A „Megoldás” (Solution) és „Lélek” (Soul) szavak összekombinálásából született márkanév nem pusztán egy ötletes szójáték, hanem a svájci high-end gyártó filozófiájának egy szóban való beszédes összegzése: egy olyan tökéletes (műszaki) megoldás a zenehallgatásra, amiben lélek is van.
A svájci Dullikenben található, elektromos eszközök és motorok tervezésével és gyártásával foglalkozó Spemot cég két vezetője, Cyrill Hammer és Roland Manz közös hobbija és szenvedélye egyaránt a hi-fi, így nem véletlen, hogy mivel munkájuk révén az elektronika amúgy is nagyon közel áll hozzájuk, úgy döntöttek, hogy kiváló minőségű audio készülékek gyártásába kezdenek. Mivel a Spemotban professzionális technológiával foglalkoznak, ahol a funkcionalitás és a precízség a legfontosabb szempontok, a Soulution készülékek letisztult és egyszerű, mondhatni műszerszerű kinézettel rendelkeznek, a kivitelük precízsége pedig egyértelműen a professzionális gyártástechnológia kézjegyét viseli magán. A legnagyobb meglepetés azonban csak ezután következik, ugyanis bár a fentiek fényében vélhetően mindenki valami ultra precíz, mérnöki stílusú hangzásvilágra számítana, ezzel szemben a Soulution készülékek a nevükhöz és a cég „Nature of Sound” szlogenjéhez hűen inkább a zene valódi lényegét szeretnék megragadni, olyan módon, hogy az elektronikák csak a legminimálisabb mértékben avatkozzanak bele a zenei jelek életébe és a hangzás formálásába.
A gyártó kettő jelenlegi szériája közül a „7”-es a nagyobb, így tulajdonképpen ezek a készülékek a márka csúcsmodelljei, bár sokan szerintem a kisebb 5-ösökkel is kiegyeznének ebben a státuszban. Tervezési szempontjuk lényegre törően egyszerű; a költségek nem számítanak, hogy mindenből csak a lehető legjobb minőségű kerüljön a készülékekbe a zenei tökéletesség érdekében.
Soulution 725
A sorozat kereken 30 kg-ot nyomó előerősítője az elődmodell 720-ashoz képest vadonatúj táppal rendelkezik, ami, mint tudjuk, kulcsfontosságú alkatelem a hangminőség szempontjából. A korábbinál sokkal precízebben szabályozott és gyorsabb tápegység 500.000 mikroFarádos tárolókapacitású kondenzátorainak köszönhetően szinte kifogyhatatlan energiákkal rendelkezik. Az erősítő tervezésénél a cél egy terheléstől függetlenül ideális jel és fázisátvitelű, nagyon alacsony torzítással és zajszinttel, valamint minél szélesebb frekvencia átvitellel rendelkező elektronika megalkotása volt. A 725-ös így egy minimális mennyiségű felsőkategóriás, nagyon szigorúan válogatott alkatrészből álló dual-mono felépítésű készülék lett, aminél a diszkrét bal és jobb csatorna olyan szinten el lett választva egymástól, hogy áthallásról szinte már nem is beszélhetünk. A bemenetek állandó monitorozás alatt állnak a maradék DC tekintetében, melynek függvényében az audiofil szintű blokkoló kondenzátorok automatikusan ki és bekapcsolnak, ilyen módon biztosítva a készülék tökéletesen biztonságos működését. A hang és balansz szabályzó egységben precíz, alacsony zajú fémfólia ellenállások működnek, a hangerőszabályzás zavaró kattogások nélkül finom lépésekben történik.
A készülék kimeneti fokozata precíz és ultra gyors speciális teljesítmény tranzisztorokból épül fel, a 711-es végerősítőhöz hasonló kialakítású egység többek között különösen széles (2 MHz/ -3 dB) frekvencia átvitelt biztosít. Az alapesetben 2 XLR és 3 RCA line bemenettel rendelkező előerősítő opcionálisan Phono MC fokozattal is kérhető. Letisztul előlapján a minimálisan szükséges kezelőszerv mennyiség (3 gomb, bemenetválasztó, hangerőszabályzó) és a jellegzetes piros digites kijelző található.
Soulution 711
Ha már az általában „könnyűsúlyú” készülékfajtának számító előfok is 30 kg-ot nyomott, nem lehet csodálkozni rajta, hogy sztereó végerősítő párja 65 kg-os. Ha pedig már az impozáns számoknál tartunk, álljon itt még néhány a készülék jellemzői közül: több mint 1.000.000 mikroFarád tárolókapacitás a tápban, több mint 120 Amperes csúcsáram és több mint 6000 Watt impulzus teljesítmény.
