The current Bet365 opening offer for new customers is market-leading bet365 mobile app You can get a free bet right now when you open an account.

APart Audio Vinci2125 / Vinci7

Az Audioprof Group International által tulajdonolt antwerpeni székhelyű APart Audio számos különféle profi és fél profi felhasználási területre készít nivós elektronikákat és hangsugárzókat immár két évtizede az üzlet illetve vendéglátóhely hangosítástól kezdve a hajóhangszórókon át egészen a multi-room rendszerekig. A hosszú évek alatt szerzett tapasztalatok birtokában a cég fennállásának 20. évfordulójára aztán elérkezettnek látták az időt, hogy választékukat klasszikus audio komponensekkel bővítsék tovább, így született meg a jelen tesztünkben szereplő Vinci2125 integrált erősítő és Vinci7 hangsugárzó, valamint utóbbi kisebb testvére, a Vinci5.

A lapos és méretes készülékházzal rendelkező, több mint 10 kg-ot nyomó Vinci2125 le sem tagadhatná profi gyökereit, az elegáns készülék a masszív oldalsó hűtőbordáival afféle háziasított stúdióelektronikának tűnik, és ez mindjárt pozitív benyomást kelt, mivel a legtöbben eleve jónak gondolják azokat a készülékeket, amik a hangstúdiók világából érkeztek. Kezelőszervek és kialakítás tekintetében az erősítő a minimalista audiofil iskolát követi, ami tulajdonképpen nem nehéz számára, hiszen a profi világ sem éppen a felesleges sallangokról szól. Kezelőszervből mindössze kettőt találunk az előlapján, az egyik a hálózati kapcsoló, a másik pedig egy bemenetváltó/hangerőszabályzó gomb, melyet tekerve hangosítunk vagy halkítunk, míg nyomkodva a bemenetek között lépegethetünk. Az egészben ráadásul az a legszebb, hogy minderre a manuál és különösebb gondolkozás nélkül úgymond ösztönösen jöttem rá; hiába, nem volt hiábavaló az a hifizéssel töltött bő 20 kemény esztendő.
A két gomb között elhelyezett kijelzőn a kiválasztott bemenet és a hangerő jelenik meg, fél dB-es lépésekben mutatva az aktuális hangerőszintet.

Apart Vinci 2125 rear

Bementekből összesen nyolcat kapunk, melyek közül 3 analóg line bemenet, 4 digitális (3 koax, 1 optikai) egy pedig MM/MC phono. Érdekes módon az analóg és a digitális bejárok között is akad egy-egy kiemelt darab, nevezetesen a CD és a koax 3, melyek kissé elkülönülő, és a többiekénél igényesebb RCA csatlakozót kaptak. Az erősítő teljesítménye 8 Ohmon 2×80 W, 4 Ohmon 2×125 W, a beépített DA konverterről a leírások nem árulnak el semmit, az ő kilétét így jótékony homály fedi. A single hangsugárzó csatlakozók aranyozott csavaros-szorítós banánaljzatai a hátlap két oldalán találhatók, ami a topológia szimmetrikus mivoltát jelzi. A készülékhez távvezérlőt is mellékelnek, így funkciói kényelmesen a fotelből irányíthatók.

Apart Vinci 7Az erősítőhöz készült kettő monitor közül a nagyobb Vinci7 névre hallgat és kisebb testvéréhez hasonlóan nagyon elegáns a magas fényű fekete külsejével. (Emellett magas fényű fehérben létezik még.) A mérete sem kicsi (370×220×315 mm), a súlya azonban még nagyobb, úgyhogy az már egyből látszik, hogy az anyagot nem spórolták ki belőle. Az MDF lapokból készült két-utas bassz-reflex rendszerű doboz mágnesen rögzülő hangszóróselyme mögött hagyományos elrendezésben találjuk a 25 mm-es selyem dómot és a 18 cm-es polipropilén membrános, öntvénykosaras mély/középsugárzót. A hangsugárzó komponenseit alapos meghallgatások és a tesztelések során válogatták ki, hogy valóban csak a legjobb minőségű alkatelemek kerülhessenek a Prestige modellként aposztrofált dobozokba. A Vinci7 amellett, hogy a hifi illetve házi-mozi rendszerek ideális eleme lehet, egyéb felhasználási területekre is kitűnően alkalmas, például igényes kialakítású klubokban vagy éttermekben is sikerrel lehet alkalmazni. A klasszikus otthoni hifi monitorként való használathoz a gyártó stílusban hozzá illő állványt is kínál hozzá.

