The current Bet365 opening offer for new customers is market-leading bet365 mobile app You can get a free bet right now when you open an account.

North Star Design Supremo – Új hullám

North Star Design Supremo

Nem irigylem a mostanában DAC-ot vásárolni kívánó hifis közönséget. Olyan elképesztő mennyiségű és minőségű konverterekkel árasztották el a piacot, amely a tapasztalt rókákat is zavarba hozza. Repkednek a nagy számok, birkózunk az új kifejezésekkel, próbáljuk megemészteni a hallottakat. Nehéz ügy. A legnehezebb talán a végső döntés meghozatala, melyiknek nyissuk ki a pénztárcánkat? A kínaiak már rég betették a lábukat, ha nem is a spájzba (kívánok jó nagy lakatot erre az ajtóra mindenkinek!), de a zeneszobákba mindenképpen. Üdítő színfolt hát egy olasz gépet fülvégre kapni!

Persze, nyomokban ez is kínait tartalmazhat, de mégis, levéve a fedelét, jó látni a letisztult tervezésű alaplapot. Viszonylag fiatal cégről van szó, első konverterüket 1998-ban mutatták be, nevüket észak-olaszországi, Pisa-hoz közel eső székhelyük ihlette. Csak forráskészülékeket (CD-játszót, USB-s és anélküli átalakítókat) gyártottak, gyártanak, az Intenso a (számítógéphez is csatlakoztatható) belépőjük, ezt követi az Impulso, az Excelsio és a Supremo. A történethez hozzátartozik, hogy először az Intensot kaptam meghallgatásra, vagyis a belépő modellt, ám mégis a csúcsmodellel kezdjük a márka hazai bemutatását. Vagyis én már tudom, miben különbözik a kicsi a nagytól, de „ez már más történet, és elbeszélésére más alkalommal kerül majd sor".

Igényes csomagolásban érkezett a készülék, a dupla dobozolás gondoskodik a sérülésmentes szállításról. Kibontva máris a kezünkbe foghatjuk, elegáns alumínium előlapja érdekes, egyedi dizájnról árulkodik. Egyszerű, letisztult készülékről van szó, az előlapon válthatunk a bemenetek között, a kék LED-ekkel operáló, szokatlan formájú kijelzői a használatban lévő forrást és az aktuális mintavételezést mutatják. Bemenetekkel bőségesen el vagyunk látva, hiszen a két koaxális mellett kettő optikai, egy XLR és egy USB csatlakozó is a rendelkezésünkre áll. A Supremo táplálását hagyományos IEC csatlakozón keresztül oldhatjuk meg, amelyet külön kapcsolóval áramtalaníthatunk. Ami a készülék tudását illeti, az bőséges: PCM jelet 24bit/384kHz-ig, DSD szignált pedig egészen 128x-ig (2,8-5,6 Mbit/sec) tud megszólaltatni. Az analóg kimeneti fokozatot egy alacsony zajú, National Semiconductor LME49860 áramkör működteti, a konverziót pedig egy dupla (külön a jobb és a bal csatornának) supremo belsoESS Sabre ES9016-os chip végzi, a minél alacsonyabb jitter-ért pedig egy dedikált DPLL (Digital phase-locked loops) felel. Kapcsolható DSD szűrőket is integráltak a Supremo áramköreibe, a tápellátásért dupla toroid trafó felelős, természetesen külön-külön a digitális, illetve analóg szekciónak. Az USB kommunikációt egy Texas ISO7640 áramkör végzi, aszinkron módban, támogatja az integer és a gapless (szünetmentes) visszajátszást is, meghajtóprogram csak Windows operációs rendszerekhez kell, de ezt a gyártó biztosítja. Az USB teljesen DSD kompatibilis, így egyaránt lejátssza az x64, és az x128 mintavételezésű hanganyagokat is. A meghallgatásokat Foobarral végeztem, a gyártó útmutatásai alapján (Foobar 1.3.1, foo_input_sacd plugin 0.7.1, Windows 8, Intenso driver 1.0.3.140). A laptopot a DAC-al egy HT USB kábellel kötöttem össze, az összekötő pedig egy ezüst-arany Siltech volt. Lássuk!

