Az RX-V481, mint az új „81”-es sorozat második modellje, a belépő típustól eltérően már rendelkezik DLNA minősítésű hálózati kapcsolatokkal valamint a gyártó egyre nagyobb teret hódító Music Cast nevű multi-room rendszerével is. Külsőleg nem változott meg az elődjéhez képest, a módosítások a szolgáltatásokat és a különféle funkciókat érintették.
A legkisebb modellhez hasonlóan szintén 5.1 csatornás RX-V481 a sorozatban megszokott módon minden csatornáján diszkrét felépítésű erősítőkkel rendelkezik. A digitális formátumban érkező jeleket csatornánként külön-külön 192 kHz/24 bit rendszerű Burr Brown DA konverterek alakítják analóggá, míg az USB porton vagy a Bluetooth vezeték nélküli kapcsolaton keresztül érkező fájlokat, melyek immár FLAC, AIFF és ALAC formátumúak is lehetnek, még a speciális algoritmusokkal dolgozó Compressed Music Enhancer is kezelésbe veszi, hogy a tömörített anyagokból is jobbféle hangot varázsoljon. Minőségi forrásokról érkező tömörítetlen és nagyfelbontású zenék esetében a Direct üzemmód mindenféle szükségtelen áramkört és funkciót kiiktat a jelek útjából, így biztosítva a készülék által elérhető legtisztább sztereó hangzást. Ha valaki nem használ szub-woofert és esetleg kevesellné a mélyeket, alkalmazhatja az Extra Bass nevű hatékony basszus kiemelőt, bár mondanom sem kell, hogy ez a szolgáltatás az előzőtől eltérően már nem éppen a mindenféle felesleges beavatkozástól mentes tiszta jel-út filozófiát testesíti meg.
A hangsugárzó szettel illetve a szoba akusztikájával való precíz összehangolást a gyártótól megszokott YPAO rendszer legújabb változata segíti. Az RX-V481-es beépített 3D Cinema DSP-je az elődökhöz hasonlóan szintén 17-féle programmal rendelkezik, melyekből mindenféle programhoz vagy játékhoz lehet megfelelőt választani, és közülük négyet Scene néven közvetlenül az előlapról is elő lehet hívni négyféle műsorforráshoz. A bőséges választékban megtalálható a fejhallgatókhoz optimalizált Silent Cinema valamint a Virtual Cinema Front funkció is, amely, afféle fantom centersugárzót kreál, ha nincs belőle valódi. Dekóderek terén a legújabb Dolby TrueHD, Dolby Digital Plus és DTS-HD Master Audio típusok közül választhatunk.
Az 1.4a verziójú HDMI csatlakozásokon keresztül többek között 3D és 4K (4K Pass Through) videojelek is továbbíthatók, illetve olyan értékes videós funkciókat is kapunk, mint a HDMI Audio Return csatorna, a Deep Color, az x.v. Color, a 24 Hz-es képfrissítés és az Auto Lip Sync. A front lapon lévő USB port USB kulcsok illetve hordozható lejátszók csatlakoztatására szolgál. Mellette található egy Aux jelű 3,5 mm-es analóg jack bemenet, míg a 6,3 mm-es fejhallgató aljzat az előlap bal alsó sarkán kapott helyet. HDMI csatlakozásból 5 darab (4 bemenet, 1 kimenet HDCP2.2, HDR és BT.2020 kompatibilitással) található, emellett 3 analóg illetve 3 digitális (2×koax, 1×optikai) bemenet áll rendelkezésre a különféle analóg és digitális forráskészülékek csatlakoztatásához. Előfok kimenet csak a szub-wooferhez jár, de ez még úgysem az az ár és minőség kategória, ahol külön végfokokat vásárolnak a későbbikben már csak processzorként használt készülékhez. A Bluetooth és AirPlay funkciók révén a megfelelő eszközökről immár abszolút komfortosan, vezeték nélkül lehet zenélni a készülékkel, a különféle online zeneszolgáltatók közül a vTuner, a Spotify, a Pandora és a Juke kínálata egyaránt elérhető. A belépő modelltől eltérően a hangsugárzó kábeleket immár csavaros-szorítós banánaljzatok fogadják a csiptetős terminálok helyett, amely mindenképpen jóval korrektebb megoldás, csak sajnos az RX-V381 szűkre szabott költségkeretébe már nem fért bele.
