Mivel napjainkban már egyértelműen a hálózati lejátszók a legnépszerűbb digitális műsorforrások, logikus lépésnek tűnik, hogy a korábbi CD-receiverek vagy CD-erősítő kombók mintájára egyre több gyártó készít erősítővel egybeépített verziót belőlük. A Linn, a Cocktail Audio és mások után most a Lumin is előállt az első ilyen kombi készülékével, az M1-el, melynek alapjául a korábban már nálunk is szerepelt belépő D1 lejátszó szolgált.
Kellően leegyszerűsítve a dolgot, az M1 tulajdonképpen egy digitális erősítővel kiegészített D1, értelemszerűen nagyobb, az új funkcióhoz passzoló „dobozban” és természetesen jóval nagyobb táppal. A készülék szélessége a D1 240 mm-éről 361 mm-re nőtt, a hálózati kapcsoló továbbra is a hátlapon maradt, míg az előlap bal oldalán egy standby kapcsolót, a jobbon pedig egy hangerőszabályzót helyeztek el. A középütt lévő zöldeskék digites kijelző ugyanaz, mint a D1 esetében, így a típus ismerőit különösebben nagy meglepetések nem fogják érni. Ugyanezen okból a médialejátszási tudományok is mind ismerősek lesznek a D1 után, főleg, hogy a támogatott formátumok és bitráták lényegében az összes Lumin készülék esetében megegyeznek, vagyis e tekintetben semmi különbség sincs a több mint 3 milliós csúcsmodell és a félmilliós belépő típus között. Egyaránt jöhetnek a különféle DSD fájlok, nagyfelbontású PCM, FLAC, Apple Losless vagy internet rádió, de azok sem maradnak hoppon, akik tömörített formátumokban utaznak, bár a mostani merevlemez és USB kulcs árak, valamint a Luminok minőségének fényében, akik ilyeneket hallgatnak rajta, szerintem meg is érdemlik.
Számos hasznos szolgáltatás és funkció mellett a készülék Tidal és Qobuz támogatással is rendelkezik, így tulajdonosa tényleg semmi jóból sem marad ki.
A 4,5 kg-ot nyomó, márkatársaihoz hasonlóan szintén karcsú és még mindig bőven a midi méretosztályba tartozó M1 háta mögé kerülve azért nem egy megszokott integrált erősítő hátlapjának képe tárul elénk, ugyanis analóg illetve klasszikus digitális bemeneteket egyáltalán nem találunk rajta. Ez a tény azonnal egyértelművé teszi, hogy a készülék nem a hagyományos felépítésű hifi tornyok erősítőinek kiváltására született, hanem a kizárólag hálózatról, winchesterektől vagy USB kulcsokról „táplálkozó” újkori zenebarátok számára, akik nem szándékoznak analóg tunert, lemezjátszót vagy egyéb klasszikus audio komponenst hallgatni. Az M1 bemenet repertoárja ennek fényében mindössze kettő USB portból és egy Ethernet csatlakozóból áll, mellettük találjuk a régi vágású hifisták számára egyetlen ismerősnek tűnő alkatelemet, a csavaros-szorítós, banándugót fogadó single hangsugárzó terminál szettet.
A készülékben egészen a hangsugárzó kimenetekig digitálisan történik a jelek feldolgozása és felerősítése, melyet egy 8 Ohmon 2×60 W, 4 Ohmon 2×100 W teljesítményű D-osztályú digitális erősítő végez. Hagyományos távvezérlőt természetesen nem találunk az M1 dobozában, aminek a vezérlése a Lumin App segítségével és a Lumin tulajdonosok elmaradhatatlan eszközével, iPaddel történik, hogy minden kellően kompakt, modern és stílusos legyen. Hasonlóan a többi Lumin készülékhez, emellett az M1 is vezérelhető a Linn-féle Kinsky lejátszó programmal, amely a gyártó honlapjáról díjtalanul letölthető.
