A hosszú évtizedekig kizárólag hangsugárzó gyártóként tevékenykedő elismert brit specialista háza tája az utóbbi időben a tőle megszokott termékek helyett inkább a multimédiás érintettségű kiegészítőktől hangos, pár röpke év alatt egész szép kínálatot hozott össze vezeték nélküli hangrendszerből, fejhallgatóból. De szerencsénkre alaptevékenységét, a szívünknek-fülünknek igazán kedves klasszikus hangdobozok fejlesztését sem hanyagolja a Bowers & Wilkins, legutóbb éppen a választékának alapját adó 600-as sorozatot újította meg.
A hajdani 300-as sorozat megszűnése óta a 600-as címke jelenti a belépőjegyet Bowersék világába, meglehetősen fontos termékcsaládról van tehát szó, amihez akkor nyúl a gyártó, ha jó oka van rá. Ezúttal sem kötelező marketingköröket fut, amit jól mutat, hogy előző változatának bemutatása után közel hét évvel ránézésre szinte csak kozmetikai módosításokat eszközölt a tíztagú család nagyobbik állványos monitorján, vagyis nem a körítés látványos fokozására alapozza az eladásokat. A színfalak mögött viszont meglehetősen jelentős technológiai fejlesztéseket vezetett be, az ügyben érintett a konvencionális ké-tutas, nyitott (basszreflex) rendszer mindkét hangszórója. A 25 mm-es csipogóval immár a felettes CM széria nyomdokain haladnak a 600-asok: bennük is helyet kapott az ún. Decoupled Double Dome egység, amelynek kétrétegű membránkompozíciójában a leheletvékony alumínium dóm belső felületére egy vastagabb, extra merevséget adó alugyűrűt erősítettek, növelve ezzel a hangvisszaadás tisztaságát. Ezen felül a modult a kabinettől elcsatolva, egy szintetikus géllel töltött párnára ültetve építették be, ami még természetesebb, levegősebb reprodukciót eredményez. És persze a gyártó egyik fő védjegye, a membrán hátsó feléhez illesztett, az onnan induló, nemkívánatos hangokat elvezető, hangelnyelő anyaggal töltött, elvékonyodó Nautilus cső sem hiányozhat a kellékek közül. Akárcsak a műgyantával stabilizált kevlár szövet kónusz, de ez már a 165 mm-es mélyközép sugárzónak biztosít színezetlen megszólalást az állóhullámok kialakulásának megakadályozásával. Igaz, ez egyáltalán nem új vonás, hiszen már 1974 óta adja a B&W hangdobozok arcát a jellegzetes sárga tölcsér. A kivitel persze idővel folyamatosan finomodott, és ma ott tartunk, hogy már a belépő szinten is megjelent az eredetileg az egzotikus PM1 számára kitalált speciális, rezonanciaellenes porvédő dugó, amely szorosan a hangtekercs orsójába illeszkedve teszi biztosabbá a membránmozgást. A magas műszaki színvonalú hangszórók pedig nem mellékesen lehetővé teszik az egyszerű felépítésű, ezért a hangot a lehető legkevésbé befolyásoló keresztváltó alkalmazását is, amihez a hagyományoknak megfelelően dupla szett (tehát kettős erősítést lehetővé tevő), aranyozott banánaljzat pár közbeiktatásával vezet az erősített audio jel útja. És végül ne feledkezzünk meg az örök Flowportról sem, ő az, aki felületének golflabdát utánozó gödröcskéivel elsimítja a reflexnyílásban áramló léglökések turbulenciáját már időtlen idők óta, a mélyközép kónusz lelkes pumpálását elnézve ezúttal is lesz dolga bőven.
Az iméntiekhez képest a külső valóban csak nüanszokban módosult, méretei mindössze millimétereket változtak közvetlen elődjéhez képest, kimért, angolosan elegáns stílusa maradt a régi, egyetlen feltűnő módosításként a csipogó korábbi aszimmetrikus keretét igazították ki. Csökkent viszont a színválaszték: megjelent a fehér külső, és megmaradt a fekete kőris kivitel. Az igazat megvallva az utóbbi ruhát viselő tesztpéldány közvetlen közelről nézve nem valami fényűző jelenség, szemből a szatén lakkozás még teljesen rendben van, a doboz egyéb helyeit fedő snassz kőrisfautánzat fóliázásból viszont jól bespájzolhattak hajdanán, pedig már rég el kellett volna felejteni, egyszerűen méltatlan a pompás műszaki tartalomhoz.