Az előd 710-eshez képest a végfoknál is a tápban történtek a legfontosabb változások, nevezetesen a korábbi modellben használt tápegység audio célokra optimalizált kapcsolóüzemű típusra cserélődött. A tervezők filozófiája szerint a tökéletes erősítő teljesen stabil jelátvitellel, 100%-os jel és fázispontossággal, valamint rövid jel-utakkal rendelkezik, tehát a 711-es megalkotása is ezen szempontok szerint történt. Előerősítő párjához hasonlóan a végerősítő is dual-mono felépítésű, teljesen önálló, saját tápegységgel is rendelkező bal és jobb csatornákkal. A gyors és precíz végfokban nem alkalmaznak visszacsatolást, a frekvencia átvitel pedig a szokásos módon nagyon széles (1 MHz/-3 dB). A kimeneti fokozat csatornánként 14 teljesítmény tranzisztort tartalmaz, melyeket stabil rézsínekre szereltek. A már említett 600VA-es tápegység minden körülmények stabil és beton biztos tápellátást biztosít, így a készülék még extrém működési körülmények között és terhelés során is tökéletesen állja a sarat, az értékes elektronika biztonsága érdekében azonban biztos, ami biztos azért a készülék túláram és túlmelegedés elleni védelmet is tartalmaz. Óriási hátlapján XLR és RCA bemeneteket egyaránt találunk, alumínium előlapja a piros kijelzővel pedig tökéletesen harmonizál az előerősítő megjelenésével.
♫
A körülbelül 80 ezer Eurót kóstáló erősítő szett meghallgatására a forgalmazó Limar Audio bemutatótermében kerítettünk sort, olyan illusztris játszótársak kíséretében, mint a világ legjobbjai között számon tartott Lumin S1 hálózati lejátszó és a nem kisebb durranásnak számító Martin Logan Summit sztatikus hangsugárzók, a komponenseket pedig Nordost Odin 2 kábelek kötötték össze. Maga a szeánsz a jellegéből adódóan természetesen nem egy igazi teszt volt, hanem sokkal inkább kötetlen ismerkedés egy felsőkategóriás készülékkel illetve rendszerrel, aminek hangzását a sztatikus sugárzó természetszerűleg már önmagában meghatározta, de emellett persze rengeteg dolgot el is árult az elé kötött erősítőről, mint vizsgálódásunk tulajdonképpeni tárgyáról.
A programot jazz muzsikákkal kezdjük, amelyek lényegileg már az első pillanatokban megmutatják, mikkel is állunk illetve ülünk szemben. Szépen csengő, felszabadult és különösen gazdag felhangrendszerű zongorák adják meg az „alaphangot”, s hozzájuk csatlakoznak a valós hatású fúvósok a belőlük kiáramló rengeteg levegő érzetével. Ilyen pillanatokban érzem azt, hogy a korábbiakban talán túl hamar elhasználtam a felsőkategóriás jelzőkészletemet, és emiatt ezekre az élményekre nem maradt már megfelelő, pedig teljesen más kategóriájúakat nyújtanak.
Közülük is az első, amihez valósággal akklimatizálódni kell, hogy ne tűnjön furcsának, az a színezetlenség és a természetesség különlegesen magas foka, ami olyan érzetet kelt bennem, hogy az eddig hallott készülékek/rendszerek nagyjából 95%-a valamilyen szinten színezett hangú volt. Ebben persze a Summit is maximálisan benne van, de természetesen a Soulutionok nélkül a hang nem lehetne ilyen, bármit is kötnénk a rendszer végére. A szett másik döbbenetes tulajdonsága, hogy ehhez a színezetlen és tiszta hangzáshoz nem sterilség és technikai íz, hanem természetesség párosul, mintha a hangok egyszerűen csak keresztüláramlanának rajta, anélkül, hogy bármiben is befolyásolva lennének. Jól megmutatják ezt többek között a kiváló ’50-es és ’60-as évekbeli felvételek, amelyeknél a „mai” szintű részletezettség és tisztaság mellett megkapjuk a muzsikák eredeti hangulatát is, egy kis bónusz sercegéssel az LP-ről bedigitalizáltak esetében.
Mivel a NAS-on az általam gyakran használt Triangle tesztlemez is megtalálható, jól ismert tesztzenéim is felcsendülnek a rendszeren. Sorban sorjáznak róla a szinte „rongyosra hallgatott” zenék és mégis mindegyikük meg tud ajándékozni néhány eddig sohasem hallott momentummal. A panelekről végtelen könnyedséggel elszakadó hangok egyszerre légiesen könnyedek és testesek, minden egyes porcikájuk spontán és természetes. A gyakran emlegetett elhúznak a zene elől egy függönyt kifejezés valósággal új értelmet nyer, és ezek után már nemhogy függöny, de még egy szúnyogháló sem marad közöttünk. Újabb fontos high-endes erényként a részletező képességet lehet említeni, ami úgy fantasztikus, hogy a precízséget vagy a mérnöki stílust közben egyetlen pillanatra sem érzem a természetesség közelébe tolakodni. A dobseprőknél tényleg egyenként meg lehetne számolni a szálakat, a szólóhegedűknél pedig olyan apró rezdüléseket hallok meg, mint még soha, és közben ez a sok részlet egyáltalán nem fáraszt, mert magától értetődően, a zenei élmény szerves részeként érkezik.