♫
Mivel az M1 lényegében a D1 erősítővel egybeépített változata, amelynek kiváló minőségéről korábban már Renfield kolléga alapos cikkéből mi magunk is meggyőződhettünk, a legfőbb kérdés az a kombóval kapcsolatban, hogy a gyártónak sikerült-e olyan erősítőt párosítania a lejátszóhoz, ami mind minőségben, mind karakterben méltó párja az alapkészüléknek. Számomra az M1-el való találkozás már önmagában egy reveláció volt, hiszen otthoni körülmények között most próbáltam ki először hálózatos lejátszót, és annak köszönhetően, hogy a Lumin működését tekintve az egyik legjobbnak számít közülük, a lemezes lejátszókat lassan kiszorító technológia nagyon hamar megnyert magának. Az M1 hálózatba kötése és a lejátszó app elindítása után úgy éreztem magam, mint egy cukorkaboltba beszabadult kisgyerek, amikor a „Music” mappámban lévő berippelt/átmásolt/letöltött abszolút eklektikus műfaji válogatású zenéim között tallózva hirtelenjében azt sem tudtam, mit hallgassak meg közülük legelőször. Aztán sorban következtek a hirtelen indíttatásból kiválasztott muzsikák a 25 éves jubileumi A-ha lemezről, Beethoven Piano Concertójából, Diana Kralltól, a Kaláka Varázsvirágok albumáról, a Dali demó lemezeiről, a mostanában újra látómezőmbe került francia slágerek közül, a Planetárium hangulatát idéző Hipnotix lemezekről és Csokoládé filmzenéből, de persze sorra kerültek az olyan elmaradhatatlan felvételek is, mint például a Limehouse Blues vagy a Voi Chi Sapete Anne Szofie Van Otter csodálatos tolmácsolásában. Végighallgatva ezt a sokszínű és meglehetősen eklektikus zenei programot ugyanazokra a jellegzetességekre figyeltem fel, mint kollégám a D1 tesztjénél, vagyis a könnyedségre, a ritmusosságra, az artikuláltságra, a nyíltságra és a tisztaságra. Közülük is talán a legutóbbi tulajdonság érdemel egészen kitüntető figyelmet, mert az M1 a nélkül hozza az alapvetően racionális jellegűnek tekinthető készülékek nagyfokú tisztaságát és semlegességét, hogy közben technikai ízűvé válna. Ugyanez igaz a precízségére és a pontosságára is, amelyek kiemelkedő mivoltuk ellenére egy cseppet sem mennek a zeneiség rovására.
A készülék másik kiemelkedő tulajdonsága a lendületes dallamvezetése és ritmusa, amiben semmi erőlködést sem érezni, inkább olyan ruganyos, mint egy könnyedén ide-oda ugráló macska. A sodró tempójú klasszikus művek és a ritmusos popdalok egyaránt könnyedén magukkal ragadnak, főleg, hogy az M1-nek van egy sajátos, nagyon könnyen megszerethető karaktere, ami zenei műfajtól függetlenül olyan spontán, oldott és laza hangulatot teremt, ami újabb és újabb felvételek meghallgatására csábítja az embert. A hangszerhangok világosak, nyíltak és összetettek, a lecsengések és visszhangok egészen valódi hatásúak. Az akusztikus hangszerek és a néhol földöntúli hangzásokat produkáló elektronikus instrumentumok hangjának ábrázolása egyaránt jól megy neki, így műfajválasztás szempontjából egyáltalán nem köti meg tulajdonosának kezét. A sok-sok általa közvetített információ egyáltalán nem fáraszt, sőt, a már többször említett kellemes és könnyed karakternek köszönhetően a készülék hangzása inkább megnyugtató hatású, a sok részlet és zenei mozaik pedig a tálalásában komplex egésszé áll össze. A lágy, selymes tónusú felső végekhez testes és energikus, viszont cseppet sem sarkos basszus párosul, amiből a hangerő feltekerésékor sem fogy ki a szufla, sőt, ellenkezőleg, ésszerű határok között, ami azért jókora teljesítményt jelent, a hangzás csak még izmosabbá és testesebbé válik.
Az M1 lejátszó+erősítő kombó teljes értékű Lumin készülékként csatlakozhat a négy lejátszó igen erős mezőnyt jelentő csapatához, és ha a kiindulási alapot jelentő D1 árát vesszük alapul, akkor az erősítőért, mint járulékos elemért fizetendő összeg több mint barátságosnak számít. Mindezzel együtt az M1 a kizárólag digitális rendszerben gondolkozó vásárlók számára nagyon jó alternatívát jelenthet, egy olyan kiváló ár/értékű szettet, amivel a műfaj egyik legjobbjának tartott gyártó zenei világába válthatnak belépőjegyet.
Lumin M1
Teljesítmény: 2×60 W (8 Om)
2×100 W (4 Ohm)
Méretek: 361×323×58 mm
Tömeg: 4,5 kg
Ár: 750.000,- Ft
Limar Audio
Tel: 1/329-2980
www.limar.hu
