Ilyen családi háttérrel messze túlmutat a véletlen kategórián, hogy Dave Nelson-ból muzsikus lett. Ugyanis a mama és a nagymama remekül zongorázott, a papa pedig a Seattle-i Filharmonikusok harsonásaként kereste a kenyerét. Nelson a trombitát választotta magának hangszerként és 10 éves korában vette az első zenei óráit. 1961-ben, 19 éves korában vált hivatásos muzsikussá. Az azóta eltelt évtizedek alatt számos formációban megfordult. Éppúgy játszott jazz együttesekben, mint katonazenekarban (33rd Army Band) vagy egészen más műfajt képviselő csapatokban (pl. The Oral Fuentes Raggae Band).
A The 32nd Street Quintet névre hallgató formációval készítette a most bemutatásra kerülő albumot a 32nd Street-et. A lemez megjelenésével kapcsolatban több, egymással ellentmondó dátum lóg a levegőben. Az biztos, hogy a felvételek 2007. november 25-én készültek (Brooklyn-ban). A lemezborítón pedig 2008-as megjelenési dátum szerepel. Azonban az albumkísérő levélben megjelenési dátumként 2010. január 3. szerepel. De, a „számmisztika” helyett nézzük inkább a hangzó anyagot!
A lemezborítón – mintegy tájolásként – ott szerepel a felirat: Easy Listening Jazz. A lemez meghallgatása után kijelenthető, hogy az „útjelző tábla” a teljesen hiteles. Ugyanis valóban könnyen befogadható, de mégsem felhígított jazz-t kapunk.
Az egyből szembetűnik, hogy az együttes a „kifejtős” játék híve. Ugyanis a repertoárban szereplő 9 kompozíció mellé bő 70 perces játékidő társul. A kínálatban közel azonos arányban vannak a Nelson által jegyzett számok és a feldolgozások. Ez utóbbiak között olyan közkedvelt tételeket hallhatunk, mint pl. a Have You Met Miss Jones? (Richard Rogers) és a My Favorite Things (Rodgers-Hammerstein).
Úgy gondolom, hogy ez a lemez tökéletes belépő anyag azok számára akik most ismerkednek a jazz világával. De, nem hiszem, hogy a tapasztalt jazz rajongót is sok kivetnivalót találhatnak benne.
Nelson nem csak trombitásként csillogtatja meg a tudását, hanem azt is megmutatja, hogy legalább olyan jól énekel is (pl. a The Lady Doesn’t Lie-ban és a We’ll Be Together Again-ben).
Ez az album teljesen hitelesen jeleníti meg a Park Avenue-t és a Broadway-t összekötő 32. utca hangulatvilágát. Vagyis teljesen rendben van a lemez címválasztása: 32nd Street.
Közreműködnek: Jon Davis/ zongora, Joe Fitzgerald / nagybőgő, Marcello Pellitteri /dobok, Joel Frahm /szaxofon, Dave Nelson / trombita és ének.
Külső megjelenés (art and design) 10/8
Belső (zenei) tartalom: 10/8
Előadás (performance): 10/9
Hangzás (sound fidelity): 10/8
Műsoridő: 72:54
Kiadó: szerzői kiadás
Honlap: www.davenelsonjazz.com