A klasszikus távvezérlő mellett a receiver modern megoldásként az App Store vagy a Google Play áruházakból ingyenesen letölthető AV Setup Guide alkalmazás segítségével iOS vagy Androidos táblagépekkel egyaránt beállítható és vezérelhető, míg a távvezérlős változatnál az On Screen funkció segítségével lehet navigálni a különféle a menükben, csak éppen az előző sorozat ízléses színes menüjétől eltérően ezúttal egy végtelenül egyszerű fekete-fehér képernyőn. Maga az installáció tulajdonképpen még egyszerűsödött is az előző sorozat modelljeihez képest, például nem kell a setup menüben kotorászva konfigurálni a bemeneteket, így most már a nélkül is meg lehet szólaltatni egy analóg bemenetre kötött klasszikus analóg forrást, hogy előtte különböző beállításokat kellene elvégezni. Praktikus szolgáltatásként a nem használt bemeneteket kiiktathatjuk az „input skip” funkcióval, így azok a bemenetek közt lépkedve meg sem jelennek, amíg ez a beállítás aktív.
♫
Toszkána északi partvidékén vagyunk, az alagútban száguldó Aston Martinra pedig géppisztoly golyózápor zúdul és a lövedékek fémes csattogással ütik át az autó kasztniját. A készülék a szédületes tempójú akció középpontjába helyez, hitelesek és kellően erőteljesek a motorhangok, a csikorgások, az ütközések robajai, valamint a carrarai márványbányánál a mélybe zuhanó rendőrautó óriási csattanásai is. A mélyekben és a dinamikában persze a szub-woofer is derekasan benne van, ám megfelelő állódoboz birtokában, ha kikapcsoljuk, az erősítő akkor is jól állja a sarat. Az RX-V481-es nyílt és alapvetően világos tónusú hangjához energikus basszus párosul, néhol ugyan egy kissé kevésnek érzem benne kraftot, de alapvetően szub nélkül is jó az élmény, és a dinamikusabb filmzenék prezentálása is rendben van.
Éles váltással Bruce Willis házában vagyunk, ahol éppen kommandósok lopóznak a sötétben, a kellő feszültségről a képek mellett az erőteljesen pulzáló mélyhangok gondoskodnak. A lövések, robbanások és különféle csattanások mellett hiteles a hétköznapi hangok ábrázolása is, például a sistergés, még ha a serpenyőben ezúttal rántotta helyett éles töltények forrósodnak, hogy aztán a hőtől hatására lövéseket imitálva durranjanak el. Ugyanilyen életszerű a fakardok és fapajzsok, valamint a Doktor félelmetes ostorának csattogása is a capuai kiképzőközpontban, bebizonyítva, hogy a készülék kortól és stílustól függetlenül mindenféle akcióban elemében érzi magát.
Barátságosabb vizekre evezve különféle vígjáték és dráma részletek következnek. Az erősítő kellemesen realista hangvétele következében hihetően és egyben barátságos tónusban ábrázolja a különféle jeleneteket, a párbeszédei artikuláltak és jól érthetőek, a filmzenék pedig kommersz műcsilingelések nélkül is színesek és érdekesek, vagy éppen borongósak, ha a téma éppen úgy kívánja. Hangulatilag a hallottak nagyon hasonlóan a korábbi széria modelljeinél tapasztaltakhoz, egyértelműen jelezve, hogy a gyártó receivereinek hosszú évek óta jól bevált hangkarakteréhez nem különösebben nyúltak hozzá.