A jazz klub közönsége felszabadultan nyüzsög, a muzsika átlagos dinamikájú és erősségű dobokkal indul, melyekhez enyhén fémes dobseprő és cinek párosulnak. A transzparencia nagyon jó, a prezensz tartomány kifejezetten élénk, a klarinét pedig nagyon „él” a hangképben, szólóhangszerként egyértelműen viszi a prímet. Az inkább széles, mint mély színpadon a zenészek megfelelő térközökkel, levegősen helyezkednek el, a hangszerek önálló indivídumokként jelennek meg. A basszus nem tüntet látványosan a jelenlétével, viszont a szett ebbéli képességeit jól jelzik az erőteljes dob beütések és a bőgő játékának szub tartományba merészkedő részletei. A vibrafonszóló inkább élénk, mint bensőséges, az ütések lágyak, azonban a karakter valahogyan nem az igazi, kissé üveges és néhol olyan, mintha jobbféle szintetizátor szólna, nem valódi hangszer.

A Mozart opera részlet nagyzenekarának hangszíneit viszont remekül eltalálja, nyílt, világos és levegős karaktere pedig a sorok közé is kiváló betekintést enged. A jó hátul álló énekesnő hangja felszabadult és könnyed, csak úgy árad belől a zene öröme és szeretete. A kíséretből külön ki kell emelni az ezüstös hangú fuvolákat és a finoman szárnyaló vonóskart, melyek alá a szett testes basszust is kanyarít, hogy hangkép az oldott hangulat mellett kellően stabil is legyen.

A „Men you were” élénk kézi dobokkal kezdődik, az átlagos erősségű mélyek közé néhol zavaró rezonanciák vegyülnek, finoman jelezve, hogy itt-ott sok a basszus a doboznak, és azokat a fránya frekvenciákat se rendesen lesugározni, se elsimítani nem sikerült. A prezensz most is élénk, Shirley Horn levegős, finoman reszelős hangja nem annyira szomorú, hanem inkább méltatlankodó; biztos haragszik a sorsra, amiért így kiszúrt vele. A tér széthúzott, a sok hangszer ellenére sincs zsúfoltság rajta, a zenészek közt hely és levegő is van bőven. Az élénk prezensz másik folyományaként a tartományba eső csilingelések is nagyon élnek, ettől az amúgy is jó részletező képesség még jobbnak tűnik. Az általános hangvétel valahol a dinamikus és sztatikus hangsugárzók között van, hangulatilag pedig a racionalitás dominál benne.

Pop és rockzenéken basszus tekintetében is jól állja a sarat és a hangképe nagyobb hangerőn sem zavarodik össze. Alapvetően nyitott és világos karakterét nyersebb műfajokon is megőrzi, csakúgy, mint a levegősségét és könnyedségét. A cineket, amik ezen műfajokon úgyis fontos szereplők, többször említett élénk prezensze okán hatásosan jeleníti meg és a szintetizátor futamoknak is jó nagy teret enged, ami biztosan tetszik a műfaj rajongóinak. Mélyei testesek, ha kell, mégsem tűnik ajtóstul a házba rohanó karakternek¸van benne egy bizonyos udvariasság, ami zenei környezettől függetlenül mindig megmarad.

