Szinte az egész lemezt végighallgattam, úgyhogy csak ismételni tudom magam; aki Opera dobozt vesz, elõbb-utóbb úgyis rákap az akusztikus mûfajokra, de még az sem kizárt, hogy a cigányzenét is megkedveli.


Ajánlás
Tamás kollégámmal a múltkoriban egy hangszórókról szóló eszmecsere során megállapítottuk, hogy az olasz dobozok zamatos és ízes hangjukkal valami egészen sajátságos hangulati világot képesek ábrázolni. Mondtuk ezt a Chario, a Sonus Faber és a Synthesis számos modelljének ismeretében, s az Opera Mini meghallgatása most megint csak megerõsített ebben. Be kell vallanom, ez az apróság engem teljesen lenyûgözött, és csak dicsérõ szavakkal tudom útjára bocsátani, azoknak pedig, akiknek nagy szobájuk van, vagy több mélyre és kakaóra vágynak, csak annyit mondok, vannak még az Operának nagyobb dobozai is!