The current Bet365 opening offer for new customers is market-leading bet365 mobile app You can get a free bet right now when you open an account.

Nordost Vishnu

Az európaiak által - vélhetõen tévesen - hindinek vagy hindunak nevezett indiai vallásban (egyébként több száz féle van az országban), a három fõisten között Vishnu, a megtartó, Shiva felett áll. Ugyanígy a Nordostnál is. Azt hiszem, ez mindent elárul. Ránézésre az egyforma bíbor színû THV borításba burkolt, és a Nordost filozófiája szerint egyaránt minimum két méter hosszú kábelek között a különbség mindössze a Vishnu látványosan nagyobb átmérõjében nyilvánul meg. Tulajdonképpen nagy vonalakban a felépítésük is azonos, a Vishnu azonban kapott még egy 60 mikronos ezüstbevonatot a Shivában alkalmazottnál kétszer vastagabb Micro-Monofilament szerkezetû, nyolc-kilences tisztaságú OFC réz vezetõjére. Magyarul kétszer olyan vastag és kétszer annyiba kerül - a materiális logika alapján ez így elsõre korrektek tûnik. De vajon hogyan muzsikál?  


Hangminõség
Vishnu õfenségét véletlenül sem akartam megsérteni azzal, hogy a "pórias" bolti vezetékkel mérem össze; õ ellenfeléül egybõl a múltkor egekbe menesztett, neve és teljesítménye alapján egyaránt istennõi piedesztálra emelt Shiva-t kapta meg. Meg kell mondjam, kissé meglepõ módon megint csak nem kellett vért izzadnom a két vitathatatlanul rangos ellenfél közti különbségek feltárásához, melyek ráadásul nagyon is hasonlatosak voltak a Shiva kontra bolti kábel tesztnél hallottakhoz.
A Shiva után bekötve a Vishnut elõször újfent a fiziológiai hangerõ effektust tapasztaltam, különösen a mélyek tájékán, melyek kifejezetten erõteljesebbek és kontúrosabbak lettek. Egyértelmûen javult az attak is, a tempó frissebbé vált, a ritmusszekció "munkája" így összességében életszagúbb lett. Még az egészen halk "morgolódások" is sokkal jobban kiemelkedtek a háttérbõl, jelentõsen megnövelve az információ szintet és javítva a halk kivezérlések felbontását és dinamikáját. Kettejük különbsége azonban korántsem merül ki a dinamika és az erõ megnövelésében, az összkép jóval árnyaltabb és összetettebb ennél. A "The men you were" track lágy hangú, némileg kérdéses nemi identitású énekese például sokkal szenvedélyesebbé és érzelmesebbé vált, s általánosságban a felvétel megszólalása is levegõsebb lett. Jobban odafigyelve aztán az is feltûnik, hogy amikor az énekes(nõ) felemeli a hangját, akkor az erõteljesebb lesz, mint az elõbb, ha viszont ellágyul, szinte elfátyolosodik, akkor meg finomabb; egyszóval a fejlõdés nem egy jól körülhatárolható lineáris vonal mentén, hanem sok-sok apró szegmensre bonthatóan valósul meg.
Vivaldi hegedûi szinte kinyílnak, és szárnyra kapnak, a nagyzenekar tömege súlyosabbá válik, a megindulások lendületesebbek, az atmoszféra megkapóbb és a hangszerek jóval gazdagabb felhangrendszerrel szólalnak meg. Egyértelmûen izgalmasabb és mélyebb a színvilág, több a fény, az élet, a zenészek pedig valódi örömzenét játszanak.
Megfordítva a meghallgatási sorrendet, azaz a Vishnuról visszatérve a Shivára, viszont hervasztó az eredmény. A hang egyértelmûen bágyadtabb, szomorkásabb és laposabb, a dinamika pedig számottevõen visszaesik. A színvilág enyhén napszíttának tûnik, felül némi lekerekítést érzek, a levegõ pedig úgy elfogy, mint a világûrben ragadt Apollón, s mindehhez még az elõzõeknél jobban elõtérbe tolakodó közepek is társulnak - néhány pillanatra (némileg azért eltúlozva a hatást) szinte KH rádió érzetem támad. Az énekes kedveszegetté és fásulttá válik, az elõbbi verõfényes panoráma után most szûrt fényben tárul elém a "táj". Õszintén szólva, nem igazán hozza meg a kedvemet, (sõt kicsit el is veszi), felidézve a múltkori különbségeket úgy gondolom, ha most még a bolti drótot is be kellene kötnöm, akkor inkább kikapcsolnám az egész cuccot.

Ajánlás
Régen tudjuk már, hogy a hifi nem a szociális érzékenységérõl híres. Az ember nagy nehezen megveszi a hõn áhított berendezést, vagy kábelt, amely szerencsés esetben az áráért nagyon jó teljesítményt nyújt, (a Shiva mindenképpen ilyen!), de egy felsõbb osztályba tartozó, szintén jól sikerült típus mégis könnyedén le tudja gyõzni a vadonatúj kedvencet. (Legalábbis abban az esetben, amikor a történet nem csak plusz wattokról, újabb aljzatokról, több gombról, szebb külsõrõl és hasonlókról, hanem tényleges minõségi továbblépésrõl szól.)
Ez a helyzet állt elõ most is. Mese nincs, szegény Shiva istennõt a hierarchia küzdelem pillanatok alatt megfosztja a trónjától, s kettejük viszonylatában - legyen önmagában bármilyen jó is - õ már csak második lehet. Éppen ezért, akik rá vágyakoznak, vagy esetleg anyagi lehetõségeik csak az õ megvásárlását teszik lehetõvé, azok véletlenül se köttessék be a Vishnut; ha tényleg jó érzéssel akarnak hazamenni, akkor még egy röpke pillanatra sem.