Kevés olyan márkanév van, amire a nem hifista, és az audiofil is odafigyel; szerintem kijelenthetjük, hogy az Onkyo közéjük tartozik. TX-SR606-os jelzésû 7.1-es receiverük tesztjét izgatottan vártam, hiszen õ az egyik elsõ fecske, amivel (audio vonalon) a HD idõszámítás a megfizethetõ kategóriába is végérvényesen beköszöntött.
A (fekete és ezüstszínben készülõ) letisztult forma továbbra is egy kis retrós szögletességgel vádolható, annak ellenére, hogy frissítésen esett át. Kifejezetten jót tett neki, hogy az alumínium elõlapon az elõdökhöz képest bátrabban használtak döntött felületeket, és ami jelentõsen átformálta az arculatot, az a megnyújtott kijelzõ panel, amellyel érzésem szerint lendületesebb, modernebb összképet sikerült alkotni. Mindezt szerencsére úgy érték el, hogy megmaradt a jellemzõen egyedi design, így könnyen beazonosítható a készülék, talán még egy futó pillantás is elegendõ ahhoz, hogy tudjuk: õ egy vérbeli Onkyo. Keskeny, picit süllyesztett kijelzõje alatt rengeteg apró gomb, egy kisebb csatlakozókészlet, és a sokak által kifogásolt logórengeteg fogad minket. A fanyalgóknak vigaszképpen annyit, hogy ez csak a töredéke mindannak ami belül lakozik, tehát örüljünk a viszonylagos szûkszavúságnak. Receiverünk mindazt tudja, amit 2008-ban tudnia kell, a hagyományos hátlapi illesztõ felületeken kívül 4 HDMI (1.3a) be-, ill. egy kijárata van, komponens, S-Video és kompozit jelbõl 1080i-t állít elõ. Audyssey 2EQ mikrofonos kalibráló rendszere felméri az akusztikai környezetet, és ahhoz igazítja a hangzást, a DTS-ES Discrete/Matrix, DTS Neo:6, DTS 96/24, Dolby Digital EX, és Dolby Pro Logic IIx mellett ismeri az új, a HD mûsorforrások kapcsán elõtérbe került DTS-HD Master Audio, DTS-HD High Resolution Audio, Dolby TrueHD, Dolby Digital Plus formátumokat is. Hangja egy második zónát is képes betölteni, melyet 32 bites DSP-je és csatornánként egy 192kHz/24bites rendszerû D/A konvertere állít elõ, míg a képrõl a Faroudja DCDi technológiája gondos- kodik. Lehetõségünk van a kettõs kábelezésre, van subwoofer pre-out csatlakozás, valamint pure audio üzemmód azoknak, akik a különbözõ szabályzó áramkörök mellõzésével szeretnének ze-nét hallgatni. Music Opti- mizere a tömörített muzsikát igyekszik szalonképes-sé tenni, a display három fokozatban sötétíthetõ, és persze amirõl mostanság szinte már meg sem szoktunk emlékezni, pedig fontos: egy jó minõségû, 40 programhelyes, RDS-sel felvértezett tunert is kapunk, ha õt választjuk. Távja funkcionális és kézre áll.
Hangminõség
Zenés DVD-n rögtön feltûnik a csatornák remek izolációja, a hangtér mégis egységes marad, ami ugyan nem hatalmas, mégis kellõképpen tágas. A hangszerek hangja visszafogott, kulturált, a legfémesebb fúvósok is lágyan hangzanak, a mélyek ugyancsak puhák, de nem lusták. Az énekhang színezetlenül természetes, a hátterek élõk, a közönség ovációja, nevetése hallhatóan õszinte. Dinamikában ugyan lehetne erõsebb is, de semmiképpen nem mondható elülõsnek a produkció. A visszhangok életszerûek, a koncert hangulata pedig a hangerõ növelésével exponenciálisan javul. Robbie Williams swinges elõadása kifejezetten receiverünk ínyére való, és egyértelmûen szereti a valódi hangszereket is. Becsukott szemmel érzékelhetõ, hogy a létrehozott virtuális audio környezet túlnyúlik tesztszobánk falain, ez pedig a jó házi-mozi egyik fontos ismérve.
Akció mozin az eddig kicsit szégyenlõs alsó tartomány összekapja magát, egészen komoly dübögéseket produkálva. A dialógusok jól érthetõk, bár kicsit távolinak hatnak. Továbbra is a mesterkéletlen, tiszta hangzás dominál, ugyanakkor a hirtelen események zajai is korrektül ütnek, a szilánkjaira hulló fényképezõgép, és a lezuhanó emberi test tompa becsapódása drámai hangulatot teremt, amit csak fokoz a jó részletezés: a kötelek surrogása, a sátorponyva meglebbenése, és a távoli motorzaj mind árnyalják a képet, míg a fejünk felett elrepülõ helikopter hangja majdnem olyan, mint eredetiben. A mozgalmasabb jelenetekben a szél zúgása dermesztõ, szinte a bõrünkön érezzük a jéghideg hó érintését. A beszakadó jég éles reccsenése, és a gravitációnak engedve elpattanó kötél jellegzetesen egyedi hangja külön dicséretet érdemel. A lavina ezúttal is lenyûgözõ és félelmetes, alanyunk pedig szinte fürdik a hangorgiában, mindemellett szerencsére egy másodpercre sem ragadtatja el magát. A rémült üvöltés nem veszik bele a nagy zûrzavarba, és nem kenõdik egybe a zúgó-morajló háttérrel. A tér ugyan lehetne valamivel nagyobb, de így sem érzem zsúfoltnak.
Komolyzenén rendkívül kulturált a hozzáállása, néhány apró megingástól eltekintve egészen kerek a végeredmény. Jazzen hasonló a helyzet, azzal a különbséggel, hogy a térérzet jelentõsen feljavul, a zongora fakó színei pedig igazán szomorkássá festik a lassú tempójú dal hátterét. A szólók egyenként is jó élményt nyújtanak, és az összhatás is korrekt. Az énekhang telt, zengõ, érzelmes, a cinek szelídek, a basszus nyugodt, de nem álmos. A popmuzsika jutalomjáték az Onkyo TX-SR606-osnak: egységes megszólalás, élek nélküli, mégis érett és karakteres hangzás fogad, igazán kellemes hangszerhangokkal.
Ajánlás
Az Onkyo TX-SR606-os minden szempontból nagyon egyben van, szolid külseje - erejének tudatában - magabiztos, nyugodt habitust takar. Nem akar többet mutatni, mint amire képes, ám teljesítménye így is nagy terek hangosítására predesztinálja. Karaktere semleges, inkább kedves, semmint szigorú. Szórakoztat, hisz ez a dolga, a HD hangformátumok pedig egyértelmûen a (közeli, nagyfelbontású) jövõbe mutatnak. Ajánlható mindazoknak, akik a legújabb technológiát akarják birtokolni, esetleg már egy Blu-Ray lejátszó beszerzésének gondolatával kacérkodnak.
