A két
dédpapa korú muzsikus, James Moody és Hank Jones (zene)tankönyvi
értékû albumot készített. A jazz mûfajban tevékenykedõ
muzsikusok többségének oda lehetne adni ezt az anyagot, méghozzá
ilyen kísérõszöveggel: Hölgyeim és Uraim! Ez itt az etalon.A Mississippi államban született zongorista, Hank Jones a tavalyi évben ünnepelte a 90. születésnapját. Hat testvére közül Elvin dobosként, Thad pedig trombitásként tette le a névjegyét a jazzvilágban. Jones már gyerek fejjel egy michigan-i jazz bandában játszott. Nem mindennapi tehetségére egy szaxofonos, név szerint Lucky Thomson figyelt fel elsõként, aki szerette volna, ha az ifjú zongorista bekapcsolódna az igazi zenei vérkeringésbe és ezért New York-ba invitálta. Ahogy mondani szokás attól kezdve nem volt megállás. Szinte minden olyan mûvésszel volt alkalma együtt dolgozni aki valamit is számított a jazz történelemben. John Kirby, Coleman Hawkins, Charlie Parker, Max Roach, Artie Shaw, Benny Goodman, Lester Young, Wes Montgomery és Frank Sinatra - csak néhány név a sok közül. Sõt azt még mindenképpen meg kell említeni, hogy 1948 és 1954 között az isteni díva, Ella Fitzgerald zongorakísérõje volt. Oldalakat lehetne megtölteni pusztán a nevéhez fûzõdõ lemezek felsorolásával. Jones néhány hónappal ezelõtt vette át Bush elnöktõl a Nemzeti Mûvészeti Medált, az Egyesült Államok legmagasabb szintû mûvészeti elismerését.
A '80-as évei elején járó szaxofonos James Moody 1925-ben született a Georgia állambeli Savannah-ban. Zenei pályafutása rendhagyó módon kezdõdött, ugyanis 1943-ban belépett az Amerikai Légierõhöz. Katonazenekarban - ahogyan õ nevezte "negro band"-ben - játszott. A háború után Dizzy Gillespie-vel és Kenny Barron-nal zenélt együtt. Az '50-es évek elején úgy döntött, hogy megismerkedik az európai zenei élettel és ezért 3 évre áthelyezte a székhelyét kontinensünkre. 1952-ben visszatért az USA-ba és létrehozta a saját együttesét James Moody Quartet néven. A mind a mai napig aktív muzsikus az elmúlt évtizedek során számos formációban megfordult és remek lemezeket készített.
Moody és Jones a nagybõgõs Todd Coolman és a dobos Adam Nussbaum társaságában készítette el, "Our Delight" címmel ezt a míves lemezt. Valamilyen oknál fogva sokáig pihent az alapanyag a lemezkiadónál. Ugyanis a stúdiófelvételek már 2006 nyarán elkészültek, de lemezformát csak 2008-ban öltött a produkció.
A muzsikusok megadták a módját, közel két lemeznyi zenei anyagot sûrítettek egy korongra, hiszen a repertoárban szereplõ 12 kompozíció kis híján 80 percig nyújt tartalmas szórakozást.
Már az album nyitó számánál (Our Delight) kiderül, hogy szó sincs itt semmiféle "öregember jazz-rõl". Olyan elképesztõ vitalitással zenélnek, hogy lazán letagadhatnának 50-60 évet az életkorukból. Az album lassúbb tételeiben (pl. a "Birk's Works", a "Lady Bird", a "Body and Soul") hallható, hogy a líraiban is milyen elképesztõ otthonossággal mozognak. A "Darben the Red Foxx" címû számban Moody megmutatja, hogy legalább olyan jól tud játszani fuvolán, mint szaxofonon. A repertoárban egyetlen vokális szám van, méghozzá az albumot záró "Moody's Groove". Amelyben a varázslatos hangú Roberta Gambarini énekel. A vokalista világ új üdvöskéjérõl annyit mindenképpen érdemes tudni, hogy a közelmúltban, 2007-ben készített közös albumot Hank Jones-szal "You are there" címmel.
Összességében egy lemez született. Nagyszerûen tükrözi, hogy a muzsikusokban éltes koruk ellenére, még mekkora életkedv és mennyi energia van. Érzõdik a tradíciójukhoz való eltéphetetlen kötõdés is. A hangszeres tudásukhoz kétség sem fér, a zene iránti alázatuk példaértékû.
Értékelés:
Külsõ
megjelenés: 10/9
Belsõ
(zenei) tartalom: 10/9
Elõadás:
10/10
Hangzás:
10/9
Kiadó: IPO Recordings
Honlap: www.iporecordings.com
