The current Bet365 opening offer for new customers is market-leading bet365 mobile app You can get a free bet right now when you open an account.

North Star Design Supremo – Új hullám

North Star Design Supremo

Nem irigylem a mostanában DAC-ot vásárolni kívánó hifis közönséget. Olyan elképesztő mennyiségű és minőségű konverterekkel árasztották el a piacot, amely a tapasztalt rókákat is zavarba hozza. Repkednek a nagy számok, birkózunk az új kifejezésekkel, próbáljuk megemészteni a hallottakat. Nehéz ügy. A legnehezebb talán a végső döntés meghozatala, melyiknek nyissuk ki a pénztárcánkat? A kínaiak már rég betették a lábukat, ha nem is a spájzba (kívánok jó nagy lakatot erre az ajtóra mindenkinek!), de a zeneszobákba mindenképpen. Üdítő színfolt hát egy olasz gépet fülvégre kapni!

Persze, nyomokban ez is kínait tartalmazhat, de mégis, levéve a fedelét, jó látni a letisztult tervezésű alaplapot. Viszonylag fiatal cégről van szó, első konverterüket 1998-ban mutatták be, nevüket észak-olaszországi, Pisa-hoz közel eső székhelyük ihlette. Csak forráskészülékeket (CD-játszót, USB-s és anélküli átalakítókat) gyártottak, gyártanak, az Intenso a (számítógéphez is csatlakoztatható) belépőjük, ezt követi az Impulso, az Excelsio és a Supremo. A történethez hozzátartozik, hogy először az Intensot kaptam meghallgatásra, vagyis a belépő modellt, ám mégis a csúcsmodellel kezdjük a márka hazai bemutatását. Vagyis én már tudom, miben különbözik a kicsi a nagytól, de „ez már más történet, és elbeszélésére más alkalommal kerül majd sor".

Igényes csomagolásban érkezett a készülék, a dupla dobozolás gondoskodik a sérülésmentes szállításról. Kibontva máris a kezünkbe foghatjuk, elegáns alumínium előlapja érdekes, egyedi dizájnról árulkodik. Egyszerű, letisztult készülékről van szó, az előlapon válthatunk a bemenetek között, a kék LED-ekkel operáló, szokatlan formájú kijelzői a használatban lévő forrást és az aktuális mintavételezést mutatják. Bemenetekkel bőségesen el vagyunk látva, hiszen a két koaxális mellett kettő optikai, egy XLR és egy USB csatlakozó is a rendelkezésünkre áll. A Supremo táplálását hagyományos IEC csatlakozón keresztül oldhatjuk meg, amelyet külön kapcsolóval áramtalaníthatunk. Ami a készülék tudását illeti, az bőséges: PCM jelet 24bit/384kHz-ig, DSD szignált pedig egészen 128x-ig (2,8-5,6 Mbit/sec) tud megszólaltatni. Az analóg kimeneti fokozatot egy alacsony zajú, National Semiconductor LME49860 áramkör működteti, a konverziót pedig egy dupla (külön a jobb és a bal csatornának) supremo belsoESS Sabre ES9016-os chip végzi, a minél alacsonyabb jitter-ért pedig egy dedikált DPLL (Digital phase-locked loops) felel. Kapcsolható DSD szűrőket is integráltak a Supremo áramköreibe, a tápellátásért dupla toroid trafó felelős, természetesen külön-külön a digitális, illetve analóg szekciónak. Az USB kommunikációt egy Texas ISO7640 áramkör végzi, aszinkron módban, támogatja az integer és a gapless (szünetmentes) visszajátszást is, meghajtóprogram csak Windows operációs rendszerekhez kell, de ezt a gyártó biztosítja. Az USB teljesen DSD kompatibilis, így egyaránt lejátssza az x64, és az x128 mintavételezésű hanganyagokat is. A meghallgatásokat Foobarral végeztem, a gyártó útmutatásai alapján (Foobar 1.3.1, foo_input_sacd plugin 0.7.1, Windows 8, Intenso driver 1.0.3.140). A laptopot a DAC-al egy HT USB kábellel kötöttem össze, az összekötő pedig egy ezüst-arany Siltech volt. Lássuk!