Az erősítő dinamikai képességeiből többek között Avishai Cohen Continuo albumának egyik felvétele is hatásos ízelítőt nyújt. Az izraeli nagybőgős keleties hatású zenéje egy valóságos adrenalin bomba, az energia szinte feltartóztathatatlanul árad a panelekből és a Summitok körül szinte szikrázik a levegő, ahogy a bőgőhúrok és a különféle izgalmas fúvós hangszerek versenyre kelnek egymással. A megszólalás a szokott módon eközben tiszta, levegős és transzparens, az óriási dinamikai csúcsok e téren egyáltalán nem befolyásolják a hangzást.
Az eddigi CD felbontású anyagok után DSD felvételek következnek és sokadszorra is rácsodálkozhatok, hogy a több bit és kilohertz nem kihegyezettebb, hanem ellenkezőleg, sokkal természetesebb és analógosabb megszólalást eredményez.
David Elias felszabadult hangulatú muzsikája valóságos örömzene a maga természetességével, az énekhang nagyon-nagyon hihető, ugyanúgy, ahogy a gitárok és az egyéb hangszerek játéka. Louis Armstrong összetéveszthetetlen zenéje és hangja, ami az életkorától függetlenül gyakorlatilag mindig ugyanolyan volt, LP-ről bedigitalizált DSD formátumban érkezik, aminek jól sikerült megőriznie az eredeti felvétel tónusát és hangulatát. A hang jellegében olyan, mintha az LP-t hallgatnánk egy láthatatlan lemezjátszóról, ezt az érzést erősítik a halk sercegések is, amelyek szintén úgy szólalnak meg, ahogy egy LP esetében. Az erősítőnek és a szettnek a „hifis” paraméterek kiemelkedő szintje mellett a zene eredeti hangulatát is tökéletesen sikerül visszaadnia, miközben a hallottak alapján azon elmélkedünk, hogy a felvételi technika tulajdonképpen jobb vagy rosszabb lett-e az elmúlt évtizedek alatt? Ilyen felvételek hallgatása közben arra hajlok, hogy inkább visszafejlődött.
Roger Watersnél a lágyság és a dinamika hirtelen váltásai tetszenek különösen, az audiofilek egyik kedvencének számító Diana Krall felvétele pedig pontosan úgy szól, ahogy az ínyencek szeretik; a csinos énekesnő hangjának minden apró rezdülése tökéletesen hallható, némi túlzással egészen a hangszálai közé is belátni, a „banda” pedig érzékeny odafigyeléssel figyeli a hol törékenyen finom, hol erőteljesebb dallamokat.
Végezetül egy kis bohém hangulatú örömzene, ami két külön világ, Andreas Vollenweider hárfa művész-bűvész és „don’t worry” Bobby McFerrin zenéjének találkozásból született. A hallottakból úgy tűnik, a svájci elektronikáknak a könnyed bohókás zene tálalása is nagyon jól megy - az AV rajongók valószínűleg itt alélnának el a hárfa megszólaltatásától, Bobby McFerrin pedig halál laza és olyan élethűen nyomja, mintha valahol itt szambázna a panelek között.
Érdekes zenei „kirándulás” volt a Soulution erősítők hangzásvilágának megismerése, ami az élmények mellett értékes tanulságokkal is szolgált. Természetesen, ahogy azt már korábban említettem, a Summit erőteljesen meghatározta a végső hangzás milyenségét, ami egy dinamikus hangsugárzóval sok tekintetben egészen más lett volna, annyit azonban kétségkívül bebizonyított, hogy mivel a hangzás abszolút a sztatikusok papírforma szerinti világát idézte fel, az elektronikák egyáltalán nem avatkoztak bele a zene formálásába. Gyártójuk szlogenjéhez hűen szinte csak keresztülengedték magukon a jeleket, nem adtak hozzájuk és nem vettek el belőlük semmit, így minden esetben az eredeti karakterük illetve a játszótársak jellemzői érvényesültek. Ezzel pedig el is érkeztünk a végső szentenciához, ami szerint a Soulution-ok tökéletességre törekvő készülékek, de a partnerek tekintetében sem érik be kevesebbel.
Limar Audio
Tel: 1/329-2980
www.limar.hu