Kipróbálva az erősítő beépített DA konverterét a zene mintha egy picivel hangosabban szólna, a karakter pedig kevésbé lenne élénk, amitől a megszólalás egyértelműen kellemesebbé és bensőségesebbé válik. Utóbbi változás leginkább a vibrafon hangján érhető tetten a finomodó leütésekben, a kellemesebb és valóságosabb tónusban, valamint a hosszabb lecsengésekben. A prezensz is csillapodik valamelyest, ettől a hangzást általánosságban egységesebbnek és kerekebbnek érzem.

A következőkben, mivel az erősítő és a hangsugárzók külön-külön is megvásárolhatók, egyenként is kipróbáltam őket a tesztrendszerembe illesztve, kíváncsian várva, hogy az előzőekben megismert karakterük mennyire marad meg, illetve mennyire változik ebben a felállásban.

A Vinci7 hangsugárzó alapvetően kellemes, barátságos tónusban szólal meg, lágy magasakkal és telt mélyekkel. Hangképe egységes, egyik frekvencia sem lóg ki belőle, a klarinét levegősen, oldott hangulatban zenél. A basszusa a maga kifinomult módján végig hangsúlyos marad, erejét a jókora beütések és a bőgő jól követhető játéka jelzi. A vibrafonszóló bensőséges hangulatú, szép hangszínekkel, hosszú és természetes hatású lecsengésekkel.
Az Opera Secondával párosított Vinci2125 mélyebb tónusban és jóval visszafogottabban szólal meg. A prezensz teljesen lecsillapodik, de olyan, mintha a fürdővízzel együtt a gyereket is kiöntöttük volna, ugyanis ezzel együtt részben a levegősség és a nyitottság is eltűnik. Olyan érzetem támad, hogy az erősítőt elsősorban monitorokkal való használathoz tervezték, olyan karakterrel, ami abszolút a kisebb dobozokéhoz illeszkedik. A vibrafonja nyugodt és bensőséges, a felhangrendszere viszont szintén visszafogottabb, mint az előbb. Vegyes az összkép, valami az előbb tetszett jobban, valami most, így a kettőből lehetne egy igazi jót összegyúrni.

A profi szférában tevékenykedő APart Audio otthoni audio világba tett kirándulása érdekes tanulságokat eredményezett. A szett alapvetően racionális, abszolút a profi világot idéző karakterrel rendelkezik, élénk közepekkel és prezensz tartománnyal, jó basszussal, valamint nyitott és transzparens karakterrel. Szétválasztva őket kiderül, hogy külön-külön mindegyikük barátságosabb, a Vinci7 doboz pedig egyenesen kitűnő, míg az erősítő az állódobozzal nem igazán találja meg a közös hangot. Számára vagy a Vinci7 vagy valami egyéb kellemes hangvételű monitor lenne az ideális, míg a doboz egy sokféle elektronikával jól párosítható típusnak tűnik. Együtt elsősorban a racionalitásra és a precizitásra hajtó zenehallgatók ízlését célozták meg, külön-külön nézve pedig szerintem a doboz sokkal nagyobb vétel és a szubjektív ízlésemhez is jóval közelebb áll.

APart Audio Vinci2125
Frekvencia átvitel: 10 Hz-60 kHz (+1/-3 dB)
Teljesítmény: 2×80 W (8 Ohm)
2×125 W (4 Ohm)
THD: > 0,038 %
Jel/zaj arány: > 96 dB
Csatorna elválasztás: > 90 dB
Tömeg: 11,6 kg
Méretek: 445×450×80 mm
Ár: 362.200,- Ft

APart Audio Vinci7
Frekvencia átvitel: 50 Hz- 25 kHz
Ajánlott erősítő teljesítmény: 50-200 W
Impedancia: 6 Ohm
Tömeg: 10,1 kg
Méretek: 370×220×315 mm
Ár: 311.800,- Ft
Forgalmazó: Audio Partner Kft.
Tel: 23/414-057