Ugyan az én hangsugárzóim közel sem olyan jók, mint a minap meghallgatott Sonusok, ezért megengedhetem magamnak, hogy Limehouse Blues-t hallgassak, elsőként. A szinte az agyamba, fülembe ivódott szám sokszor előkerül, most tisztán, jó felbontással szólal meg, precíz, gyors mélyekkel, a fúvósok különösen tetszenek ebben a felállásban. Jó a ritmikája a Supremónak, kellően egységes, transzparens, direkt hangú, néha picit kemény. De szeretem, mert azon a kényes mezsgyén mozog, ami a zeneiséget elválasztja a katonás pergéstől. A zenekar hangjai, hangszerei valóságosak, főleg a vibrafon visszaadása kellemes, szóval a vizsga jól kezdődött. Az, hogy mégis van valami a sonus-os dologban, akkor derült ki, amikor felraktam Mark Knopflertől a „The Ragpicker's Dream" című albumot. Erről az egyik nagy kedvencem a „Why Aye Man", dallamosan, de pontosan adja vissza az olasz, megjelenik a zeneiség, amit nehéz szavakba ölteni, mert mindenki máshogy vélekedik róla. Engem megérintett most, és ez fontos nekem. A hifis paraméterei nagyon rendben vannak, de mégis, bensőséges is tud lenni. A gitár például fenséges, a lecsengések hibátlanok. Végigtolom az egész albumot, a „Hill Farmer's Blues" egészen magával ragad, hiába, na, a forrás van mindenek előtt! Emlékszik még valaki a R.E.M legnagyobb dobására, az „Automatic for the People" albumra? Zeneileg egy nagyon igényes anyagot rakott össze az együttes 22 éve. A „New Orleans Instrumental No. 1"-t választottam elsőként figyelmem célpontjául. supremo hatsoRitka jól ábrázolja a teret a Supremo, a gitár húrjainak rezgése lebeg a szobában, jól hallani a gitár testének rezdüléseit is. Plasztikus, precíz és megfogott, ízlésemnek való. A „Find the River" a valószínűtlenül meglévő jelenlétérzetével kápráztat el, annyira valóságszerű az egész, tiszta, mint egy norvég fjord, de mégsem steril. Eddig „csak" 16 bites anyagokkal etettem a gépet, de ez tulajdonképpen mellékes. Zenét hallgattam rajta és ez a lényeg. Azért most is zene következik, 24 biten, Santana új albuma, a „Shape Shifter". Mozgalmas volt. Csak ment előre, egyik szám a másik után, belemerültem, élveztem légies, könnyed, éteri tisztaságú hangját, amelyet kontroll alatt tartott. A mesterbe oltott Mr. Szabó pszichedelikus, már-már ijesztően transzcendens zenei világát kompromisszumok nélkül idézte meg a Supremo. Kis hazait is kóstoltattam Itália szülöttével, Vivaldi Négy Évszakját. A zseniális, időtlen mestermű számomra legkedvesebb része a nyár egyik ciklusa, a Concerto No. 2 in G minor, Op. 8, RV 315, "L'estate", Allegro non molto. Ha valahol, hát itt igazán le kellett vetkőznie, mármint magáról a gépet, ha domborítani akart. Ezt a művet csak szívvel és lélekkel lehet előadni, a Supremóban pedig megvan az a plusz, ami kellett. Terjedelmes, de nem terjengős, nagy ívű a vonósok játéka, fájdalmasan gyönyörű a hegedűk hangja. Épp csak annyira, hogy ne forduljon giccsbe a játék, se szirupos csöpögésbe, hanem valódi, élvezetes élményt nyújtson. Végezetül, természetesen, nem maradhatott ki a DSD felvételekkel való próba. A norvég 2L kiadó és a Blue Coast anyagai közül válogattam, elsőként David Elias Crossing című albumáról a „Morning Light – Western Town" című számot hallgattam meg. A zenész régóta készít DSD felvételeket, sőt, a szabvány kidolgozásának kezdetekor, még az SACD korszak elején már együttműködött a Sony-val. A minimál mikrofonos, vágás nélküli felvételek jól mutatják be a formátum előnyeit. Itt is, a fülnek nagyon kellemes, természetes, sima és folyékony a Supremo hangja, jól zabolázza meg a digitális jelfolyamot. Az énekhang különösen plasztikus, magától értetődő és természetes. Keith Greeninger „Bid you Goodnight" című dala a Blue Coast kiadó gondozásában érhető el, DSD formátumban is. Nagyon bensőséges, megérintő tolmácsolásban hallom amit hallok, természetesen hömpölyög a zene folyama, a gitár rezdülései szinte megremegtetik a szoba levegőjét. Zárásként az „egyszálgitáros" felvétel után újra klasszikus zene következik, Mozart hegedű concertója, D major – Allegro, Marianne Thorsen és a TrondheimSolistene előadásában. DSD 128-as anyag, az eredeti felvételt DXD-ben (352.8 kHz, 24 bit) rögzítették. Nagy energiákat mozgósít, nyílt, és ami a legfontosabb, nem zavarodik össze egy percig sem, pozícionálása precíz marad. Érezni, hallani, ki mivel és hol játszik a színpadon, az egyensúly, ez a kényes dolog, nem billen fel.