Ugyan az én hangsugárzóim közel sem olyan jók, mint a minap meghallgatott Sonusok, ezért megengedhetem magamnak, hogy Limehouse Blues-t hallgassak, elsőként. A szinte az agyamba, fülembe ivódott szám sokszor előkerül, most tisztán, jó felbontással szólal meg, precíz, gyors mélyekkel, a fúvósok különösen tetszenek ebben a felállásban. Jó a ritmikája a Supremónak, kellően egységes, transzparens, direkt hangú, néha picit kemény. De szeretem, mert azon a kényes mezsgyén mozog, ami a zeneiséget elválasztja a katonás pergéstől. A zenekar hangjai, hangszerei valóságosak, főleg a vibrafon visszaadása kellemes, szóval a vizsga jól kezdődött. Az, hogy mégis van valami a sonus-os dologban, akkor derült ki, amikor felraktam Mark Knopflertől a „The Ragpicker's Dream" című albumot. Erről az egyik nagy kedvencem a „Why Aye Man", dallamosan, de pontosan adja vissza az olasz, megjelenik a zeneiség, amit nehéz szavakba ölteni, mert mindenki máshogy vélekedik róla. Engem megérintett most, és ez fontos nekem. A hifis paraméterei nagyon rendben vannak, de mégis, bensőséges is tud lenni. A gitár például fenséges, a lecsengések hibátlanok. Végigtolom az egész albumot, a „Hill Farmer's Blues" egészen magával ragad, hiába, na, a forrás van mindenek előtt! Emlékszik még valaki a R.E.M legnagyobb dobására, az „Automatic for the People" albumra? Zeneileg egy nagyon igényes anyagot rakott össze az együttes 22 éve. A „New Orleans Instrumental No. 1"-t választottam elsőként figyelmem célpontjául. supremo hatsoRitka jól ábrázolja a teret a Supremo, a gitár húrjainak rezgése lebeg a szobában, jól hallani a gitár testének rezdüléseit is. Plasztikus, precíz és megfogott, ízlésemnek való. A „Find the River" a valószínűtlenül meglévő jelenlétérzetével kápráztat el, annyira valóságszerű az egész, tiszta, mint egy norvég fjord, de mégsem steril. Eddig „csak" 16 bites anyagokkal etettem a gépet, de ez tulajdonképpen mellékes. Zenét hallgattam rajta és ez a lényeg. Azért most is zene következik, 24 biten, Santana új albuma, a „Shape Shifter". Mozgalmas volt. Csak ment előre, egyik szám a másik után, belemerültem, élveztem légies, könnyed, éteri tisztaságú hangját, amelyet kontroll alatt tartott. A mesterbe oltott Mr. Szabó pszichedelikus, már-már ijesztően transzcendens zenei világát kompromisszumok nélkül idézte meg a Supremo. Kis hazait is kóstoltattam Itália szülöttével, Vivaldi Négy Évszakját. A zseniális, időtlen mestermű számomra legkedvesebb része a nyár egyik ciklusa, a Concerto No. 2 in G minor, Op. 8, RV 315, "L'estate", Allegro non molto. Ha valahol, hát itt igazán le kellett vetkőznie, mármint magáról a gépet, ha domborítani akart. Ezt a művet csak szívvel és lélekkel lehet előadni, a Supremóban pedig megvan az a plusz, ami kellett. Terjedelmes, de nem terjengős, nagy ívű a vonósok játéka, fájdalmasan gyönyörű a hegedűk hangja. Épp csak annyira, hogy ne forduljon giccsbe a játék, se szirupos csöpögésbe, hanem valódi, élvezetes élményt nyújtson. Végezetül, természetesen, nem maradhatott ki a DSD felvételekkel való próba. A norvég 2L kiadó és a Blue Coast anyagai közül válogattam, elsőként David Elias Crossing című albumáról a „Morning Light – Western Town" című számot hallgattam meg. A zenész régóta készít DSD felvételeket, sőt, a szabvány kidolgozásának kezdetekor, még az SACD korszak elején már együttműködött a Sony-val. A minimál mikrofonos, vágás nélküli felvételek jól mutatják be a formátum előnyeit. Itt is, a fülnek nagyon kellemes, természetes, sima és folyékony a Supremo hangja, jól zabolázza meg a digitális jelfolyamot. Az énekhang különösen plasztikus, magától értetődő és természetes. Keith Greeninger „Bid you Goodnight" című dala a Blue Coast kiadó gondozásában érhető el, DSD formátumban is. Nagyon bensőséges, megérintő tolmácsolásban hallom amit hallok, természetesen hömpölyög a zene folyama, a gitár rezdülései szinte megremegtetik a szoba levegőjét. Zárásként az „egyszálgitáros" felvétel után újra klasszikus zene következik, Mozart hegedű concertója, D major – Allegro, Marianne Thorsen és a TrondheimSolistene előadásában. DSD 128-as anyag, az eredeti felvételt DXD-ben (352.8 kHz, 24 bit) rögzítették. Nagy energiákat mozgósít, nyílt, és ami a legfontosabb, nem zavarodik össze egy percig sem, pozícionálása precíz marad. Érezni, hallani, ki mivel és hol játszik a színpadon, az egyensúly, ez a kényes dolog, nem billen fel.

A North Star Design magasra tette a képzeletbeli lécet, a belépője jól sikerült. Ügyesen mozgatta a szálakat, megtartva, de nem eltúlozva hordozza az olaszoktól elvárt zeneiséget. De nem lennének olaszok az olaszok (ha minden klappolna), ezért egy kis megrovást kapnak a nem túl informatív, elavult honlapjuk miatt. A Supremo korszerű, a mai követelményeket messzemenően teljesítő készülék, felső ligás hanggal és árral.

Forgalmazó: Akusztika

Hifi

További cikkeink

Multimédia

További cikkeink

Amikor a BoomBox megjelent úgy éreztem, talán elérkeztünk a JBL hordozható hangszórók „evolúciójának” csúcsára, ennél nagyobbat, dögösebbet már...

Szépen gyarapodik a MusicCast „birodalom”, lassan csak a képzelet szabhat határt a Yamaha termékekkel kiépíthető multiroom rendszer...

A JBL legkisebb hordozható BT hangszórója – a GO – is megérett a modellfrissítésre, a nyár beköszöntével már elérhető az utód GO 2. Az időzítés nem...

A leginkább a sztatikus sugárzókkal egybefonódott imázsú Martin Logan az utóbbi évek során számos egyéb készülékkategóriában is öregbítette a...

Házimozi

További cikkeink

Alapvetően hifis gyökerű szaklapként a házimozi receiverek közül is – ha lehetőségünk volt rá – igyekeztünk a nívósabb darabok bemutatásának...

Zene

További cikkeink

Az idén 40 éves gitáros, Scott Dubois keresett művésznek számít a new york-i jazzvilágban. A muzsikus és a német ACT Music kiadó néhány évvel...