The current Bet365 opening offer for new customers is market-leading bet365 mobile app You can get a free bet right now when you open an account.

Geneva Lab Model S

Az elmúlt évek során oly sokszor rá kellett döbbennünk, hogy nem mindig a méret a lényeg, hanem a technika… Az iPod-generáció új, addig esetleg szokatlan megoldások után kiáltott, melyeknél fontos szempont volt a kompaktság és az egyszerűség. Minőségi alkatrészek, masszív, ám mégis barátságos külső és döbbenetes, méreteit igencsak meghazudtoló hang, mindez egyben a Geneva legújabb üdvöskéje, a Model S, amely az iménti kritériumoknak tökéletesen eleget tesz.

A fekete, fehér és piros színekben, és Model S, valamint Model S DAB változatokban kapható készülék a cég eddigi hagyományait követő külsőt kapott: fényes, szinte zongoralakk fényű műanyag ház, lekerekített élek, nagyon sűrű rács az előlapon, kis középső domborulattal, és a mögötte található, elmaradhatatlan, mindössze négy plusz egy, digitális kijelzőkre jellemző, jobbára numerikus karakterekből álló kijelzővel. (Órabeállításkor pl. „C”, ébresztéskor „A” betű látszik, hiszen ezeket meg tudja jeleníteni.)

Nálam az analóg verzió fordult meg, ezért a továbbiak természetesen erre a modellre vonatkoznak. Hátlapja - már ha lehet ilyesmiről beszélni – végtelenül egyszerű, mindössze egy 3,5 mm-es jack aljzat van rajta külső jelforrásnak, melyet nagy örömömre egy hagyományos FM antenna csatlakozó követ. Használhatjuk a tartozékként szállított teleszkópos antennát is, de ha rendelkezésre áll központi antenna, esetleg kábeles megoldás, így azt is könnyedén beüzemelhetjük. A harmadik, és egyben utolsó képlet a 220-as tápaljzat. Belsejében egy D-osztályú, 2×15 Watt teljesítményű digitális erősítő van, mely az előlap rácsa mögötti két darab 76 mm-es szélessávú hangsugárzót hajtja meg, méghozzá nem is akárhogy: nagyobb nyomás esetén a kétoldalt elöl és alul lévő „szuszogók” rendesen megmozgatják a levegőt. A készülék tetején a diszkrét Geneva feliraton kívül egy horizontális tengely mentén elforduló panel található, melyet egy apró, kicsit „nyögős” hangú elektromotor forgat el 180 fokban, a kiválasztott üzemmód függvényében.  Amennyiben iPod-ot, vagy iPhone-t csatlakoztatnánk, akkor előtűnik a „PowerDock” dokkoló felület, melybe adapterekkel lehet bepattintani lejátszónkat. (Ugyanezen állásban szólalhat meg külső jelforrásunk is.) Tartozékként kapunk még egy ezüst színű, menetes, kör alakú alumínium talpat, melynek alján széles csúszásgátló gumiszalagok találhatók, illetve egy ugyancsak menettel kapcsolódó toldalék „csövet” amivel elemelhetjük a Model S-t az asztal/egyéb bútor lapjának síkjától. Saját, rezgéselnyelő lábakkal  is rendelkezik, tehát ha az állványról lemondanánk, anélkül is installálhatjuk. A tetején, hátul egy kicsi mélyedésben található a ki-bekapcsoló, érintésre reagáló szenzor, melynek hatására - a háttérvilágításnak köszönhetően - láthatóvá válik az addig csak halványan sejthető TouchLight fantázianevű „vezérlőpult”. Ez egy bemenetválasztóból, menüből, skip előre/hátra, és lejátszás/szünet gombokból, illetve egy, az iPodokra jellemző érintőtárcsás hangerőszabályzóból áll, közepén egy OK felülettel. Tunere az FM sávot öleli fel, 0,1 MHz-enként hangolható, és mindenféle trükközés, mozgatás nélkül, a készülék egy adott pozíciójában is tucatnyi állomást lehetett behangolni rajta pillanatok alatt, és jó minőségben a saját antennával, persze kábelről ennek akár a többszöröse is elérhető vele. Távja kézre áll, bár kivitelben nem nyújt akkora luxusérzetet, mint a készülék. Gombelemről (CR2032) működik, kör alakú gumigombjai a felületbe süllyesztve várják, hogy szerephez juthassanak. Innen érhető el -6 és 6 (feltehetően dB) között a magas és mély frekvenciák finomhangolása 0,5-es lépésközökkel, és összesen hat előre programozott állomás tárolására is lehetőségünk nyílik. A hangerő 0-100-ig állítható, de a felső 20%-ra szerintem nem túl sokszor lesz szükség, legalábbis mentálisan egészségesnek tekinthető tulaj esetén. A pazar külső törődést igényel: pár napi használat után a kezelőszerveket elborították az ujjlenyomatok, ezért nem árt gyakran letörölgetni készülékünket, vagy átszokni a távirányítóra.


Hangminőség
Megszólalása még úgy is meglepetést okoz, hogy felkészülten várja az ember. Kis hangerőn is jól formált, erőtől duzzadó mélyek, és minden körülmények között tiszta és világos magasak fogadnak minket, ami pedig közöttük van, az a rádiós műsoroknál sokszor a tömörítés hatására fellépő kásásodás ellenére is részletekben bővelkedő, teljes értékű középsáv. Hatalmas lendülete van még az egyébként nem kifejezetten pörgős daloknak is, frissen, pattogósan szólnak még a 70-es, 80-as évek popzenéi is. CD-minőségű forrásra váltva még meghökkentőbb a hatás: a hangerő növelésével valóban kezdi kitölteni a rendelkezésre álló teret, és tényleg hallható, hogy szélességben és mélységben is kiteljesedik a hangkép. Természetesen nem audiofil mércével mérten, de a műfaj korlátait figyelembe véve úgy érzem nehéz rajta fogást találni, egyedül talán a rendkívül nagy precizitás, kis fémesség lehet egyeseknek fárasztó egy idő után. Értelemszerűen nem komolyzenére, hanem inkább modern muzsikákra optimalizálták, így Jan Hammer szintetizátorfutamai éppoly jól állnak neki, mint az Offspring hajrázós vadulása, vagy Gato Barbieritől az Utolsó tangó Párizsban filmzenéjének keserédes szaxofonja, bánatos zongorája.

Ajánlás
Az ügyes kis készülék ajánlható mindazoknak, akik egy kis fényűzést szeretnének, mégis ésszerű keretek között. A Geneva Model S még évek múltán is besöpri majd ismerőseinktől, barátainktól az elismerő megjegyzéseket, mi magunk pedig büszkén húzhatjuk ki magunkat, mert valóban egy remekmű tulajdonosai lettünk.