Bár viszonylag fiatal cég a Xavian, azért felette, pontosabban kiváló hangsugárzói felett sem múlik nyomtalanul az idő, az alapítása óta eltelt 14 évben a folyamatos bővítés mellett már egy-egy típusváltásnak is napirendre kellett kerülnie. Legutóbb a kedvező árfekvésű XC sorozat legkisebbikét, a Mia kompakt monitort vette elő újra a gyártó, a frissítés eredményeiről számolunk be az alábbiakban. A Mia 10 évnyi szolgálat után újult meg módjával, kívülről nem is mutatkozik rajta semmiféle változás, de igazából éppen az lenne meglepő az olasz-cseh gyártótól, ha hírverésre használta volna fel a hangsugárzó külsejét, így a Mia II továbbra is egy igazi régi vágású szuperkompakt monitor, amit érintetlenül hagytak a divatirányzatok.
Klasszikus szépségű, festett vagy igényesen furnérozott selyemfényű téglateste – ami fajsúlyra, tömörségérzetre nézve is közel áll a falazóblokkhoz – kiválóan elférne akár egy szűkösebb polcon, de persze ilyen szentségtörés nem csak a hátul nyíló reflexport miatt nem eshet meg vele. A korábbinál szilárdabbá, merevebbé tett, 22 mm vastag MDF lapokból kézzel épített kabinetben a régi, konvencionális két-utas berendezkedést új hangszórókészletből hozták össze, ámbár a 149 mm-es Vifa-Pearless Premium Line mélyközép sugárzó nevében és papír kónuszának látványában is kísértetiesen hasonlít az idáig használt meghajtóra. Vele ellentétben a 25 mm-es lágy textil dómos Vifa/Scan-Speak csipogót süllyesztve szerelték a dobozba, így a peremüknél átfedésbe hozott hangszórók a lehető legközelebb kerülhettek egymáshoz, ami a papírforma szerint jót tesz a téralkotás pontosságának, de azért kapott hozzájuk a Mia II egy új, még jobb minőségű komponensekből megépített, 3000 Hz-nél keresztező hangváltót is. Hátul a magassugárzóval szintben nyílik a csillapított bassz-reflex rendszer szemrevaló, alumíniumból készített portja, alatta az előlapról már ismerős sorozatjelző fém plakett és az egyetlen pár, saját cégjelzéssel ellátott aranymentes banán aljzatpár által rögzített, valódi bőrbe préselt adattábla, rajta a rend kedvéért mégiscsak elférhetett volna egy pontosított típusjelzés, csak hogy biztosra vehessük, valóban a Mia II-vel van dolgunk. Az alsó lapba süllyesztve feltűnhet még két menetes furat, amikkel feltehetően a hozzá ajánlott gyári Classico állványhoz rögzítve kényeztethetjük újdonsült hangsugárzónkat.
