The current Bet365 opening offer for new customers is market-leading bet365 mobile app You can get a free bet right now when you open an account.

Mastersound DueTrenta - Van aki forrón szereti

Az itáliai high-end manufaktúrák sok kitűnő készülékkel gazdagították már az audiofil rendszereket. A Creazzo-i székhelyű, idén 20 éves, kizárólag csöves erősítőket készítő Mastersound bár relatíve kis cég, termékeit mégis érdemes komolyan venni. A HFP ismerkedése a Mastersounddal a 230SE, vagyis DueTrenta tesztjével kezdődött…

 

Nekem jutott a feladat, hogy a frissen érkezett, még bontatlan erősítőt kicsomagoljam, bejárassam, és véleményt mondjak róla, ezt „csőbarátként” örömmel vállaltam.Ugyan Attila (a hazai forgalmazó) eredetileg egy 300B-s erősítőt szeretett volna adni, de én, mint „zenei mindenevő” inkább a KT88-al szerelt változatot kértem, ugyanis e népszerű sugártetródából szinte kivétel nélkül izmos ’push-pull’ végfokozatokat építenek. Szinte. Arról tehát fogalmam sem volt, hogy a Mastersound csak single-ended végfokozatot gyárt. Talán illett volna utánanéznem J

trenteresz
De miért is lényeges ez? A single-ended kapcsolástechnika nagyon egyszerű, rendkívül jó hangminőséget biztosító megoldás, de jellegéből adódóan így csak viszonylag kis kimenő teljesítményre képes erősítőt építhetünk. A kimenő fokozatban általában triódát használnak (300B, 2A3) mert karakterisztikájuk rendkívül lineáris, így tartható a torzítás alacsony szinten. A relatíve kis teljesítmény persze megbocsátható, mert cserébe nagyon szép hangzást kapunk, de aki a nyersebb erőt igénylő műfajokat is kedveli, inkább az ’izmosabb’ push-pull erősítők felé orientálódik, ha csövest szeretne.
A Mastersound kitart az ’SE’ kapcsolás mellett, de úgy tűnik a teljesítmény növelését is fontosnak tartja, ezért a DueTrenta kimenő fokozatába csatornánként 2 csövet szereltek, párhuzamosan kötve. Ezzel a megoldással a hangzás finomsága megőrizhető, miközben a kimenő teljesítmény a duplájára nő. Problémát csak az elektroncsövek nagy szórása jelenthet, a válogatás bizony időigényes feladat, főleg, hogy nem 2, inkább 4 egyforma példányt kell találni egy erősítőhöz, mert ugye az sem árt, ha a két csatorna egyforma jellemzőkkel rendelkezik. A triódák helyett e modellben sugártetródákat, ill pentódákat alkalmaznak (esetünkben KT88 vagy EL34), melyeket meredekebb karakterisztikájuk miatt könnyebb meghajtani, ráadásul az árnyékoló rácsot az anódhoz kötve ’triódaként’ is működtethetőek. Ebben a konfigurációban az erősítőnk teljesítménye csatornánként 30W, ami már kevésbé érzékeny dobozokkal is elegendő kell, hogy legyen. (A DueTrenta kistestvére a 2×20W-os DueVenti a példaként említett EL34-es csövekkel készül.) A meghajtó fokozatban a népszerű JJ gyártmányú ECC82 kettős triódát találjuk, a KT88-asok pedig az Elektro Harmonix orosz gyárából származnak. A modernebb csövesekben előszeretettel alkalmazott auto-bias áramkörök itt is fellelhetőek, feladatuk a cső munkapontjának stabil értéken tartása, az öregedés okozta változások korrekciója, de csőkészlet csere esetén sem kell az előfeszültségek beállításával bajlódni.
trentaback
A félvezetőket nem száműzték teljesen, a tápegységben egyenirányítóként és a távvezérlő áramkörökben is alkalmaztak a ’modernebb’ alkatrészekből. S ha már a tápnál tartunk, a jókora burkolat alatt szép nagy trafó, fojtó és szűrőkondik lapulnak, egy óra üzem után a komoly terheléstől már ezek is rendesen melegednek.
A henger alakú fedelek a toroid kimenőtrafókat takarják, melyekről csak annyit tudni, hogy szintén a Mastersoundnál készülnek. Mint köztudott, a csöves erősítő lelke a kimenő, melynek kialakítása, méretezése és anyagfelhasználása alapvetően meghatározza az erőlködő hangminőségét, megszólalásának jellegét, ezért a gyártók szigorú titokként kezelik eme kulcs alkatrészek paramétereit, így van ezzel a Mastersound is. Anélkül, hogy szétfűrészelnénk, nem sok konkrétumot lehet megtudni róla.

