The current Bet365 opening offer for new customers is market-leading bet365 mobile app You can get a free bet right now when you open an account.

Canor TP134 - Nevem Senki

Canor TP134

Ismerős a Canor név? Nem? Nekem sem volt az. Sebaj, most majd az lesz. Kemény belépőnek tűnhet, de haladjunk csak lépésről lépésre. A szlovákiai cég még nincs húsz esztendős, de majdnem, azaz már bőven nagykorúnak számít az iparágban. Csöveznek. Már 1995 óta, amikor bemutatták az első terméküket, a TP101-es integrált erősítőt. A paletta ma sem túl szerteágazó, összesen hét készülékből áll: két-két integrált erősítőből illetve CD játszóból, két lemezjátszó előerősítőből és egy fejhallgató erősítőből.

Mindegyikben elektroncsöveket alkalmaznak, a drágábbik lemezjátszó erősítőjükben mindjárt hetet! Ez egyébként önmagában is ritka, ha pedig hozzáveszem, hogy hányféle módon állíthatjuk a hangszedőhöz (soklépcsős impedanciát és kapacitív lezárást egyaránt!), akkor egyenesen páratlan műszaki megoldásról beszélünk. Remélem, eljut hozzánk is valamikor.
Tesztünk alanya, a TP134 igazán csinos, minőségi házat kapott, 10 mm vastag szálhúzott alumínium előlapján ízlésesen helyezkednek el a kezelőszervek, amely gyakorlatilag kimerül egy darab többfunkciós vezérlőkerékből, egy kör alakú hangerőkijelzőből, valamint a körülötte elhelyezkedő, az aktuális forrást mutató LED sorból. Egyszerű, de nagyon eltalált a dizájn, amely fekete és ezüst kivitelben is elérhető. Számomra külön öröm a borostyán sárga színű megvilágítás használata, szemkímélő, cseppet sem vakító, beleillik a „képbe". Persze a lényeg belül van. Az EL34-es végfok csöveket (JJ Electronics gyártmányok, párba válogatva, a Canor saját gyártmányú csőteszterében) zárt készülékházba rejtették, így a misztériumot jelentő sejtelmes derengést csak a réseken bekukucskálva élvezhetjük, de legalább biztonságban tudhatjuk őket. A végcsövek ultralineár üzemmódban dolgoznak, 10 Wattig tisztán A-osztályban, felette pedig AB-ben, a kimenő teljesítmény 2x35 W, 4,8 Ohmon. Az előfokcsövek 12AT7 (ECC81) típusúak, rajtuk esztétikus rezgéscsillapító gyűrűket helyeztek el. Bár a készülékház termetes, a súlya a maga 22 kg-jával nem számít nehéznek. Odabent azért találni pár érdekes dolgot. A nyomtatott áramköri lapok a gyártó saját, szabadalmaztatott CMT technológiájával készültek, minimálisra csökkentve a dielektromos veszteséget, amely így jótékonyan hat a hangképre is.
A másik újdonság, hogy a TP134 a Canor első erősítője, amelyben a hangerővezérlést nem hagyományos potenciométerre, hanem relés feszültségosztóra bízták. Ez szintén saját fejlesztés eredménye, a nyereség 1 dB-es lépcsőkben nyerhető ki, minimálisan 63 dB-el. Ellentétben a hasonló megoldások 12 relés kivitelezésével, itt 0 és 6 közötti relén keresztül állíthatjuk a hangerőt, vagyis a jelút (relék száma) a felére csökkent. Ez nem csak a hangminőségre, hanem a csatornák közötti áthallásra is hatással van, amely nem lehet több mint 0,05 dB! Ez az érték csak a fele a ma, ebben az árkategóriában alkalmazott hagyományos potenciométereknek. A számtalan egyéb, apróbb, de nagy jelentőségű újításokat mindenki elolvashatja a gyártó honlapján, én csak kettőt emeltem ki közülük. A kényelmi szolgáltatások terén sincs lemaradása, egyedileg tervezett rendszer-távirányító jár hozzá, amelyről nem csak az erősítő, hanem a gyártó CD játszója is vezérelhető, beleértve a ki és a bekapcsolásokat is. Szemre, tapintásra nagyon egyben van az erősítő és a műszaki részletek iránt fogékony zenebarátokat is elkényezteti, a legfontosabb érzékszerv, a fül érzéseit azonban csak most tárjuk fel.

