Helyszín: Opus Jazz Club, Budapest
Időpont: 2015. február 18.
Sajátos helyzetben találták magukat azok, akik ellátogattak a budapesti Opus Jazz Clubba, az osztrák zenekar az Edi Nulz koncertjére, mégpedig azért mert azt érzékelték, hogy valami egészen új dologban van részük, de valójában „fogalmuk sem volt” mit hallanak. Ez az állapot azért következhetett be, mert a Siegmar Brecher (basszusklarinét) Julian Adam Pajzs (tenor és bariton gitár) Valentin Schuster (dob és zsebzongora) felállású trió zenéjét nem igazán lehet besorolni egyetlen „tankönyvi” zenei kategóriába se.
Ha például a csapatnak lenne még egy gitárosa, akkor tisztán rock zenekarnak lehetne őket nevezni. De, az nincs, viszont van egy basszusklarinét is a „képben”. Amit hallottunk az, az egyik pillanatban rockba fordult jazz volt, ami a következő pillanatban fordított irányú átalakuláson ment keresztül. A trió a közelmúltban megjelent harmadik lemeze, az An Der Vulgaren Kante bemutatójára érkezett hozzánk. Budapestről Svájc felé veszik majd az irányt, ott lesz a koncertkörút következő állomása.
A trió egyik nagy fegyvere a gyakori váltások alkalmazása. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy lírai, „filmzenés” dallamok után szinte átmenet nélkül képesek voltak átváltani egy egészen kemény vonalra. Ez a váltás mind a két irányban jól működött. Mindez a zenéjüknek egy sajátos lüktetést adott. Divatos szlenggel élve és tekintettel az előadók anyanyelvére azt is mondhatjuk, hogy „volt a zenéjükben kraft rendesen”.
Habár, hivatalosan ez egy lemezbemutató koncert volt, a műsorban szép számmal szerepeltek felvételek (pl. a „Wo Anders”, a „Lekk” stb.) a korábbi lemez, az Ultrakral anyagából is. Természetesen a fókuszban az új korong felvételei álltak. A repertoárjukban szereplő új számok, mint például a „Vor Allem Immer”, a Hundshübel Hot Tub”, a „Mexikanischer Beistand” és a „Kraftlatein” igazán kívánatossá teszik az új albumot.