A North Star Design magasra tette a képzeletbeli lécet, a belépője jól sikerült. Ügyesen mozgatta a szálakat, megtartva, de nem eltúlozva hordozza az olaszoktól elvárt zeneiséget. De nem lennének olaszok az olaszok (ha minden klappolna), ezért egy kis megrovást kapnak a nem túl informatív, elavult honlapjuk miatt. A Supremo korszerű, a mai követelményeket messzemenően teljesítő készülék, felső ligás hanggal és árral.

Forgalmazó: Akusztika

Hifi

További cikkeink

Multimédia

További cikkeink

Nem könnyű újat mutatni manapság a mobil hangsugárzók piacán. Az utóbbi évek inkább a fokozatos méret-, és teljesítménynövekedés jegyében teltek,...

Márciusban véletlenszerűen belefutottunk a Denon Home sorozatának „csúcsmodelljébe”, a forgalmazó a 350-est bocsátotta rendelkezésünkre, amit nagy...

A multimédiás hangszórók piacán a Denon két fronton is jelen van. HEOS márkanév alatt készülnek a multiroom-képes komponensek, melyek önállóan, ill. csoportba...

A Citation sorozat legkisebb tagja – a One – után ezúttal a legnagyobb, 500-as modellel folytatjuk a Harman Kardon vezeték nélküli multi room...

A JBL Flip sorozata, már az ötödik kiadásánál tart, miközben ránézésre nem sokat változott. Mindig rajongtunk érte, mert egy kedvező árú, praktikus...

Házimozi

További cikkeink

Egykor az átlagember számára viszonylag bonyolult feladatnak számított egy 5.1-es rendszer kiépítése, a kábelek elvezetése és a beállítási procedúra miatt. Ma...

Hatalmas választékból csemegézhet manapság, aki soundbar vásárlásán töri a fejét. Népszerűségét főként praktikusságának és egyszerűségének...

A soundbarok hatalmas kínálatából válogatva, a JBL újdonsága akadt kezünkbe. Középkategóriás modell, neves gyártó vonzó terméke, bőven a...

Zene

További cikkeink

Az idén 40 éves gitáros, Scott Dubois keresett művésznek számít a new york-i jazzvilágban. A muzsikus és a német ACT Music kiadó néhány évvel...