Az erősítő a kapcsolástechnikából adódóan ’A’ osztályban üzemel, ez annyit jelent, hogy a végcsövek folyamatosan ’nyitva’ vannak, letekert hangerőnél is éppen annyi áram folyik rajtuk, mint teljes kivezérlés mellett, a jó hangnak tehát ára van. Az ilyen végfokok a hálózatból felvett energia nagy részét egész egyszerűen elfűtik, csak a töredéke fordítódik a hangszórók meghajtására. A csövekben alapból is szép hőt termel a fűtőszál, ezt is adjuk még hozzá… szóval fűt rendesen. Ez persze csak azoknak jelenthet problémát, akiket még nem érintett meg a csövesek hangzása.
Visszacsatolást egyáltalán nem alkalmaznak, a 15-30.000 Hz-es sávszélességet így is tudja az erősítő, viszont a hangzást károsan befolyásoló fázistolások ezáltal elkerülhetők. A készülék négy vonalszintű bemenettel rendelkezik (aki analóg lemezjátszóval – is – használná, külső phono fokozattal kell kiegészítse), csatlakozói aranyozott RCA aljzatok. 4 ill. 8 ohmos hangsugárzót egyaránt csatlakoztathatunk aranyozott (szorítós) banánhüvelyeihez, a kimenőtrafó 8 ohmos szekunder tekercse 4 ohmos leágazással is rendelkezik.

trentatav
A DueTrenta élőben sokkal mutatósabb, mint a képeken, bár a dizájn elég visszafogott. A ház feketére festett lemez, arany feliratokkal, a transzformátorokat – ahogy már említettem - nem tették közszemlére, azok is megbújnak a lemezek alatt, csupán a csövek állnak szabadon. A díszítő és egyben védő funkcióval egyaránt felruházott, szálcsiszolt alumínium lapok teljesen egyedi kinézetet adnak a készüléknek, mivel e megoldás a teljes termékskálát is jellemzi, egyfajta márkajegyként is tekinthetünk rá. Az összhatást a szépen megmunkált diófa oldallapok csak fokozzák, a pontot a kétgombos, faburkolatú távvezérlő teszi fel az „i”-re, mellyel mindössze a hangerő szabályozható (motoros ALPS potméterrel).

Hang

A KT88-as csövekkel készült erősítők általában kiválóan alkalmasak a lámpás erősítőkkel kapcsolatos olyasféle előítéletek eloszlatására, mint például, az erőtlenség, a gyenge dinamika vagy az elomló, túlságosan puha hangzás. A Mastersound DueTrenta SE egy kimondottan „tökös” készülék, ami első blikkre olyan, mint amilyennek az ember az ideális félvezetőst el tudná képzelni. Alul beton biztos, erőteljes basszussal megtámogatott hangzása realista, határozott és sokszínű, de a félvezetősök mindenféle karcosságát vagy esetleges harsányságát nélkülözi.

