The current Bet365 opening offer for new customers is market-leading bet365 mobile app You can get a free bet right now when you open an account.

Norma REVO IPA-70B integrált erősítő

A zene szeretetét és az életörömöt még az élettelen alkatrészekbe is ügyesen belecsempésző olasz hifinek érthető módon rengeteg rajongója van a világon, így a Sonus Faber, Opera, Unison Research, Audio Analogue vagy Norma Audio nevek bizonyára sokak számára ismerősen csengenek. Közülük a legutóbbi márka nálunk még új jövevénynek számít, a gyártó erősítőket, CD játszókat és DA konvertereket felvonultató választékából elsőként a REVO IPA-70B integrált erősítőt mutatjuk be.

A Norma Audio székhelye Cremonában van, Monteverdi, Stradivari, Amati és Ponchielli otthonában, ahol a zene valósággal benne van a város levegőjében, mindent áthat és bizonyára jókora inspirációt is jelent. Talán nem is véletlen, hogy a cég ott született meg…

Az 1987-ben alapított cég legelső terméke az NS 123 erősítő volt, melyre a közönségen kívül az Opal Electronics is felfigyelt, és 1991-ben meg is vásárolta a Norma Audiót. A kis gyártó ezzel a lépéssel jókora fejlesztési forrásokhoz jutott és rögvest bele is vágott egy közel hét évig tartó tervező munkába, amely során komplett választékot épített fel, amit aztán az 1997-es milánói Top Audio kiállításon mutattak be a szakma és a vásárlók számára.

Zenei koncepciójuk az élő zene természetességének minél hitelesebb visszaadásán alapul, különös tekintettel a dinamikára, a gyorsaságra, a transzparenciára és a frissességre. Véleményük szerint a felvezetős kontra csöves vitának sincs semmi értelme, a lényeg a zene öröme, nem pedig az eszköz, amivel elérjük. Ezen alapvetéseik természetesen a tulajdonosváltás után is változatlanok maradtak, és az első komplett szériájuk is ebben a szellemben született meg. Aktuális választékukban a REVO sorozat termékei találhatók, a terítéken lévő IPA-70B integrált erősítő a kettő integrált típusuk közül a kisebbik.

Az alumínium előlap/krómozott potméter kombinációjú készülék első pillantásra a régebbi Musical Fidelity A3-as erősítőt jutatta az eszembe, csak az valahogyan iparibb kinézetű és darabosabb volt; a formatervezésben (is) jeleskedő olaszok a megfelelő ívekkel és hajlatokkal az alapvetően egyszerű külsőt is sokkal szebbre formálták, mint az angolok. Az alumínium házas karcsú készülék a mérlegen meglepően sokat nyom, a 15 kg-os súly igényes és stabil mechanikai kialakítást, valamint jókora trafót sejtet. A gyártó alapfilozófiájához hűen a készülék extrém alacsony zajszinttel rendelkezik és nagy sebességű jelátvitelt biztosít, az átviteli sávja pedig valószerűtlenül széles, de ha leírják, biztos igaz kell, hogy legyen. Áramkörei csúcsminőségű, szigorúan válogatott alkatrészekből épültek fel, melyeket még a bal és jobb csatornák szerint is párosítottak. Csatornánkénti 70 Wattos teljesítményét 8 nagyáramú (csúcsban 100 A) MOS-FET állítja elő. Rendezett belvilágában a tápegység, a meghajtó illetve kimeneti fokozatok áramköreit gondosan elválasztották egymástól, táplálásukról pedig speciálisan audio felhasználásra tervezett, alacsony mechanikai zajú, alacsony impedanciájú és nagy áteresztőképességű toroid transzformátor gondoskodik. A tápáram hatékony szűrését számos alacsony impedanciájú kondenzátor biztosítja.

norma ins

A minimalista vonalat képviselő erősítő előlapján mindössze a krómozott hangerőszabályzó és a kombinált ki/bekapcsoló / bemenetválasztó található. Utóbbi úgy működik, hogy hosszabban megnyomva bekapcsolja a készüléket, majd minden egyes rövid nyomásra lép egyet a bemenetek között; az éppen kiválasztott bemenetet a mellette elhelyezett apró piros LED-ek mutatják. A megoldás egyetlen hátránya, hogy bemenetváltáskor mindig végig kell menni az egész soron, s a folyamatot az arany/palládium érintkezős igényes relék finom kattogása kíséri.