Hangminőség
Bár nem pont az ő műfaja, bizonyos keretek közt akár a szimfonikus zene is jóleshet a Miának, a nyugodtabb szakaszokon szépen kiteljesedik pazarul fókuszált, rendkívül jóindulatú, muzikális hangja, nem ő tehet róla, hogy a számára túl tágra szabott térben, mindenféle faltól távol hamar eléri határait, ha hangnyomásról van szó. Meg aztán egyébként is túl sűrű számára a teljes nagyzenekari hangzás, a túltelített részeken elnehezül a máskülönben friss, kifinomult, érzékeny megszólalás. Nem is kínozzuk tovább a Beethoven-hegedűversennyel a jobb sorsra érdemes hangsugárzót, a szerző ugyan marad, ám a 7. szimfónia a Jacques Loussier Trio értelmezésében sokkal, de sokkal jobban ízlik neki, átható, közvetlen, hiteles, hangulatos a produkció. Szinte szuggesztív a zenekar jelenléte, lenyűgöző a térbeliség, nem mintha olyan őrült nagy lenne a hangszínpad, éppen a valós, emberléptékű sztereókép a megkapó, tökéletesen átveszi a banda a hangsugárzók helyét, igen-igen nyílt, intenzív a megszólalás. Különleges atmoszférát sugároz, szempillantás alatt hangulatba hozza az embert, de az érzelmek mellett az értelemre is hat, érdemes a fáradságot véve aktívan, összpontosítva, úgymond nagyra nyílt fülekkel hallgatni, a főtéma mögött-mellett rengeteg apró finomság kap helyet. A felállás, a hangszerelés is tehet róla, de a ritmusszekció legalább olyan fontos most, mint a szólista, a készségesen kivezetett sávszélek pedig ideális élőhelyet adnak számukra, a nagybőgő csak nagy ritkán elégszik meg az aláfestéssel, szinte énekel a zongora mögött, olyan dallama van. Egy ilyen trióban a dobos sem lehet átlagos, ő is messze túlnövi a ritmushangszer szerepét, ki hinné, mennyiféle hangot ki lehet csalni pár cintányérból, a lábdob pedig nagyon hatásosan ad nyomatékot a bőgő lüktetésének. Az operát egy olasznak, még ha félig cseh, meg ilyen kicsi is, illik rendesen megoldani, ki is tesz magáért az apró Mia, összekapja magát hangterjedelemben is, és ha a férfikórus tolmácsolása felett jóindulatúan átsiklunk, a szólista igen kifejező, érzelmekkel átitatott előadását már teljes megelégedéssel hallgathatjuk. Tökéletesen magabiztos hangképzése azonnal megmutatja különleges tehetségét az énekhang visszaadásában, nagyon szép hanglejtéssel dalol, remek dinamikázgatásokkal nyomatékosít, hangsúlyoz, egyszerre csodálkozhatunk rá újfent a muzsika és a gyönyörű olasz nyelv szépségeire. Úgy látszik, hangsugárzónk következetesen ragaszkodik az akusztikus megközelítéshez, nála Sting stúdiólemeze is koncertalbumként szólal meg, határozottan élő zengést, analóg ízt kap a felvétel. Idáig inkább semlegesen természetesnek tűnt, de most szinte lágynak lehetne mondani, ahogy megszelídíti a máskor pörölyként csattanó pergődobot vagy a felhergelt cineket. Természetesebbek a megszokottnál a billentyűk, a gitárerősítőt mintha egy még finomabb csöves darabra cserélték volna, még az énekes is bársonyosabb, mint rendesen. Ha még nem tette volna, hamar rákap az ének-központú műfajokra, aki Miát hallgat, elképesztően jól érvényesülnek vele Hobó szövegei, ahogy persze a jellegzetes Tátrai-riffek is, most még a kissé könnyű léptű basszus sem akadály a műélvezetben. De nem kevésbé kiválók a Dire Straits dalok vagy a Knopfler szólólemezek, a jellegzetes énekhangot, az ízes gitárjátékot stílustól függetlenül igencsak meghálálja a kis Xavian.
Ajánlás
Klasszis szuper-mini a klasszikusok kedvelőinek: nagyjából így lehetne pár szóval körülírni az aktualizált Mia monitort. A klasszikus jelző ezúttal természetesen nem zenei műfajként értendő, igazából szinte bármilyen, kicsit is különlegesnek, érdekesnek számító felvétellel képes nagyot alkotni a pici Mia II, az sem baj, ha nem élő koncertről van szó, bízzuk csak rá, majd ő azzá teszi. Szarvashiba lenne a számlájára írni, hogy nagy légtér közepére helyezve kifogyhat a szuszból, méretéhez képest cseppet sem gyengekezű típus ő, alkalmasabb helyen, okosan pozícionálva akár még a kicsit keményebbre hangolt zenéktől sem kell félteni.
Xavian Mia II
Frekvencia-átvitel: 55 Hz-40 kHz
Impedancia: 4 ohm
Érzékenység: 86 dB
Méretek: 180×300×220 mm
Tömeg: 7,1 kg
Ár: 229.900 Ft
Forgalmazó: Akusztika