A készülék műszaki információi között nem is találtam arra való utalást, hogy az erősítőegysége valamiben is változott volna, ezért kicsit előreszaladva megelőlegezem, hogy ez a rész, és ezzel együtt természetesen az új modell hangzása zenei téren is változatlan maradt. De lássuk a részleteket!
A szokásos jazz muzsika most is a legjobb eredményt biztosító és egyben a kijelzőt is alig láthatóra halványító „Direct” üzemmódban indul kellemesen pezsgő, oldott hangulatú megszólalással. A tempó friss és energikus, a mélyek kellően testesek, a bőgő finoman duruzsoló játéka szépen követhető. A nyílt és világos színvilágú muzsika meglepően jól integrált, a hangszerek elkülönülnek egymástól és elegendő levegő is van közöttük. A vibrafon könnyed és oldott stílusban szólal meg, a fémlapocskák hangjai teljesen elszakadnak a hangsugárzóktól és izgalmasan csilingelve hullámoznak ide-oda a dobozok előtti térben. Ez az eredmény egy alsó-középkategóriájú AV receivertől nagyon korrektnek mondható, hiszen az egyik hazai „szakértő” portáltól eltérően reálisan azért nem ebben a kategóriában és készülékosztályban várjuk el a klub hangulat maradéktalan visszaadását és a különleges jelenlétérzetet.
Klasszikus műfajokon elődjéhez hasonlóan szintén energikus és nagy volumenű, de a mennyiség mellett a minőséggel is meggyőzi hallgatóját. Olcsó árkategóriája dacára bele tud vonni a zenei történésbe, ami nagyon fontos tulajdonság egy készülék hangjának a megítélésénél. A hangszerhangjai nyíltak, világosak és valóságos színezetűek, csakúgy, mint a lelkes operaénekesnő megjelenítése, a Vivaldi hegedűkoncerten pedig meglepően cizellált, és a legjobb pillanataiban egészen életszagú előadást nyújt. Erőteljes basszusának köszönhetően hatásosan képes érzékeltetni a nagyzenekarok súlyát és tömegét, ami megint csak fontos paraméter a klasszikusok hiteles megszólaltatása szempontjából. Különféle változatos műfajú zenéken a fentebb felsorolt pozitívumokat felvonultatva zenél, bár Shirley Horn erős basszusú felvételén kissé mélytónusúnak érzem, mintha a komoly mélyenergiák prezentálása az egész hangképet a mélyek felé billentené.
A dinamikus pop és rockzenék természetesen nagyon fekszenek neki, kellő basszus kvalitású hangsugárzók használata esetén szub-woofer nélkül is testes és dinamikus megszólalást produkál velük, a különféle akusztikus vagy elektronikus hangszereket pedig egyaránt világosan, kellemesen és színesen szólaltatja meg. Ezért is furcsállom, hogy USB portról viszont még a jó minőségű tömörített zenék is laposak és erőtlenek, a „tuning” funkció ugyan segít rajtuk valamit, de ettől ezt a funkciót továbbra is csak egy melléküzemágnak érzem.
A már az előző széria esetében is bőséges szolgáltatás és funkció repertoár további bővülése mellett az új receiver sorozat első általam megismert tagjának hangzása meglehetősen hasonló maradt, talán egy kicsit nyíltabbnak és világosabbnak érzem az elődjéhez képest. A jó hang mellett a készülék egyik legfontosabb ütőkártyája a hagyományosan gazdag mozis funkció repertoár és a hálózati tudományok választéka, valamint az ügyes Music Cast, amely révén a receiver immár minden szempontból az otthoni zeneszolgáltató rendszer központi eleme lehet.
Yamaha RX-V481
Teljesítmény: 80 W (6 Ohm, 2 csatornát meghajtva)
Méretek: 435×161×327 mm
Tömeg: 8,1 kg
Ár: 129.999,- Ft
Forgalmazó: Extreme Audio
Tel: 1/7867-422, 30/330-6229
www.extremeaudio.hu
