A fejhallgató szó elhangzása után azt hiszem, legtöbbünknek a Sennheiser név ugrik be az elsõk között, nem is véletlenül, hiszen a mûfaj közismert és jeles szereplõjérõl van szó. Lapunkban sajnos a fülesek mindig valahogyan elsikkadtak, ezért most a bensõséges zenehallgatás szerelmeseinek abszolút jogos hiányérzetét csökkentve, a népszerû gyártó jelenlegi választékából tallózgatunk.
HE60/ HEV70
A legendás és ezoterikus Orpheus HE90/ HEV90 minõségébõl nyújt némi ízelítõt az Orpheus HE60/ HEV70, mely mindössze a fõúri rokon, alig több mint egytizedébe kerül. A nagy rabatért cserébe ugyan le kell mondanunk a faborításról és a csodálatos csöves erõsítõrõl, de ennyiért is elektrosztatikus rendszerû fejhallgatót kapunk és hozzá egy speciális "A"-osztályú erõsítõt. A két egységet többeres szalagkábel köti össze, nem véletlenül, hiszen az elektrosztatikus füles a sztatikus hangsugárzóktól eltérõen nem rendelkezik direkt áramellátással, azért együttmûködése az erõsítõvel nem a meghajtásra korlátozódik csupán.
A HEV70 típusjelû készülék hátulján aranyozott ki,- és bemeneteket találunk, s a dobozából még egy szett, aranyozott dugókkal szerelt interkonnekt is elõkerül. Elõlapján a "High Voltage" jelû aljzat fogadja a fülesben végzõdõ szalagkábelt, mellette a hálózati kapcsoló helyezkedik el, a sort záró hangerõszabályzó pedig kettõs feladatkörrel rendelkezik, balanszírozásra is szolgál.
HD-600
A Sennheiser audiofil sorozatának egyik, vagy talán a legismertebb darabja, a régi kedvenc HD-600-as típus. Legújabb változata Avantgarde névre hallgat, dizájnját márványszerû felületet imitáló mûanyag borítás teszi egyedivé. A nyitott, dinamikus rendszerû fejhallgató kényelmesen párnázott, komfortos viselet, exkluzív bársonyborítással. Felhasználója mozgásszabadságát az OFC vezeték 3 méterben szabja meg.
HD-265 Linear
Bemutatásunk végére maradt a cirkum-aurális rendszerû, zárt dinamikus konstrukciójú 265-ös. Kedvezõ árú darab, ami a HD-600 mellé letéve, jóval egyszerûbb kivitelûnek tûnik. Egyszerû fekete külseje az audiofil fekete doboz erõsítõkkel mutat rokonságot, melyeknél hozzá hasonlóan, a valódi értékek "belül" találhatóak.
Hangminõség
A három füles hangjának megítélését az olcsóbb modellektõl felfelé kezdtük el. Sajnos mivel a HE60/ HEV70 komplett rendszert képez, melynek erõsítõje nem fogadja a jack dugóval szerelt, nem elektrosztatikus típusokat, nem nyílt lehetõségünk sztenderd teszt fejhallgató erõsítõ használatára. Az Orpheus jr.-t saját, tõle elválaszthatatlan erõsítõ párjával szólaltattuk meg, a másik két típus meghajtásáról pedig a Musical Fidelity kiváló X-Can V2 gyártmánya gondoskodott, ami a gyártó hengeres dizájnjának utolsó képviselõi közé tartozik.
HD 265 Linear
Szépen csengõ zongora dinamikus leütésekkel és nagy méretû, erõs hangú szaxofonnal. A zenész szája néha cuppan egyet, ami tökéletesen hallatszik a hangszer mellékzörejeivel együtt. A visszhangok és lecsengések hosszúak, térleképzése - a fejhallgató jellegzetességeit figyelembe véve - jónak mondható. Hangzása dús, kissé tömör, a szólóhangszereket jókora méretûnek ábrázolja. Mélyei teltek és markánsak, ezúttal a legkevésbé sem befolyásolja õket a lakószoba - néha nagyon nem megfelelõ -akusztikája.
Popzenén hajtós, a basszus súlyos és erõteljes, ritmikája feszes, a dobos intenzív munkálkodásának eredményét ezúttal nem a gyomrában, hanem a fejében érzi az ember. Nem jön zavarba a sok hangszer jelenlététõl sem, igazán színes és izgalmas, vérbõ talpalávalót produkál.
