A világhódító angol és japán hifi mellett a német audió cégek termékei elsősorban a német-osztrák piacokon igazán sikeresek, a jól sikerült modelleknek azonban sikerült átlépniük a német autókkal pontosan ellentétes sztereotípiákat, így a világ többi részén, sőt, még a hifi őshazájának tekinthető Angliában is megvetették a lábukat.
Az 1949-ben alapított, hangsugárzókra szakosodott Heco legújabb modelljei fontos audio magazinok kedvező tesztjeivel a birtokukban jelenleg a brit hifi piacot ostromolják, kiváló minőségüknek köszönhetően meglehetősen szép sikerekkel. Mindeközben nálunk az új forgalmazónak köszönhetően végre a nagyáruházas dömpingmodelleknél komolyabb Heco hangsugárzókat is megismerhette a hazai közönség, egészen a gyártó Statement nevű meglehetősen impozáns, minden szempontból nehézsúlyú csúcsmodelljéig bezárólag.
A nálunk vendégeskedő Celan XT 501 a közvetlenül a zászlóshajó alatt elhelyezkedő Celan széria három álló hangsugárzója közül a legkisebb típus, a „legkisebb” jelző azonban csak viszonylagos, ugyanis a hangsugárzó 1055 mm-es magasságával semmiképpen sem mondható apróságnak. A dió és cseresznye furnéros, valamint lakkozott ezüst és fekete színekben kapható modell ügyes levágásokkal ellensúlyozza szögletességét, ezáltal egyfajta klasszikusan elegáns megjelenéssel bír, ügyesen kikerülve a manapság divatos, éppen ezért sokszor már unalmasnak tűnő, egymástól ellesett íveket és hajlatokat. Stabil MDF kabinetje kellően rezonanciamentes akusztikai környezetet teremt a hangszórók számára, a fixen rögzített különálló talp, a szintezhető tüskék illetve a parketta-kímélők kedvéért alkalmazott gumilábak pedig a talajtól való hatékony elcsatolást oldják meg. 
A 2+ utas 501 XT hangszórókészlete 1”-os dóm tweeterből, 6,5”-os mély/középsugárzóból és ugyancsak 6,5”-os wooferből áll, melyek tükör szimmetrikusan fogják közre a széles fémkerettel rendelkező magassugárzót. A csipogó első ránézésre megegyezik a többi Heco modellben alkalmazott szövetdómmal, azonban a felsőkategóriának nagyon fontos technológiai újítás is jár, mégpedig a nano fém szemcsés bevonat, ami látványosan javítja az egység átviteli és akusztikai tulajdonságait. Az erős neodímium mágnes többek között a kellően nagy terhelhetőséget biztosítja a tweeter számára, aminek felső határfrekvenciája a kifinomult anyagoknak és technikának köszönhetően 50 kHz. A formában is tetten érhető klasszikus vonalvezetés legerősebben a papír membránok alkalmazásában köszön vissza, amelyeket kiváló tulajdonságaik (alacsony tömeg, nagyon jó belső csillapítás, stb.) a hifi hőskorától kezdve előszeretettel alkalmaznak a hangsugárzó gyártók, és a különféle high-tech, sok esetben az űrtechnikából származó anyagok a mai napig sem tudták kiszorítani őket a membrán anyag repertoárból. Persze más anyagokhoz hasonlóan a papírmembrán esetében sem mindegy, hogy miből készül, ezért a Heco a Kraft nevezetű membránját nem szelektíven visszagyűjtött és újra feldolgozott Bildekből, hanem a célra legalkalmasabbnak talált északi fenyő hosszú szálú rostjaiból készíti, melyhez 5%-ban még a kiváló német ipar által produkált 6-12 mm hosszúságú szövetszálakat is kevernek. Az anyag a végleges membránformát nagy nyomású préselés után nyeri el, partnerekként pedig alumínium ötvözet kosarat, linearizált mágneseket, különösen nagy hő tűréssel rendelkező hangtekercseket és tartós, strapabíró membránperemeket kap. A konstrukciót Oehlback belső kábelezés teszi teljessé, hogy a magas hangsugárzó belsejében a jelek kellően jó minőségű „sztrádákon” száguldozhassanak, akárcsak a híres német autók. A bassz-reflex rendszerű hangsugárzó méretes reflex „kürtői”, melyek nem mellékesen alumíniumból készültek, hátrafelé ásítanak, így az 501-es esetében a hátsó falak közelségével csínján kell bánni, főleg mivel a típus méretéből adódóan vélhetően a mélyátvitel tekintetében is rendesen odateszi magát. Az igényes kettős terminál szett újabb alternatívát kínál a felhasználóknak, ugyanis a „normál” kimenet mellett egy 2 dB-es magas kiemelésű csatlakozást is kínál azok számára, akiknek a rendszere, szobája vagy a füle nyeli a magasakat, vagy esetleg csak szimplán többre vágynának belőlük.