♫
Nem ritka eset, hogy vadiúj készüléket kapunk meghallgatásra, ami hangsugárzó esetében különösen szerencsétlen dolog, hiszen a nullkilométeres dinamikus hangszórók alapos átmozgatása nélkül aligha számíthatunk optimális teljesítményre. A bontatlan csomagolásból éppen csak előhúzott 685 S2 esetében szerencsére hellyel-közzel sikerült tartani a gyári ajánlás szerint minimálisan szükséges 1 hetes, 15 órás asszimilációt, de még ezzel együtt is meglepően jól élvezhető, egységes, egészséges a szimfonikus megszólalás, a vonóskar már most, pár röpke (de annál kíméletlenebb) üzemórával a kis Bowers alkatrészeiben is meglehetősen kiforrott. A nagyon picit zárt tónus biztosan fog még finomodni, bár most sem olyan vészes az ügy, egy cseppet sem szikár a hegedű, sőt, pont a kissé lágyba hajló hangszínével tűnik ki. De erőnek sincs híján, ha a kompozíció úgy hozza, éhesen harap a húrokba, húsosan, jó kondícióban játszik, és a könnyedséget, mozgékonyságot igényló dallamokat is professzionálisan adja elő. A kivezérlési csúcsokon ugyan még érződik a membránok mozgáshiánya, némileg összetömörödik alattuk a hangkép, amit nem kerül el a fedettség árnya sem, kissé hullámozni kezd a tempó, de nem zuhan meg a hangdoboz a terhelés alatt, nagyon megdolgoztatva is feltűnő torzítások, pláne roppanások nélkül teszi a dolgát. Nemhogy állja a sarat a komoly tuttik közepette, de kimondottan lelkesen fickándozik, magabiztosan adagolja az energiát, a felül friss, világos hangzás alul biztos lábakon áll, persze nem falat remegtető szubbasszusra kell gondolni, de egyáltalán nem az „ahhoz képest” kezdetű gondolatsor ugrik be róluk. A hangtér kimondottan tágas, a pozíciók pontosak, a szólista mozdulatai lehunyt szemmel követhetők, talán a plasztikusság fejlődésében érdemes még bízni. Az énekhang is már majdnem készen van, legalábbis Andrea Bocelli a Verdi-albumon erőteljes, koncentrált, de nem kizárólag erőből oldja meg a feladatot, szépen artikulál, legfeljebb még némi fényt hiányolhatunk belőle.
A Pawnshop-számot indító dobseprő egyelőre kissé bádoghangú, a klarinét már jóval konkrétabb, lelkesen, élvezettel fújja, jó tempóban, játékosan muzsikál. Nem marad el mögötte a váltótárs vibrafon sem, példásan gyöngyöző hangja könnyeden fűzi a dallamot. A zongora viszont némiképp visszahúzódik, valahogy jobban érvényesül nála a cinek élénk pengése, de még inkább a nagybőgő szólama. Nagyon érzi a ritmusszekció a bugit, a basszus mesterien eltalált, tökéletesen követhető, túladagolástól mentes, nincs olyan rész, ahol mesterségesen kiemeltnek tűnne.
Sting '96-os albumával jelennek meg először nyers hangok, hatalmasakat csattan a pergődob pereme, de a bőr is, a cinekre is ráférne még némi tisztulás, egyelőre közös erővel elvonják a figyelmet az olyan finomságokról, mint Dominic Miller pazar akusztikus gitárjátéka a háttérben. A basszus viszont kitartóan briliáns, kellemesen lüktet, szelíd, de érezni benne az erőt, még ha túl mélyre nem is merészkedhet. Az ének szépen érvényesül, csengésről ugye Sting esetében nem nagyon beszélhetünk, de sajátosan fátyolos orgánumát kiválóan idézik meg hangdobozaink. Aztán a Metallica már egyáltalán nem fátyolos, megfontolt, de kellően vészjósló tempóban startol az Until It Sleeps, majd a refrénnel átvált könyörtelenbe, Hetfield hangja géppuskaként ropog, szemmel láthatóan van mit kimozogni a sárga kónuszoknak. Persze nyilvánvalóan nem ez a 685 fő terepe, valahogy túl sok neki a jóból, a törés-zúzás sehogy sem áll jól a hangsugárzónak, ahhoz már nem elég a basszus, ami lemarad a felpaprikázott közepek mögött. Sokkal jobban esnek a lágyabb témák, a country-s Mama Said egészen szívhez szóló, finoman pengnek az akusztikus gitárhúrok, megjön a cinek fénye, újra azt az arcát mutatja, amiért az ember egy efféle hangdobozt választ magának.
Bár a bevezetőben említett legújabb kori Bowers & Wilkins cuccok már legalább annyira menő dizájntermékek, mint minőségi hangkeltők, a cég hangsugárzóit igazából sosem a divatosságuk adta el. Annál inkább a hírnevük, a 600-asokról már a '90-es évek elején elterjedt, hogy velük biztosra lehet menni, ha zenét akarunk és nem színházat. Nincs ez másként a 685 S2-vel sem, amely buja ívek, valódi fa meg zongoralakk helyett egyszerűen csak a kategória élvonalbeli hangját kínálja.
Bowers & Wilkins 685 S2
Frekvencia-átvitel: 52 Hz – 22 kHz
Impedancia: 8 ohm
Érzékenység: 87 dB
Méretek: 190×345×324 mm
Tömeg: 6,8 kg
Ár: 198.000,- Ft
Forgalmazó: Aymara Kft.
Tel: 1/317-5560
www.aymara.hu
