Vannak hazánkban kevésbé ismert, favorizált gyártók, köszönhetően annak, hogy a kilencvenes évek elején sok ezek közül nem érkezett meg a magyar piacra, mások meg igen. Megint csak autós sztereotípiával élve a korán kialakult magyar VW-imádaton már kezdünk túl lenni, a piacot sok remek gyártó terméke színesíti, és ez így van (jól) a hifiben is. A dánok kötődése a zene reprodukciójához régre nyúlik vissza, sokat adtak ők eddig is az audiofil világnak. Nem titkolt nemzeti specialitásuk elsőrorban a hangszórók gyártása, de hangsugárzó építésben és az analóg világban is otthonosan mozognak.
A System Audiót (SA) 1984-ben alapította Ole Witthoft, a márka pedig töretlenül fejlődött, elsősorban a kisebb dobozokkal alapozva meg a hírnevét. Kis doboz, nagy hang, áll a cégtörténetben, amely tipikusan és tudatosan épít a skandináv formanyelvre: egyszerű, letisztult, jó minőségű, s ezek nem csak a dizájnra, de a hangra is vonatkoznak.
Az Aura 1 az SA valaha készült legkisebb méretű hangsugárzója, 27,5 cm-es magassághoz mindössze 13,5 cm-es szélesség társul, súly ezt meghazudtolóan nagy, 4.5 kg. A 18 mm-es, rendkívül merev konstrukciójú doboz MDF-ből készül, talpa egy 25 mm vastag, vibráció csillapított egység, aminek része az előre néző refelxnyílás. A hangsugárzó négy-négy gumipöckön áll, ami praktikus és jól használható, hiszen az Aura tényleg könyvespolcra való kis dobozka. Én ennek ellenére állványon hallgattam meg, amit meghálált. A doboz tényleg merev, alaposan megkergetve sincs érezhető rezgés a dobozon, a csillapító talp pedig nem mese, az állványra nem került át semmilyen vibráció, ami pedig oda-vissza működik. Az SA saját maga készíti a hangszórókat is, méghozzá a gyorsabb a jobb elv mentén. A könnyű anyagokból építkező membránok ezért tényleg gyorsabb reagálásúak az átlagnál, már csak méretük okán is: jellemzően kis átmérőjű hangszórókból építkeznek. Az Aura 1-nél kifejezetten a basszusra gyúrtak a fejlesztők, ami elsőre megmosolyogtatónak tűnhet, tekintve hogy a csöppségben egy 4,5"-os membrán dolgozik egy 1"-os magassugárzó társaságában. 
A kis doboztest miatt groteszknek hat a „hatalmas", bögölyszemként figyelő tweeter, a nála alig négyszer nagyobb mélyközép pedig kicsinek. A látszat néha csal, a kicsi bors pedig, mint tudjuk, erős. Az adatlapját átböngészve kiderül, hogy az érzékenysége csak 84 dB (eezel ki is vívta nem csak a legújabb, hanem a legkevésbé érzékeny SA doboz címet), ennek megfelelően az ajánlott erősítő teljesítmény minimum 50 W! A csöves vasakat én ki is zárnám, (na jó, talán egy VTL elboldogulna velük), a próba során a 70 W-os tranzisztoros, solid state (IC-t nem alkalmazó) végfok gond nélkül elboldogult vele, bár a 90 dB-es monitorsugárzómhoz képest kb. 8%-al nagyobb hangerőállást kívánt meg (ugyanakkora hangnyomás eléréséhez). A fenti adatok és tapasztalat ellenére az SA nem támaszt teljesíthetetlen követelményeket az erősítés terén, állításuk szerint bármilyen átlagos, de jó minőségű erősítő meghajtja a hangsugárzóikat (ennek oka lehet a korrekten illesztett váltó, amely képes kompenzálni az Aura 1 érzéketlenségét).