tp134 2Általában az arra érdemesnek tartott berendezéseket többféle környezetben is meg szoktam hallgatni, ez különösen az erősítőkre vonatkozik. Ez egyrészt számomra is tapasztalat, másrészt több esélyt ad a tesztalanynak a bizonyításra. Ez alkalommal monitorsugárzó és két nagyobb álló doboz is partnere volt a Canornak, három különféle kábelezéssel. A meghallgatás (és a hosszabb együttélés) azonban alapvetően egy monitorsugárzón zajlott, méghozzá egy érzéketlen, 86 dB-es dobozon. Azt gondolnánk, cseppet sem csövesbarát választás, igaz? Ráadásul váltó sem segítette a TP134-es dolgát… Rendszeresen jelzem majd a másik két, különböző iskolájú (francia és angol) álló dobozon szerzett tapasztalataimat. 

Elsőként bevetettem egyik kedvenc, lassan már elmaradhatatlan énekes-gitáros „előadómat", Mark Knopflert és az ő Shangri-La-ját. Az 5:15 AM, lassan, hömpölyögve indul, majd ahogy elillan az álom a szemekből, úgy lendül neki Knopfler hangja, úgy, ahogy azt már megszokhattam. Részletes és precíz a zene, nyoma sincs konfrontációnak a csövek és a dobozok között. Kontroll alatt tartja őket a TP134, a dobok erőteljesek, utólagos kilengésnek nyoma sincs, mindenképpen dicséretes a Canor teljesítménye! Maradjunk Knopflernél, de egy másik felállásban, új környezetben. Változik minden, új a hangsugárzó, egy Triangle Genese Quartet, elméletben barátok. A frontend is új, most lemezjátszót vetünk be a korábbi hálózati lejátszó helyett, rajta egy Dire Straits lemez. „Ride across the River". Megmutatós track ez. Nem kendőz el semmit, szinte rákényszeríti a komponenseket a hibázásra. Azok a dobbeütések azonnal megmutatják, ha az erősítő nem partnere a dobozoknak. Most szó sincs erről! Kéz a kézben telik a közel hét perc, közben remeg kanapé és gyomor, mert a dinamika nagy, levegős és teres a muzsika, ezek mindenképpen a TP134 nagy percei. Ha már rock, akkor maradjunk is itt, csak ugorjunk pár utcával arrébb, rendszerváltás zajlik most kérem. A doboz kicsit tovább nő, francia helyett angol, ProAc Response 3.8, az érzékenység veszít 5 dB-t. Ide most a Pink Floyd nemrég megjelent jubileumi, utolsó albuma, a „The Division Bell" került, a dupla LP kiadás. Pici küszködés itt már megjelent a hangban, mondhatni megnyúlt az a bizonyos póráz, de azért nem szakadt el. A „Take it Back"-ből hiányoltam egy kis dinamikát, amelyet a hangerő emelésével sem lehetett kompenzálni. Azért a hangkép nem esett szét, egyben maradt, ez mindenképpen üdvözölendő, és, mint később látni fogjuk, műfajfüggő is (ezen doboz-erősítő párosításnál leginkább).

