Aki egy kicsit is érdeklődik a téma iránt, annak nem újdonság, hogy a nanotechnológia már itt kopogtat az ajtónkon, és az általunk ismert világ egyre apróbb összetevőit is uralmunk alá akarjuk, és tudjuk hajtani. A van den Hul tervezői a Combination-nél már említett Fusion technológiával egészen messzire merészkedtek, és Waterfall Hybrid nevű interkonnekt kábelükben sem bíztak semmit a véletlenre.
Nem tévedés, munkájuk egészen atomi(!) szintig meghatározza kábelünk szerkezetét, hiszen annak két vezetője speciális, amorf réz-cink-ezüst fémötvözetből áll, mely a hagyományos fémötvözetekkel ellentétben - a gyors lehűtés eredményeképpen - az üvegére emlékeztető struktúrát mutat. Ebből a nem-kristályos fagyott folyadékból hiányoznak a kristályok közti határvonalak, melyeket elsőként szoktak felelőssé a fémkábelekben fellépő zajok, mellékzöngék létrejöttéért, amiktől aztán felkeményedhet a hangzás.
A Waterfall másik hatalmas erénye, hogy a „Fusion Technology”-val készült vezetők a belső deformálódásnak, és elmozdulásnak is nagyon makacsul ellenállnak, így a kábel nem „törik meg”, és ezért hangja sosem válik érdessé, agresszívvé. Ezt a folytonos, egyenes, jó minőségű jelutat a gyártó szerint úgy kell elképzelnünk, mint egy autópályát, ahol az elektronok a járművek. (A túl sok kanyar, vagy mellékutak csak dugót okoznának…) A finomságok itt még közel sem érnek véget, hiszen a névben szereplő „Hybrid” kifejezés arra utal, hogy gyártása során felhasználták a cég saját LSC (Linear Structured Carbon) technológiáját is, ami további védelmet nyújt a mechanikai, és már a kémiai behatások ellen is. Ehhez jön még, hogy a sztatikus feltöltődést is megakadályozza, így növelve a zajok elleni immunitást, valamint az erős, háromrétegű árnyékolás hatékonysága, mely a rádiófrekvenciás, és elektromágneses interferenciákat hivatott távol tartani. A belső szigetelés polietilénből készül, míg a legkülső védvonalat a strapabíró, szinte elnyűhetetlen, ám mégis rugalmas Hullifex 4 fantázianevű, világos barna színű borítás képezi, amely az ígéretek szerint nagyon hosszú élettartamot biztosít. A mostanában divatos környezetkímélő kampányok hatására a gyártó fontosnak érzi tudatni mindenkivel, hogy a Vízesés (Waterfall) teljesen halogénmentes anyagokból készül. Annak ellenére, hogy rengeteg technológiát zsúfoltak belé, mégis csak 7 mm vastag, és ezért alkalmas mikrofon, vagy hangszerkábelnek is. Szimmetrikus szerkezetének köszönhetően a kábel mind XLR (szimmetrikus), mind RCA változatban rendelhető, utóbbi esetben természetesen aranyozott csatlakozókkal szerelve.
Hangminőség
Azon szerencsében volt részem, hogy a Combination-nel tudtam összehallgatni a Waterfallt, íme az eredmény: komolyzenén a tesztalany esetén már a bevezetésnél karakteresebb a régi analóg felvételről készült SACD alapzaja, magasabb fekvésű, és keményebb. A kezdésben a vonósok alsóbb regiszterei mélyebbre mennek, a zenekar nagyobb helyet foglal el, mind szélességében, mind mélységében megnövekszik a tér, és jobban pozícionálttá válnak a hangszerek. A vonósok rendkívüli finomsága megmarad, ám kissé kifényesednek. A dinamika kis mértékben, de megnövekszik, és mintha hirtelenebbé is válna az előadásmód. Operán hasonló a helyzet, a Waterfall hangja direktebb, részletesebb, racionálisabb és egyben megfontoltabb is. Énekesünk hangja ennek ellenére, érdekes módon temperamentumosabbá válik, érzéseit kevésbé palástolja, a zenekar pedig nagyobb lendülettel veti bele magát a muzsikába. A tér itt is kitágul, a hangzás pedig a Combination-höz képest analitikus irányba tolódik el. A belépések-kiállások érzésem szerint precízebbek, a hangulat azonban komorabb is egyben. Jazzen és populáris műfajokon a magasak kiemelkednek kissé, talán ebből adódik, hogy az apró finomságok még egyes felvételek esetleges hiányosságaira is rávilágítanak. Szellősebb a megszólalás, jobb a térhatás, a sztereó élő, a hangszerek világosak, a cinek sziporkáznak. Mélyei ugyancsak definiáltabbak, koncentráltabbak, mint a Combination esetében, de annak meleg tónusa helyett pontosan kiszámított basszusfutamokat kapunk. Valószínűleg a két kábel strukturális (koaxiális vs. szimmetrikus) különbségeiből adódik ez az eltérő zenei attitűd: a Combination barátságos, emberközpontú előadásmódja áll szemben a Waterfall kissé semlegesebb, rendkívül jól felépített prezentációjával. Ez tipikusan az az eset, hogy a befogadón múlik, hogy melyik tetszik neki jobban. (Nejem pl. a Combination mellett állt ki, míg én azért a Waterfallt tartottam jobbnak…)
Ajánlás
A vdH Waterfall Hybrid masszív felépítésű, jó hangú interkonnekt elérhető áron. Racionális karaktere inkább az elemző beállítottságú audiofileknek kedvez, (újabb súlyos csapást mérve a gyártó termékeit információelnyeléssel vádoló véleményekre) ezzel együtt kábelünk semmiképpen sem vádolható érzelemmentességgel, „hidegvére” leginkább fajsúlyos nagyzenekari műveken mutatkozik meg. Ár-érték viszonya vitán felül a legjobbak közé emeli, ha módjukban áll, mindenképpen tegyenek vele egy próbát!
