The current Bet365 opening offer for new customers is market-leading bet365 mobile app You can get a free bet right now when you open an account.

Yamaha R-N500 – Az emlékmás

A japánok tudnak valamit. Sok egyéb mellett hifit építeni is. Valamikor a '60-as években kezdődött az ún. receiverek, vagyis a rádiós erősítők korszaka. Biztosan sokan emlékeznek a 20-25 kg-os szörnyetegekre, a deprez-műszerekkel telepakolt előlapokra, az igényes fém tekerőgombokra, kapcsolókra, a gyönyörűen megmunkált faborításokra, a hangról nem is beszélve. Ez volt a hifi aranykora, ami a hetvenes évek végéig kitartott. A digitális megoldások előretörésével elkezdett a berendezések mérete is visszazsugorodni a kompaktokig, a fémet és fát a műanyag, a kilónyi trafókat a pehelysúlyú kapcsolóüzemű tápegységek vették át.

A kétcsatornás receivereket felváltották a házimozi erősítők és a '90-es évek közepén úgy tűnt, hogy a sztereó rádióserősítőknek a japán tömeggyártók megásták a sírját. Alig pár éve fordult csak meg a folyamat, a Yamahánál legalább is. Ő ez egyik olyan gyártó, aki soha nem szakított a sztereó berendezések fejlesztésével, folyamatosan jelen volt az iparág ezen szegmensében, gondoljunk csak a legendás CR-1020-as készülékükre. Ma újra divat a retró. A hifiben is. Tudja ezt a Yamaha is és tudatosan úgy építi meg az újabb készülékeinek bizonyos csoportját, hogy meglovagolja ezt a hullámot. Így tett akkor is, amikor megtervezte az R-N500-as típust, amiben az R a receiver, az N pedig a network rövidítése. Mert nem egy szimpla rádiós erősítőről van ám szó, de nem ám! A múltat idéző külső nagyon korszerű, haladó szellemű belsőt rejt. Apropó, külső. A szemre nagyon tetszetős, tényleg a múltba révedésre csábító előlap csak a szemet dédelgeti. Hol van már a súlyos, masszív hangerőszabályzó, a Doxa pontosságával kattanó billenő kapcsoló, a csillogás... Van helyette műanyag, minden mennyiségben. Pehelykönnyű az érintés, félő, hogy a kézben marad (ne aggódjunk, nem fog!), egy-egy gomb, az előlap is csak imitálja a szálhúzott alumíniumot (van ilyen is a kínálatban, jóval feljebb). Reméljük, a költségvetés nagy részét odabent költötték el a mérnökök! A rácsos fedél, rajta a figyelmeztető „forró vagyok, ne nyúlj hozzám!" matricával tekintélyes felépítést mutat. A baloldalon szép nagy darab trafó üldögél (alakul ez...), középen egy hűtőborda vezeti el a hőt, amúgy meg a tengernyi nyomtatott áramkör az úr. Súlya alapján ígéretes az R-N500-as. Nézzük, mit tud a szolgáltatások területén. Röviden: mindent, ami kell és semmit, ami nem (Ez csak akkor nem igaz, ha van már otthon DAC-unk, erősítőnk, rádiónk, akkor meg minek ez...). Van benne analóg tuner (AM/FM), beépített DAC (előlapi USB A csatlakozóval), amely 24bit/192 kHz-es maximális felbontást tud, az USB mellett 2-2 SPDIF és Toslink bejárat is jár hozzá, valamint a három plusz egy vonalszintű bemenet mellett akad egy RJ45-ös hálózati csatlakozó is. Mielőtt a hangra térnék át, mindenképpen megemlítendő, hogy tettek bele egy MM lemezjátszó fokozatot is, amit sajnos megfelelő alany hiányában nem tudtam kipróbálni (csak alacsony kimenetű MC van otthon, trafó nélkül). Mindenképpen dicséretes, hogy van benne ilyen is, még akkor is, ha túl sokat nem szabad várni tőle. A meghallgatáshoz kisméretű, 87 dB-es álló dobozt és 90 dB érzékenységű monitorsugárzót is használtam. A meghajtással egyetlen percig sem volt gond, a Yamaha nagy tüdővel, dinamikusan bánt a hangsugárzókkal. Érdekesség, hogy a hangerő valószínűtlenül apró lépésekben szabályozható, ezzel az erősítővel nem fogunk senkit megijeszteni egy hirtelen feltekeréssel.

Yamaha-R-N500-back

Elsőként, a járatás időszaka alatt (is) sok analóg rádiót hallgattam, leginkább a Bartókot. A vételkészég kitűnő volt, ami nem csoda, mert körzetemben jók a vételi viszonyok, így a mellékelt egyszerű kis antennát kifeszítve is megfelelő térerőhöz jutottam (AM és FM antenna is található a dobozban!). Rádiózva meglehetősen nehéz felmérni egy készülék hangját, így referenciaként öreg, de kiváló minőségű tuneremhez fordultam. Az adások felbontását elfogadhatóan adta vissza a készülék, széltében a térábrázolás is megfelelő volt, ellenben a térnek nem volt mélysége, még elő közvetítések esetén sem. Az R-N500-as nem képes a földfelszíni digitális rádióállomások (DAB, DAB+) vételére. Én amúgy is szkeptikus vagyok ezek jövőjét illetően, hiszen az olyan fejlett rádiókultúrával rendelkező országokban, mint az USA, sem terjedtek el. A következő, amit örömmel hallgattam az egy hét során, az internetes rádiók voltak. Egyre több az elfogadható minőségű adás, a választék hatalmas. Nem vártam többet a Yamahától, mint amit az ára predesztinál, ennek ellenére kellemesen csalódtam. A nemrég nálam járt másik hálózati mindeneshez hasonlóan nagyon stabil kapcsolatot biztosított, a pufferelés folyamatosan, megszakítások nélkül történt. Ebben biztosan szerepe van a vezetékes hálózati összeköttetésnek (a csomagban nincs ethernet kábel!), mert a laptopom wi-fin el-eldobja a rádiókat...