Hangminőség
A klub közönsége kulturáltan nyüzsög, érezhetően nem ezek az emberek fognak beszólongatni vagy tombolni, ha esetleg késnek a zenészek. A kerek egész megszólalású muzsika kellemesen telt dobokkal indul, a hangképben egyensúly uralkodik a pincétől a padlásig. A kissé udvarias basszus mindvégig kontrollált és stabil alapokat biztosít a zenének, míg a túlsó végen élénk, friss és könnyed cinek szólnak. Klarinétja felszabadult hangulatban zenél, nem törekszik virtuozitásra, inkább szórakoztatni akar, és teszi ezt szép sikerrel. A vibrafon hangja ugyancsak kellemes tálalásban érkezik, nincsen kalapálós érzet, viszont a leütések mégis kellően határozottak, a visszhangok hosszúak, és a hangszer dicséretesen gazdag felharmonikus rendszerrel rendelkezik.
Klasszikus műfajokon a doboz koherens és neutrális karaktere szintén nagyon jól érvényesül, és ráadásként még kiegészül a „nagyokra” jellemző eszköztelenséggel, ami a megszólalását valóságossá és spontán hatásúvá teszi. A jazzhez hasonlóan most is az egészre koncentrál, így a szólisták kevésbé emelkednek ki a zenekarból, így ezúttal Anne Sophie Van Oter is jobban integrálódik a hangszerek közé és fizikailag is jóval közelebb tartózkodik hozzájuk. Vivaldi hegedűi érzelmesen „sírnak” az érzelmes részleteknél, a hangszerek egészen plasztikus és valóságos hatásúak, könnyű utat engedve a zenei élvezetnek. Tere széles, a színpad mélysége kissé kevesebb, hely azonban van bőven, és a zenészek tagoltan helyezkednek el a rendelkezésükre álló helyen.
Shirley Horn muzsikáján a basszus is bebizonyíthatja, hogy eddig nem azért volt némileg udvarias, mert nem képes többre, hanem mert a téma nem indokolt nagyobb mennyiséget, ugyanis a bevezető mélyeknél az energiák a gyomromba hatolnak, pedig csak normál szobahangerőn szól a zene. Az énekesnő papírforma szerint rezignált, s ezúttal a hangulata kissé a zenészekre is átragad, így a felvétel komplexen melankolikussá válik. A részletező képesség magas szintjét a sok apró hangocska, háttérszólam és a kidolgozott környezet bizonyítja hatásosan, a doboz sokoldalúságát pedig az utolsó harmadban felélénkülő, latinos hangulatú ritmus finom hullámzása.
„Szigorú” zenén aztán eredendő jólneveltségének megőrzése mellett a hangsugárzó ismét szabadjára engedi a benne szunnyadó energiákat és jól odacsördít a dobok közé. Amikor még több hangerőt adok neki az erő és a dinamika fokozódik, a karakter azonban megmarad, és a hangzás nem válik se élessé, se harsánnyá. Mindeközben a cinjei könnyedek és frissek, az összhatás és a komplex megszólalás nagyon jó, ebben a fontos paraméterben a doboz műfajtól függetlenül mindig nagyot alakított.
Ajánlás
A német hifit gyakran jellemző technicista, hideg és érzelemmentes jelzőkre a Heco 501 Celan XT gyakorlatilag már a legelső pillanatokban rácáfol, hogy aztán a továbbiakban kiegyensúlyozott, kellemes tónusú és széles frekvencia átvitelű muzsikájával szórakoztasson. Legfontosabb tulajdonságai az egységesség és a semlegesség, melyek révén egyrészt szinte műfaj függetlennek, másrészt pedig kimondottan jóindulatú hangsugárzónak mondható, melynek megfelelő elektronikákkal való párosítása nem fog problémákat okozni, hiszen a készülékek széles skálájával megtalálja a közös hangot.