A jazz koncert friss és élénk tálalásban szólal meg, egyszerre kapok teljes, szépen berendezett színpadképet és nagyon jó analitikát, egyenként kamarazenekar pontossággal ábrázolt hangszerekkel. A másik jellemző, ami nagyon tetszik, a készülék nyíltsága. Óriási ablakot tár a zenére, nagytotálban, de mégsem zavaróan az arcomba tolva a zenészeket, az utolsó hangig megmutatva a klarinét rafinált dallamvezetését vagy a vibrafon könnyed és valóságos visszhangokkal megszólaló játékát. A ritmusszekció mindeközben feszes és fáradhatatlan, a dobos jól megdolgozik a gázsiért és egy pillanatra sem pihen. A dobseprőben kis túlzással szinte egyenként meg lehetne számolni a szálakat; noha ezt a fajta analitikát általában inkább a félvezetős erőlködőknek szokták tulajdonítani. Határozottsága és pontossága ellenére a hangzásban egyfajta finom harmónia is érződik, ami viszont tényleg csak a csövesek sajátja, és az egyik dolog a sok közül, miatt nagyon lehet szeretni őket.

A Mozart opera részlet az előzőkben megtapasztalt nyíltsággal és kiegyensúlyozottsággal szólal meg, a mézédes hangú Anne Sophie Van Otert nagy tömegű, komplex hatású nagyzenekar kíséri; ezek szerint a DueTrenta szuflája ehhez a hangszertömeghez is bőven elegendő. Az énekesnő tankönyv szerinti helyén, középütt és kissé hátul dalol, ideális szólistaként és egyben azt is érzékeltetve, hogy szerves egészet alkot a vele tökéletesen együttműködő zenekarral. A mélyek megint csak nagyon jók, hatásosan ellenpontozzák a szárnyalást, amiből a lebegően könnyed ezüstös fuvolák is jócskán kiveszik a részüket. A hangzás egyszerre alapos és zenei, ami nagyon jó kombináció, és az a tulajdonság, amit bizonyára a legtöbb zenehallgató nagyra értékel.

Amikor pedig a Vivaldi mű hegedűi „felsírnak”, a muzsika szinte kivarázsolja a lelket az emberből; na, ez az, amire a félvezetősök talán sohasem lesznek képesek, és amiért az elektroncsövek sohasem kerülnek a szórakoztató elektronika szemétdombjára, bármilyen régiek is.

Pop és rockzenéken sem a dinamika, sem a részletező készség, sem pedig a hangszínek tekintetében nem lehet fogást találni a készüléken, ami ugyanúgy élvezetesen szólaltatja meg az összetett szintetizátor muzsikákat és a nyersebb rockos témákat. Ha valaki nem sajnálja az értékes cső-üzemórákat filmnézésre „pazarolni”, mozizáskor is nagyot nézhet, mert az egy dolog, hogy a DueTrenta csöves létéből fakadóan szívszorítóan tud szólni egy romantikus filmen, de akció mozikon a rombolásban is piszkosul kitesz magáért.  

A Mastersound alaposan rácáfolt „tapasztalati úton szerzett előítéletemre” az SE építésű erősítőkkel kapcsolatban. 30 wattnyi kimenő teljesítménye minden műfajban bőven elegendőnek bizonyult, olyannyira, hogy fél hangerő felett nem is használtam. A dinamikus, erőteljes, de mindemellett kellően finom és részletes hangzás a legtöbb audiofil álma, s azt hiszem sokak számára 950.000,- forintos árával a DueTrenta már az „álom” kategóriában helyezkedik el, de talán ez még egy elérhető álom… Kívánom, hogy teljesüljön!

 

Műszaki adatok:
Teljesítmény: 2 × 30 Watt "A" osztályban
Parallel single ended
Teljesítmény csövek: 4 × KT 88
Meghajtók: ECC82
Bemenetek: 4 vonal
Hangsugárzó impedancia: 4 – 8 Ohm
Negatív visszacsatolás: 0 dB
Bias automatika
Frekvencia átvitel: 15 Hz - 30 kHz
Méretek: 47 × 20 × 33 cm
Tömeg: 24 kg
Ár: 950.000,- Ft

Forgalmazó: Audiophile Szalon
www.audiophile-szalon.hu