A következő műsorforrásként a saját külső USB-s DAC-om használtam, amit a dedikált CD bemenetre kötöttem be. Az első albumként Christian Willishon „Hold On" című lemeze „forgott". Aki szereti a blues muzsikát, okvetlenül szerezze be ezt a lemezt, nagyon jó! Willishon hangja tiszta, erős, de leginkább érzelmes, a megszólalás nagyon transzparens, zajmentes. Ugyanezt a lemezt meghallgattam a Yamaha saját (USB-s) átalakítójával is (most nem megyek bele a technikai részletekbe, de nem árt, ha felelevenítjük az R-N500-as technikai megkötéseit a külső HDD alkalmazása esetén). Meglepett, de a saját DAC pariban volt a külsővel, sőt, a felbontás még jobbnak is hallottam! Át is tértem gyorsan a külső merevlemezes meghallgatásra, mert szinergikusabbnak éreztem. Nagyon kényelmes és korrekt megoldás amit a Yamaha kitalált, már ami a készülék távvezérelhetőségét illeti. A kistestvérnél már megismert okostelefonos irányítás annyira bevállt, hogy itt is lehetőségünk nyílik a Yamaha NP kontrollert használni, Androidra és Iphone-ra is elérhető. Az erősítő összes funkciója vezérelhető vele, (sajnos az Air Play-t nem tudtam működésre bírni. Ilyenkor a telefon memóriájában található zenéket játszaná le a hálózaton keresztül. A korábban nálam járt, többször hivatkozott másik Yamahánál ez sikerült) én a hagyományos távirányítót csak akkor vettem elő, amikor firmware-t frissítettem. Ezt mindenképpen meg kellett lépnem, mert a gyári programmal (csakúgy, mint a CD-N500-nál) nem lehetett kihasználni a telefonos távirányítást, de ahogy olvasom, számtalan apró hibajavítást is tartalmaz az új firmware. Visszatérve a már említett albumra, a „Little Angel" kiváló ritmikájú előadását jól tolmácsolta a készülék, különösen a zongora hangjainak visszaadása tetszett, olyan szinten, ami nem elvárás egy hifi erősítőtől. Ez az érzés csak fokozódott a „Black Day" című nóta hallgatása közben, a pontos zongora Willishon füstös énekével nagyon tetszett. Áttérve a legelső Dead Can Dance albumra, a Garden of the Arcane Delights-ra, azon is az A oldal első számára, (Carnival of Delight) kellemes, ritmikus előadást hallok, fényes és tiszta magasakkal, jó lecsengésekkel, finom felbontással. Apró, de nem elhanyagolható hiányosság, hogy az erősítő bőséges mélytartományt kínál, ami nem telepszik rá a zenére (ez jó pont!), de sajnos lehetne picit pontosabb, megfogottabb. Nagy kedvencem Susanne Abbuehl , a „The Gift" című lemeze mp3-as tömörítéssel szólal meg (320 kbps). Az mp3 finoman szólva sem a kedvencem, ha nem én készítem, akkor meg pláne, nagyon sok a gyatra minőségű tömörített felvétel az interneten. Ez azonban jó, és sort is kerítettem rá, mert az árkategória célközönsége gyakran hallgat ilyen felvételeket is. Szóval, a „Soon (Five Years Ago)" egy melankolikus, szívhez szóló nóta, amelyben finom cintányér festi alá a hangulatot, az előadás nagyon érzelem gazdag, már-már depressziós, de nagyon is hallgatható. Végezetül feltettem egy ütős Iron Maiden albumot, a „Fear of the Dark"-ot. Valahogy ki kellett kászálódnom az Ajándék hatása alól, erre pedig a vasszűz zenéje kiválóan alkalmas volt. Pergős, zúzós egy óra következett, felrázódtam, és bevallom, egyáltalán nem figyeltem oda a részletekre. De nem is kellett, mert a Yamaha rockzenén (is) önmaga fölé nőtt.

Összefoglalva, az R-N500-as nem hazudtolja meg vérvonalát, kevés pénzért ad komoly tudást, tisztességes hangot, csak a szemet gyönyörködtető külsőt (a Yamaha emlék azért más), mindezt nagyon jó árcédulával párosítva! Jó vétel lehet azoknak, akik egy megbízható mindenest szeretnének, de azoknak is, akik nem éreznek elég szinergiát a rendszerükben, esetleg olcsósítanának. Hangsugárzók terén komolyan számíthatunk az erejére (állítható impadencia!), hangjában pedig a hifit meglépő minőségére.

Forgalmazó és műszaki adatok: Extreme Audio