Az életkorát tekintve a negyedik X-hez közelítő, kanadai származású muzsikus, Grant Stewart – sok más pályatársához hasonlóan – a „nagyok” hatásár kezdett el zenélni. Számára az induláskor a legnagyobb inspirációt Charlie Parker és Coleman Hawkins lemezei jelentették. Stewart gyorsan bekerült a kanadai zenei élet vérkeringésébe, ugyanis már 17 éves korában a Schofield’s Big Band-ben fújta a szaxofont. Két évvel később úgy gondolta, hogy közelebb kellene mennie a „tűzhöz” és áttette a székhelyét New York városba. Az azóta eltelt évtizedek alatt a város meghatározó muzsikusává vált.
Stewart amellett, hogy számos lemezen játszik meghívott előadóként egy pazar önálló album sorozattal is rendelkezik, amelynek első tagja az 1992-es kiadású Downtown Sounds, utolsónak pedig jelen pillanatban a most bemutatásra kerülő Plays The Music of Duke Ellington and Billy Strayhorn számít. (A kettő között 8 további korong szerepel a diszkográfiában.)Az amerikai, Sharp Nine Records gondozásában megjelent album repertoárja nem igényel különösebb bemutatást, hiszen már a kiadvány címe is elég beszédes.
Az amerikai kiadó stúdiójába – Stewart kíséreteként - egy klasszikus felállásúnak számító (zongora-bőgő-dobok) formáció vonult. Az album zenei kínálatában – a címmel egy picit ellentétben – döntően Ellington szerzeményei kaptak helyet. Való igaz, hogy elhangzik három Ellington-Strayhorn közös kompozíció is. Valamint a repertoárt Strayhorn saját száma, a Raincheck nyitja. A Tonight I Shall Sleep-től a Something to Live For-on keresztül a The Feeling of Jazz-ig valóban remek számokat hallhatunk erről a tagadhatatlanul new york-i hangulatú lemezről. Az embernek miközben a hangzó anyaggal ismerkedik olyan érzése van, mintha az amerikai nagyváros valamelyik híres jazz klubjában (pl. a Birdland, a Smoke, a The Ketano stb.) üldögélne, melynek a színpadán ott van ez a négy fős banda. Ha, az előadók ismerete nélkül egy vakteszten hallgatnánk meg ezt a lemezt, akkor is gyorsan nyilvánvalóvá válna, hogy professzionális muzsikusokkal van dolgunk. Stewart-ék az őket megillető módon idézték meg az album komponistáinak a szellemét.
A két „hangfelelős” szakembernek (Joe Marciano és Mike Marciano) köszönhetően egy nagyon valósághű, lágy tónusú – már-már a bakelitek világát idéző lemez született.
Közreműködnek: Grant Stewart /tenor szaxofon, Tardo Hammer /zongora, Paul Gill /nagybőgő, Joe Farnsworth /dobok.
Külső megjelenés (art and design) 10/8
Belső (zenei) tartalom: 10/9
Előadás (performance): 10/9
Hangzás (sound fidelity): 10/9
Műsoridő: 59:23
Kiadó: Sharp Nine Records
Az előadó honlapja: www.sharpnine.com