HD 600 Avantgarde
Letisztultabb, nyugodtabb hangkép. A megszólalás transzparensebb, a másikon mintha egy nagyon enyhe szûrõ lett volna ehhez képest. A szaxofon hangja érzékibb, árnyaltabb, a felbontása sokkal finomabb. Egyértelmûen simább és lágyabb, hangszerei világosabbak. Több a levegõje is, hangképe lazább és oldottabb, mind a hangszerek elhelyezését, mind a hangulatot tekintve. Tere jobbra és balra meszszebb elnyúlik. Mélyei teltségük mellett is diszkrétek, az elõzõ hozzá képest loudnessesnek hatott, s az énekesek hangja, csakúgy, mint a hangszereké is vastagabbnak tûnt.
A klasszikus mûfajokhoz hasonlóan popzenén is kitisztul a kép. Kevésbé hangsúlyos ugyan a mélytartomány, (bár ez csalóka, mert a tisztább jelleg e téren megtévesztõ lehet), a lendület viszont megvan. A hangszereket tagoltabban helyezi el, több közöttük a levegõ, jobban kihasználják a rendelkezésükre álló jókora teret. A különbségek mérsékeltebbek ugyan, mint a nehéz akusztikus hangszeres mûfajoknál, de azért jócskán megvannak.
HE 60/ HEV 70 (Orpheus jr.)
Több felharmonikus, sztatikus jelleg. A hangszerek hangja könnyed, s ha lehet, még valóságosabbnak tûnik. Megjelennek a leges-legapróbb információk is, ezúttal már semmi sem maradhat rejtve. Hangzása természetes, végtelenül nyugodt, a hangszerek tagoltan helyezkednek el a fejem körül kialakult színpadon. A zongorista játéka kifinomultabb és árnyaltabb, hangszerének hangja nagyon szép.
Tisztasága és levegõssége lenyûgözõ. Mélyei mindenféle felrakódástól mentesek, ezáltal tényleg csak az szólal meg, ami a lemezen rajta van, még ha a zsíros ál-mélyekhez szokott hallgatóság esetleg keveselli is õket - de nincs mit tenni, ez a valóság.
A muzsika minél több hangszer hangjából és finom részletbõl áll, annál inkább elhúz a többiektõl.
Megszólalása összetettebb és gazdagabb, eddig egyben hallott hango, nála szólamokra bomlanak, mélyebb betekintést engedve a zene textúrájába. Analitikája popzenén is olyan mértékû, hogy szinte a zenészek között érezzük magunkat. A tér fel és lefelé, valamint jobbra és balra jócskán kitágul, eddig nem hallott hangok jelennek meg - ezúttal tényleg a fejhallgatók felsõ kategóriájából kapunk ízelítõt. Dinamikailag és ritmikailag a HD 600-hoz hasonló, viszont transzparensebb és érezhetõen kifinomultabb.
Ajánlás
A vizsgált páros legolcsóbb tagja, a HD 265 Linear egy minõségi all-round darab. Energikus, telt és erõs hangja a könnyebb mûfajok avatott tolmácsolójává teszi, de természetesen a hangszeres zenéktõl sem jön zavarba. Aki viszont utóbbi mûfajokon összehasonlítja a HD 600-al, az azonnal rohanhat összetörni a malacot, mert a két típust - egyáltalán nem lekicsinyelve a HD265 erényeit - világok választják el egymástól. Nem véletlenül áll a HD 600 évek óta az audiofil társadalom reflektorainak gyújtópontjában, hangja szinte sztatikusokat idézõen könnyed, tiszta, részletezõ és transzparens. A két típus különbsége a hangszórók nyelvére fordítva, szerintem több százezres összeget tesz ki.
A HE60/ HEV70 aztán megint egy más világ. Bizonyos mûfajokon és felvételeken a jó erõsítõvel párosított HD600 ugyan jócskán megközelíti, de jól felvett klasszikus zenén az Orpheus valami csodát mûvel. Ha az ember semmiképpen sem tudja megvenni, jobb, ha bele sem hallgat, mert utána ha be kell érni mással, csak egy óriási hiányérzet marad a nyomában.
