The current Bet365 opening offer for new customers is market-leading bet365 mobile app You can get a free bet right now when you open an account.

Wilson Benesch Arc

A lapunk hasábjain elsőként bemutatkozó WB termék, az Arc hangsugárzó, megint csak a szuper minik mezőnyét erősíti; azokét az extravagáns technikával készülő apró monitorokét, amelyeket egyesek talán komolytalannak gondolnak, mi azonban a Sonus Faber Cremona Auditor és társai óta már megtanultuk tisztelni őket.

 

A hangszóró és hangsugárzó gyártás legutolsó évtizede egyértelműen a forradalmian új, vagy legalábbis az iparágban újdonságnak számító anyagokkal és technológiákkal való kísérletezgetésről szól, s ez a folyamat napjainkban is gőzerővel folyik tovább. A korábban leginkább formai divatot teremtő mesterien megkomponált lemezjátszóiról elhíresült Wilson Benesch például 1995-ben, az A.C.T. (Advanced Composite Technology) hangsugárzóban tárta a világ elé az első karbon szövetből készült kabinetet, mely sikerével és vitathatatlan előnyeivel úgy tűnik, egy jó időre a gyártó komplett stratégiáját is meghatározta. Nem véletlenül. A karbon szövet, melyet mellesleg a Forma 1-es autók és a legmenőbb wimbledoni teniszütők gyártásánál is használnak hihetetlenül merev és ultra könnyű, ezen tulajdonságai pedig igencsak alkalmassá teszik abszolút rezonancia mentes hangsugárzó "dobozok" gyártására. Utóbbi megállapítás fényében talán már nem meglepő, hogy a vadonatúj mini, az Arc is ugyanezzel a high-tech kabinettel büszkélkedhet, gyártása pedig pontosan az előkelő Discovery-vel megegyező technológiával történik.

Kis mérete ellenére az Arc a maga tömzsiségében erőteljes látványt nyújt, s ebbéli benyomásomat a felépítése is csak tovább erősíti. Előlapja csillapított műanyagból készült, az alapváltozat oldalának elülső része polimerrel bevont fémötvözet, a tetőlapja akril, s a változatosság kedvéért az íves formában folyatódó (egyes gyártó által lant alakúnak nevezett), oldallap - ezt a formát egyébként az utóbbi időben már számos gyártó "elsőként" feltalálta - és a hátlap pedig az a bizonyos műgyantába ágyazott karbon szövet. Hangszóró elrendezését tekintve viszont az Arc egy konvencionális két-utas modell. Felül helyezkedik el a 25 mm-es kézzel festett selymű lágy dóm, ami a Wilson Benesch specifikációi alapján készül, alatta pedig a Tactic névre hallgató, álló doboznak is becsületére váló 170 mm-es mély/közép uralja a front lap tekintélyes részét. Ugyan ez első látásra nem tűnik fel, de ez a hangsugárzó reflex típusú, csak éppen a "lyukak" - mert kettő is van belőlük - alul, a speciális kiképzésű állvány felső karéjai által közrefogva találhatók, újabb érvként arra nézve, hogy a jó formájú (kissé techno stílusú), és kontsrukciójú, valamint kellően stabil "gyári" láb helyett egyáltalán nem érdemes másfelé keresgélni. A két hangszóró között a váltás meglehetősen "magasan", 5 kHz-en történik, és érdekességképpen a felül áteresztő szűrő 12dB/oktáv, míg az alul áteresztő 6 dB/oktáv meredekségű. Maga a váltó természetesen minőségi hozzávalókból, vagyis válogatott polipropilén kondenzátorokból és légmagos tekercsekből készül, a doboz belsejében a jel utakat a lehetőségek határáig rövidre szabták, a belső kábelezés PTFE szigetelésű ezüstözött réz, a kapcsolódási pontokon pedig mindenhol precíz forrasztások találhatók. Házon belül készülnek az aranyozott réz ötvözet kimeneti terminálok is, melyekből a bi-kábelezéses illetve bi-amp felhasználás okán mindjárt kettő szettet kapunk.Wilson_alja.jpg
A széles színválasztékban készülő Arc hangsugárzó fekete és Regal-nak, vagyis királyinak nevezett ezüst változatban alapáron kapható, némi felárért azonban számos faborítású változat is rendelkezésre áll, úgymint szatén tölgy, szatén juhar, szatén cseresznye, fényes csiszolatlan dió, fényes madárszem juhar és fényes festett cseresznye.