A fentiek okán nagyon kíváncsi voltam az első SA „hangsugárzómra". A látvány okozta előítélet bennem is dolgozott, lássuk, sikerült e lerombolnia ezt a gonosz aurát. Elsőként, a bejáratás fázisa alatt nem is figyeltem a hangra, de az már valamit jelentett, hogy a halkról a nagyobb hangerőre történő fokozatos áttérés során mindvégig koherens maradt, bántó képzetek nélkül! Egy Status Quo album került először terítékre, az „In the Army Now – The Collection". Ez a rock'n'rollra építkező album pörgős, gyors, megdolgoztat elektronikát, hangsugárzót egyaránt. Nos, nem kellett csalódnom! A kis doboz besugározta a szobát, nagyon jó hangulatot teremtve a boogie-záshoz. Igaz lehet a gyártó állítása, mert a tolmácsolás méltó volt a Status Quo gyorsaságához, a kis membrán derekasan tette a dolgát, egyben kifejezem csodálatomat abbeli képessége iránt, amit a mély tartomány elővarázslása során tett! Ezt a tulajdonságát később is kamatoztatta, hiszen egy másik válogatást tettem fel, a nemrég elhunyt nagyszerű blues zenész, Gary Moore „Out in the Fields – The very best of" albumát. A „Still got the Blues" alapmű, nem csak a blues, hanem a tesztműsor alapműve. Nagyon érzelmes Moore előadása, elvérzett már pár nálam járt hangsugárzó, mert nagyon nehéz elcsípni azt a hangulatot, amikor valóban életre kel ez a nóta. Az SA Aura 1 e szempontból a jobbak között van, mert hangképe precíz, a hangszerek hangjai élethűek, ez pedig mindig alap, hogy összeálljon a zene! Össze is állt, a „Ready for Love" már egy gyorsabb, intenzívebb Moore szám, ahol ismét bebizonyosodott, hogy a semmiből csinál valódi mély hangokat a kis csöppség, energiával teli, tiszta megszólalással, különös tekintettel az énekhang reprodukciójára. Azt gondolom, hogy a típus vásárlóközönsége a fiatalabb korosztályból kerül majd ki, a kedvükért egy kis elektronikus zenével is megkínáltam a dobozokat, egyben egy érdekes próbára is sort kerítettem. A Linn Records is kiadta Jean Michel Jare „Oxygene" című albumát, méghozzá hagyományos, 16 bites és magasabb felbontású, 24 bites kiadásban is. Adta magát, hogy összevessem a két felvételt, nem titkoltan némi gonoszkodással. Drágább rendszerek sajátja a különbség megmutatása, de az Aura 1 nem feküdt ki tőle: természetesen a 24 bitre kevert felvétel volt a jobb, dúsabb, természetesebb hangzása miatt. Megdöbbentő volt a tér szélessége, de leginkább a hangok mélységbeli elhelyezkedése, a hangok leváltak, elszakadtak a dobozoktól. Gonoszkodom tovább, hátha sikerül fogást találni, klasszikus zenék következnek, elsőként orgona, Olivier Latry Rahmanyinov „Morceaux de fantaisie Op. 3, Prélude" darabját tolmácsolja, egyenesen a párizsi Notre-Dame-ból. A 113 regiszteres, 5 manuálos orgona jelenleg a világ egyik legjobb hangszere, lássuk, mennyire tudja a nyitányt a System Audio a szobába varázsolni! Ez nagyon könnyen és hamar kiderül, amint nyitnak a mélyebb regiszterek. Ilyenkor megremeg a hallgató gyomra, vibrálni kezd az egész test. Méretéhez képest abszolut értéken is nagyon rendben van, mert van tömege a zenének, megérkezik a bizsergés is (azért remegésről most nem beszélhetünk, mert membránfelületet csak membránfelülettel lehet pótolni), mintha Rodolfo húzná elő minden alkalommal feneketlen cilindere mélyéről... Muszorszkij következik, "Egy kiállítás képei". A nagyzenekarok gyakran komplex előadásai sokszor teljesíthetetlen kihívások elé állítják a hangsugárzókat. 
Az Aura 1 vajon bízhat a gyors membránokban? A felbontás rendben van, a hangoknak súlya van, egyedül abba törik bele a bicskája (nem is csoda), hogy komolyzenén kissé tömör, az egyben hömpölygő hangszerfolyamhoz kevés a kisméretű mélyközepe. Mégis hallgatható, hiszen Mozart "Requiem" Tuba Mirum-jának katartikus kórus-csúcspontját hallottam már nagyobb nevű és drágább dobozokkal rosszabbul szólni!
Kicsit visszakalandozunk most az elektronikus muzsikához, amiben van azért ének is. Laki Mera zenéje, a "The Proximity Effect" kiváló alany a teszteléshez. A kimagaslóan jól sikerült hangmérnöki munka az Aura 1 esetében is megmutatja, hogy ezen a zenén különösen jól teljesít a kis dán: felbontása, mikrodinamikája példás, és bár kissé hűvős és tárgyilagos ezen a felvételen (The begining of the Eden), de az alapkerektere mégis inkább semleges, olaszos melegséget semmiképpen se várjunk tőle, de azt sem mondanám rá, hogy steril. Keményebb rockra átnyergelve sem vall szégyent, sőt, nekem eddig leginkább ezen a műfajon tetszett a produkciója. A Metallica "Load" című lemezéről a King Nothing nóta kellően agresszív, nyers és brutális, a doboz mégis nagyon együtt lélelgzik a zenével, szóval nagy királyság amit művel! A végére hagytam két népszerű jazz albumot, az elmaradhatatlan "Jazz at the Pawnshop"-ot a Limehouse Blues-al. Nagyon jól összehangolták a doboz hangszóróit, a sok apró nesz, zörej, majd a belőlük kibontakozó pezsdítő muzsikát hűen tolmácsolja az Aura 1, jó ritmikával, ütemérzékkel. Oscar Peterson "We get Requests" lemezéről a You look good to Me felvétel csodálatos hangulatát is képes a szobába varázsolni, kontrollált bögővel, finom részletekkel.
Nem tudom elhinni, hogyan voltak képesek a mérnökök minderre, de tény, hogy sikerült. Pici doboz, nagy lélekkel. Ez az SA Aura 1! Azt azonban mindenképpen hozzá kell tennem, hogy a teszt során komoly elektronikákkal és kábelezéssel lett megtámogatva ez a hangsugárzó, amely lehet nem életszerű abban az ársávban, ahová a terméket helyezték. Ennek ellenére mindenképpen ajánlom kipróbálásra, mert ebben a méretosztályban nem hiszem hogy ennél jobb doboz létezik...
Forgalmazó: Audio Centrum
