The current Bet365 opening offer for new customers is market-leading bet365 mobile app You can get a free bet right now when you open an account.

Visaton NoBox BB

A Visatontól láttunk már egy-két furcsa hangsugárzót, de a mostani a legtöbbet kényelmesen felülmúlja, ugyanis nem kevesebbet tesz, mint egyenesen eltünteti a dobozt. Mielőtt azonban valaki bűvésztrükkre vagy illuzionista mutatványra gondolna, elárulhatjuk, hogy ilyesmiről szó sincs, mindössze annyi történt, hogy a furfangos németek a hangsugárzás mikéntjét bolondították meg egy kicsit.

 

Számtalanszor hallottam már, amint az értő hifista kijavítja konyhanyelven kommunikáló ismerősét, amikor az hangsugárzó helyett hangfalat mond. Ebben az esetben viszont ezt nem kell megtennie, ugyanis a nyitott dipól sugárzás elvén működő NoBox tényleg hangfal a szó legszorosabb értelmében, olyannyira, hogy nevéhez hűen nincs is doboza, ami korlátozza a hangszórók képességeit. A gyengébb asztalosokat sem különösebben zavarba hozó meglehetősen egyszerű szerkezet tulajdonképpen egy 538x1215 mm-es hátrafelé döntött MDF lapot takar, ami egy talpon áll, hogy hátra ne dőljön, s az egész úgy néz ki, mint valami óvodai díszlet. Oldallapjai még vannak, de hátulról minden nyitott, így a belső szerkezetnek semmi titka sem lehet a kutakodó szemek előtt - két hangszóró, némi kábel illetve a talpra szerelt váltó és a csatlakozók.

A különösen rossz FTT-vel (Feleség Tűrési Tényező) rendelkező No Box-nak nemcsak a külseje, hanem valamilyen szinten a hangszórókészlete is szokatlan. Manapság a sok-utas, különböző tartományokra szabdalt hangsugárzók korában a Visaton elővette a jó öreg szélessávú technikát reprezentáló vadonatúj B200-ast, s hogy valami meg is tudja mozgatni a szoba levegőjét, kiegészítette a már ránézésre is tiszteletet ébresztő, BGS40 típusszámú 40 centis lavórral. A masszív alumínium kosárral, kitűnő minőségű mágnes körrel és exponenciálisan ívelt papírmembránnal készülő szélessávú hangszóró több szempontból is kifejezetten ideális választásnak tűnik, ugyanis relatíve nagy méretű (bírja a hangerőt és jó a mélyátvitele), karaktere alapján zeneileg szinte mindenevő, 6 Ohmos impedanciája pedig könnyű terhelést jelent a hozzá csatlakoztatott erősítő számára.
Tudvalévően a szélessávú hangszóróval készülő hangsugárzók stílusa leginkább a sztatikusokra emlékeztet, ezért nem meglepő, hogy a háklijaik is hasonlóak, vagyis a NoBox Achilles sarka is az elhelyezés. Számára a szoba megfelelő helyének megtalálása kiemelt fontosságú kritérium, úgyhogy megvásárlása esetén a vele való rodeózásra szinte mindenki mérget vehet.

Hangminőség
Egy ilyen, rendszeréből kifolyólag a hétköznapitól merőben eltérő formájú-méretű hangsugárzó számára helyet találni valódi feladvány, hiszen gigászi szélessége miatt eleve nagy területet foglal el, ugyanakkor a hátsó faltól is tartani kell egy biztonságos (minél nagyobb) távolságot. Meghallgató helyiségünk szerencsére nem küzd kóros helyproblémával, de egy kis tologatást-fordítgatást még így sem úszhattunk meg. A szokásos elhelyezkedésben (közepes doboztávolsággal, enyhén befordítva) ugyanis a sztereókép levegőtlennek, túlságosan zsúfoltnak, középre csoportosultnak tűnik. Némi kísérletezés után erőteljesen befelé fordítva állapodott meg a hangláda-pár, a tengelyük közötti táv pedig jóval nagyobb lett az átlagostól. Ebben a felállásban ugyan eléggé korlátozott az ideális hallgatási pozíció, viszont így olyan méretű és pontosságú térleképzését kaphatunk a rendszertől, ami után egyszerűen nem róhatjuk fel számára a szabad mozgás akadályozását. A szélessávú hangszórók által megtestesített pontszerű hangforrás a szabadjára engedett "háttérsugárzás" finom visszaverődéseivel kiegészítve a sztatikus panelek hangzásvilágát idézi, az intenzív a térélmény bizony hosszú időre a kanapéra szegezi az embert. Nem érezni természetellenesen kiterjedtnek hangszínpadot, mégis kényelmesen elfér rajta a teljes, életnagyságú szimfonikus zenekar; csak elvétve hallani ennyire hitelesnek a pozícionálást, remekül testet öltenek a hangszercsoportok, kiválóan érzékelhető közöttük a mélységbeli távolság is. A naturális megjelenítés hasonló jellegű hangszínt kíván, a természetes csengésű, színezetlenül harmonikus középtartomány pedig határozottan kedvez a hangszeres zenének, gazdagon részletezett az előadás, minden olyan jelzés átjön, ami elvárható egy komoly hangsugárzótól, valahogy mégsem a részletekre vadászós zenehallgatásra termett Visaton páros, sokkal inkább a felidézett hangulat, a felfokozott jelenlétérzet az, amivel pillanatok alatt megkedvelteti magát.
Egyedül a megszokottól egészen eltérően képzett magas-sávra kell külön átállni a fülnek. Az énekes visszafogott "s" és "sz" hangjai első hallásra különösnek, kissé tömöttnek hangzanak, ám a cinek-csörgők még mindig nem tompák, inkább csak a nyers fémesség tűnik el belőlük, nem különülnek el olyan határozottan a többi hangszertől, így még egységesebbé is teszik a hangást. A blues, a rock sem fog ki a konstrukción, a hatalmas mélynyomó kifejezetten kapóra jön, a basszus egyáltalán nem dübörög, mégis igen hatásos a jelenléte, félelmetes energiával húz egészen mélyről, az ízesen analóg hangvétel szemernyi mesterkéltséget sem hagy a digitális forrásról érkező zenében, a hatalmas hangerő mellett mutatott tökéletes stabilitás és feszesség meggyőzőerejét pedig végképp nem kell ecsetelni.

Ajánlás
Kétségtelenül nem egyszerű dolog megbarátkozni a hangsugárzó látványával, ám érdemes mégis megpróbálni, hiszen a zord külső mélyen érző, életteli karaktert takar, amely elég pontos és sokoldalú ahhoz, hogy tág stílushatárok között nyújtson valami igazán kimagaslót.