Hangminőség
Néhány véleményt már hallottam és olvastam a Wilson Benesch hangsugárzóiról, de értékelhető körülmények között most találkoztam először eggyel, így ez a meghallgatás eléggé érdekesnek ígérkezett, hiszen egy újabb gyártó hangról alkotott filozófiájába is betekintést nyerhettem.
Az Arc nagyon határozott, konkrét karakterrel rendelkezik, megszólalása tiszta, természetes és nélkülöz mindenféle mesterkéltséget. Meglátásom szerint nem alakítja, hanem inkább a legkisebb beavatkozással "keresztül engedi" magán a muzsikát, előtérbe engedve ezzel a lejátszó illetve az erősítő karakterét. Többféle készülékkel is kipróbálva markánsan megjelenítette a közöttük lévő jelleg és karakterbeli eltéréseket; ez a tulajdonsága azonban kétélű fegyver. Jó azoknak, akik minőségi és egyben személyes ízlésüknek megfelelő hangvételű készülékekkel rendelkeznek, viszont már nem annyira szerencsés abban az esetben, amikor valaki a hangsugárzójával szeretné a rendszere hangját rendbe tetetni. Előrebocsátom - az Arc ezt nem fogja megtenni. Hűen megmutatja a rendszer képét, legyen az akármilyen is, innentől fogva pedig már, ahogy a mondás tartja; ne a tükröt okold, ha a képed ferde!
Állandó tesztláncukba illesztve a megszólalás kiegyensúlyozott, tiszta és nagyon részletező. Utóbbira csak egy példa. Valamelyik számnál egyszer csak feltűnt, hogy az énekes még akkor is cuppog néhányat, amikor nem is énekel. Nem olyan hangosan, mint ének közben, de mégis. Nem tudom, mit csinálhat, de a cuppogás ott van - ez egy igazán őszinte Arc!
A hangzás stílusa afféle középutas fajta. Nem az a hű de sima és lágy, de se nem éles, se nem kemény. Talán a konkrét és a természetes lenne rá a legjobb szó. Nincsenek kiélezett paraméterek, nincs fantasztikus csillogás, egyszóval a megszólalás mindenféle egyszeri hifistát lenyűgöző momentumot nélkülöz, és éppen ettől jó. Hosszú távon lehet hallgatni, mert nem fáraszt, és mindig tud valami újat mutatni. Karaktere nem próbál meg semmilyen műfajhoz sem illeszkedni, így szinte műfaj függetlennek mondható, egy olyan hangsugárzónak, ami a kommerszebb műfajokat is ugyanakkora odafigyeléssel szólaltatja meg, mint a komolyakat. Ettől persze még mindig nagyobb élmény a cizelláltabb felvételek hallgatása, nem utolsósorban a már említett részletező képességnek, valamint a nagyon gazdag felhangrendszernek köszönhetően. Sok a szín, de semmi sziporka, ami visszajön, az maga a valóság, ami mindenféle kozmetikázás nélkül is éppen elég érdekes. Próbáld csak ki, megéri.
A térleképzésben, mint a minik egyik igen erős versenyszámában könnyedén hozta magát, nagyon széles és kellően mély színpadot ábrázolva. A szólistákat egyértelműen vezető pozícióba helyezte, viszont eközben a zenekart is egyenrangú félként kezelte, eltérve azoktól a hangsugárzóktól, amelyek az óriási szájú énekes mellett a kíséretet mindössze asszisztensi szerepre kárhoztatják.  
Végezetül pár szó a mélyekről, hiszen köztudottan ez a terület a kisdobozok legneuralgikusabb pontja. De nem az Arc-nak. Azt ugyan nem állítom, hogy megrepesztette volna fölöttem a födémszerkezetet, de nem is hagyott űrt bennem. Viszonylag nagy méretű hangszórójának és szuper kabinetjének köszönhetően basszusa nem abba a bizonyos, kisdobozokkal kapcsolatban gyakran emlegetett egy hangjegyű fajtába tartozik, az ő basszusjátszó képessége sokkal összetettebb ennél. Néha akár szub tartománynak is beillő hangokat szólaltatott meg, a terhelést pedig nagyon jól bírta, sőt, egy tág határon belül azt kell mondjam, még élvezte is. Feljebb tekerve a potit, nagystílűvé, szinte nagydobozos hatásúvá vált, de visszatérve a kellemes szobahangerőhöz sem lett érdektelenebb. Nem hozta zavarba a folyamatos igénybevétel, s a viselkedése a legtöbb helyzetben egyáltalán nem volt kisdobozos e téren.

Ajánlás
Igazi széles látókörű realista hangsugárzó a Wilson Benesch Arc, ami feltétel nélkül ajánlható mindazoknak, akik a tényleges (zenei) valóságra kíváncsiak, nem szeretik a púdert, de éppúgy a száraz stílust sem. Mint már említettem, rendszer problémákat ne akarj orvosolni vele, ám jól összeállított nívós szettel párosítva ez a dobozka a maga stílusában a legjobb minik (és nem csak minik) tudásának legjavából kínál ízelítőt.