tp134 1Műfaj és dobozváltás következik, a zenekar és a doboz kiterjedése is összemegy, karibi fekete muzsika jön a javából: Harry Belafonte, „Belafonte at Carnegie Hall”. Nagyon jó vinyl-rippet hallok, hálózatról. A Canornak nem probléma a monitor meghajtása, és bár ez a legérzéketlenebb a trióból, a kis membránfelületet kordában tudja tartani, a zeneiség nem vész el belőle, a felbontása kiemelkedően jó, minden apróságot hallani, ami élménnyé teszi a zenehallgatást, egyben a szobába varázsolja ezt a remek koncertet. Ezt az albumot ugyan nem hallgattam meg a Triangle hangsugárzóval, de a ProAc-al igen, fekete korongról. Sokkal kellemesebb hangot hallottam most, mint korábban a Pink Floyddal. Annak ellenére, hogy a ProAc inkább az analizáló hangkarakterhez közelít és a TP134 sem az a tipikus édeskés csöves hang, de igazán élmény volt rajtuk ezt az élő felvételt hallgatni! Egységesen, kiegyenlített koncertet hallottam, és amennyiben eltekintünk a hangerő forszírozásától, ez így is marad. Persze, azzal nem árulok el nagy titkot, ha kijelentem, a francia hangsugárzóval jött ki a legjobban a Canor, amit könnyedén hajtott meg. A direktvágott L.A Four „Going Home” lemeze nekem nagy örömet okozott, belekötni nem is tudtam semmibe. Szinergikusan és kiegyenlítetten szólt ez a rendszer, a dinamika különösen mellbevágó volt, ami mondjuk a lemez miatt nem nagy csoda, de ehhez nem csak jó hangsugárzó, hanem jó erősítő is kell ám! Ezzel a számára megfelelően érzékeny hangsugárzóval nyíltan, levegősen zenélt, precízen kézben tartva a feladatot. Igazából bármi is került fel a lemezjátszóra, nem okozott csalódást a szlovák francia koprodukció, egy bátran javasolható páros ez! 

Komolyzenén, klasszikuson is megpróbáltatott az erősítő. Utolsó kör következik, nálam, a monitoron barokk kamarazene szólt, mint egyik kedvenc műfajom. Itt a hangszerhűségre, a megfelelően intim hangulat megteremtésére koncentráltam. Kiemelném, hogy ebben a felállásban kisebb hangerőn is kellemes, magával ragadó atmoszférát teremtett a TP134, és bár komplexebb, nagyzenekari művet ne egy kicsi monitorsugárzón ítéljünk meg, mégis, az „Egy kiállítás képei”-t színesen, zeneien tolmácsolta. Nem volt ennyire egyértelmű a helyzet a másik angolon, itt hajlamos volt kicsit összemosni a zenekart. Ekkor, többek között egy RCA Living Stereo kiadású lemez került a lejátszóra, Borogyin II. szimfóniája. Mivel ez egy nagy dinamikatartományú, komplex mű, remek rálátást nyújtott a Canor PRaT-faktorára. Míg a Triangle dobozzal egységesen dolgozott össze, a ProAc-al hajlamos volt elveszíteni a kontrollt a tuttiknál, mondom mindezt úgy, hogy szerintem nagyon sokan kiegyeznének ezzel a hanggal, ha odahaza tudhatnák ezt az erősítőt. Az viszont mindenképpen jó jel, hogy a 0-s kivezérléshez közel sem torzított, vagyis az egész teljesítménytartományt kihasználhatjuk!

Összefoglalva a Canor TP134-es egy remek erősítő, amely köré bátran építhetünk rendszert, mert sokkal kevésbé háklis a hangsugárzókra mint az átlagos, tipikusnak mondott csövesek, műszaki színvonala pedig megfelel a kor igényeinek, kivitele első osztályú. Pedig, komolyan mondom, megpróbáltam belekötni, még a lebegő szekrényre is ráraktam, Darumákat pedig nem is kapott... Viccel félretéve, a TP134-es egy energikus, tiszta hangú erősítő, amely sokféle zenei műfajon is bevethető, ára pedig egálban van a tudásával. 

Forgalmazó: Audio Centrum