A készülék öt bemenettel rendelkezik, melyek között MM/MC phono, direkt végfok bemenet és három line bemenet található, valamint kapunk még egy REC Out kimenetet is. Az egy szett hangsugárzó kimenet igényes aranyozott csavaros-szorítós banánaljzat. A minden szempontból nagyon kedvező összképet mindössze a mellékelt olcsó kinézetű és hatású távol-keleti távvezérlő rontja le, melyen pici helyre összezsúfoltan helyezkedik el a sok gomb, s közöttük sok olyan is található, ami nem is a Norma funkcióihoz való, egyszóval eredetileg még csak nem is hozzá készült.

norma

Aki a készülék fantasztikus frekvencia átviteli adatából kiindulva valami szuper hi-fi hangot várna a Normától, óriásit téved, ugyanis az erősítő megszólalását abszolút a zeneiség uralja, amihez a leírásban szereplő paraméterek csupán a technikai keretet biztosítják. A jazz muzsika tempós ritmusban, transzparensen, nyíltan és számos apró részletet felvonultatva szólal meg, a stílusa pedig kimondottan oldott és laza. A hangszerek közt elegendő tér és levegő van, a színpad széles és mély. A sok jó tulajdonság közt azonban a legfontosabb a valódiság érzete és a természetes könnyedség, amitől a zene igazán élvezetessé válik, de ezt persze nem lehet paraméterekkel leírni, ezt hallani és érezni kell.
A klarinét levegősen cifrázza, a dobseprőt kis túlzással szinte szálanként hallani, a vibrafon pedig könnyed játékos stílusban szólal meg, hosszú és valóságos hatású lecsengésekkel. A dinamika nagyon jó, míg a basszus a diszkrét fajtába tartozik; mindig ott van, de sosem akar tüntetni a jelenlétével.

Érdekes módon ezzel szemben a Mozart opera részleten pontosan a telt mélyek jelentik a muzsika egyik kulcspontját, a másikat pedig az energikus és lendületes énekhang, amit légiesen könnyed ezüstös fuvolák kísérnek. A zenében hármójuk viszi a prímet, a zenekar többi része pedig a profi kíséretet biztosítja számukra. Az énekhangban rengeteg érzelem, árnyalat és hangulat van, és az artikulációja is kitűnő.
Vivaldi művében az énekest „helyettesítő” hegedűk feladata a történet és az érzelmek tolmácsolása, amit szenvedélyesen teljesítenek, sokszínű, valósághűen testes és gazdag megszólalásukkal. A felvételekbe nagyon könnyű belefeledkezni, s mivel az egész hifi mizériának végül is ez lenne a célja, a feladat úgy tűnik, abszolválva van.

Shirley Horn felvételén elsőként a tenyerek és a kézi dobok bőrének valósághű találkozása nyűgöz le, azután jön a testes, mégis finom basszus, majd az érzelmes énekesnő és a pont már meg is van. A zene egyszerre légies és két lábbal a földön álló, a realizmus és az emóciók érdekes keveréke, amiben mindkét világ rajongói megtalálják a számításukat. A részlet most is nagyon sok, a gazdag háttérkörnyezet aprólékosan kidolgozott, a térpozíciók pedig pontosak. Bőséges ízelítőt kapunk a készülék impozáns basszusából is, ami a különféle pop és rock zenéken is nagyon jó szolgálatot tesz. A testesség, a sok szín, a nyíltság és a könnyedség új tartalommal tölti meg a hétköznapi zenéket is, amik miatt persze önmagában még nem érné meg ilyen drága készüléket vásárolni, de ha már úgyis megvan, élvezzük rajta őket is.

Talán már unalmas közhelynek hangzik az olasz készülékek érzelmessége és temperamentuma, de mit lehet tenni, ők már csak ilyenek. A kifinomult Norma, ami megépítettség és technikai paraméterek terén is abszolút rendben van (ami miatt nem 100%-ban olasz, hiszen a kivitel terén néhol azért lehet találni slendriánságot a talján készülékekben) remekül ötvözi az érzelmeket és a racionális paramétereket, úgy, hogy mégis az előbbiek kerüljenek előtérbe, de az utóbbiakat se érje csorba. A mindehhez párosuló közvetlenség, transzparencia és nyíltság műfajtól függetlenül nagy élményt biztosít, és az IPA-70-et kategóriájának hazánkban eddig méltatlanul mellőzött komoly szereplőjévé teszi.

Norma REVO IPA-70B
Frekvencia átvitel: 0 Hz- 800 kHz
Teljesítmény: 70 W/140 W RMS (8/4 Ohm)
Méretek: 75×430×350 mm
Tömeg: 15 kg
Ár: 920.000,- Ft

Forgalmazó: Audiophyl Kft.
Tel: 1/332-5545