Folytatva az Epson házimozi projektorainak bemutatását, az EMP-TW1000-es modellel belépünk a valódi HD eszközök birodalmába. A lépés nem kicsi, legalábbis árban nem az, így hamar felmerül a kérdés, vajon ér-e annyit egy TW1000, mint két - amúgy nagyszerû – TW700-as? A szórakoztatóelektronikai piac folyamatos „pörgése” nem véletlen, egy-egy cégen belül hatalmas apparátus dolgozik azon, hogy évrõl-évre kívánatosabb modellekkel ösztönözze vásárlásra a fo-gyasztókat. Néha az eltérõ külsõ megjelenés mögött számottevõ tartalmi elõrelépés nem lelhetõ fel, máskor csak egy-két új szolgáltatást kapunk, de vannak esetek, mikor tényleg érdemes az új készülékre váltanunk. Jelen esetben a szinte teljes hasonlóság lehet megtévesztõ, pedig odabent nem kis különbségek lakoznak.
HD – Kell, vagy nem?
A vásárlók nagy része nem méri fel, mire is van szüksége, nem igényeihez, szokásaihoz és szobája méreteihez igazodik, hanem a divat irányítja. Egy 106 cm-es megjelenítõn 3 méterrõl nézve már nem sok értelme van az 1080 soros felbontásnak, az 720-szal is szép, homogén képet nyújt, cserébe a TV mûsorok képe is emészthetõbb, mint a full HD változatnál. Nem elhanyagolható a video forrás kérdése sem; DVD, HD-DVD, Blu-Ray, esetleg valamiféle média-lejátszóról hajtjuk majd megjelenítõnket? És végül, de legkevésbé sem mellékesen jön a szoftver, vagyis a filmek kérdése, mert a HD élvezethez azért legyen HD anyagunk is, vagy be kell érnünk a felskálázott 576 so-ros SD filmekkel.
Valószínûleg a HD elõbb-utóbb teret nyer, csak az nem mindegy mikor és mennyiért. Dönteni pedig most kellene. Vajon a TW1000 pusztán egy megnövelt felbontású 700-as, vagy egyéb képminõségbeli pozitívumai is vannak a kistestvérhez képest?
Belvilág
A készülékbe az Epson 3LCD-s Dream Six paneljét építették, amely natív 16:9-es, 1920×1080 képpontos felbontású, saját fejlesztésû Crystal Clear Fine (C2 Fine) technológiájával kristálytiszta, éles képek létrehozására képes. Már a legfrisebb HDMI 1.3-as verziójú digitális csatlakozást tartalmazza, természetesen az összes korábbi szabvány mellett. Optikája ugyanaz a 2,1-szeres zoomátfogású Fujinon lencse, melyet már a TW700-nál is nagyon dicsértem, magától értetõdõen megtartva a függõleges és vízszintes lencseshift lehetõségét is. Az Epson vízszintes és függõleges lencseeltolási technológiájával a projektor pozícionálható a középponttól távolabb is, anélkül, hogy ez rontaná a vetített kép minõségét. A lencsék 96 százaléknyit mozgathatók fel és le, valamint 47 százaléknyit balra és jobbra – vagyis az EMP-TW1000 igen szabadon helyezhetõ el a szobában, akár egy kávézóasztalon, akár a plafonra szerelve.
Az impozáns 12000:1 kontraszt-arány, valamint az 1200 ANSI lumen fényerõ nem kíván speciális környezetet, akár fehér falú nappaliban is – megfelelõ sötétítés mellett - képes fekete színt produkálni a vászonra. A lekerekített formájú, szénfekete kivitele pedig bármely otthon vonzó részévé teheti a készüléket.
Gyakorta felmerülõ kérdés a lámpa-élettartam. Az Epson válasza erre az izzóra vállalt hároméves garancia.
A C2 Fine technológia tiszta, éles színeket és valódi feketét jelenít meg. A kiemelkedõ minõség mögött az a szervetlen réteg áll, amelyben a folyadékkristályok nem vízszintesen, hanem függõlegesen vannak elhelyezve. Ez a módosítás megszünteti az elszivárgó fényeket és tisztább képeket, valamint valóban koromfekete fekete színt eredményez.
Az Epson Auto Iris Optical System a lámpa erõsségét vezérelve javítja tovább a vetített kép minõségét. A feketék még sötétebbek, a szürkeárnyala-tok pedig részletesebbek a sötét részeken, míg a világos témák élesebbek és tisztábbak lesznek. Az Epson Cinema Filter segítségével egy sor megjelenítési mód választható ki a szoba fényviszonyainak megfelelõen. Hatféle színmód használható – a „dinamikus” a világos szobákhoz a legmegfelelõbb, a „mozi sötét” pedig a sötétebb környezetekhez. Ezzel egyúttal az izzó teljesítményét is szabályozzuk, az utóbbi módban kisebb az igénybevétel, hoszabb az élettartam, emellett még alacsonyabb a hûtés zaja.
A menü kissé eltér a 700-asétól, és cseppet sem mellékesen magyarul is „tud”. Nagyon könyû eligazodni benne, a paraméterek logikus sorban követik egymást. A fontosabbak direktben elérhetõk a sötétben is jól használható, háttérvilágításos távvezérlõrõl is, így a bemenet kiválasztása, a színmód, kép-arány, stb. módosítása is csak pillana-tok mûve.
Képminõség
Bevallom, a 700-as után nagyon sokat vártam az 1000-estõl, és mindjárt az elején kijelentem, nem csalódtam. Már az elsõ bekapcsoláskor nyilvánvalóvá vált, hogy ez a vetítõ nem csak felbontásában finomodott, az új LCD panelek képminõségben is komoly elõ-relépést jelentenek. Színhûsége alapbeállítás mellett is megfelelõ, mindösz-sze a színtelítettségbõl vettem vissza egy keveset, hogy ízlésemnek megfeleljen. Többféle bemeneten, eltérõ minõségi szintet képviselõ anyagokat használtam, elképzelve egy átlagos felhasználó sokszínû filmgyûjteményét. Legnagyobb meglepetésemre a kompozit bemeneten érkezõ TV-adással szinte csodát mûvel, ha nem tudnám mennyire alacsony felbontású, el sem hinném. Belsõ upscaler-e ott van a top-on, szép, homogén, egyensúlyban lévõ képet ad, az éleken csak minimális lépcsõzetességgel. Komponens bejáraton, DVD-rõl hajtva nagyot ugrunk e-lõre, elõtûnnek a képrészletek, már a hajszálak is jól kivehetõk. Színei – naturális beállítás mellett is – pompázatosak, melegséggel töltenek el, ugyanakkor a szereplõk arcbõre nem kap más színezetet. Az árnyalatok a fehér és fekete szín közelében is kitûnõek, nincs beégés, vagy betakart szürke árnyalat, minden látható, amit a kamera rögzített. A képzaj csak az észlelhetõség szintjén mutatkozik még gyengébb kópiával is, ami a Pioneer DV-LX50 és az Epson közös érdeme.
Maradva az LX-50-nél, de most már HDMI-vel beléphetünk az igazi felsõ kategóriába. Felskálázott 1080p-s jellel még mindig rá tud tenni egy la-páttal az elõzõekre. Kukacoskodni szeretnék, de nem nagyon sikerül, még a leggyatrább kópiákkal (pl. Keserû méz) is nagyon jól elboldogul. A sötét szobában felvett jeleneknél néhány megjelenítõ egyáltalán nem képes a hátteret megmutatni, itt most látható a könyvespolc is. A gyorsan mozgó tárgyak (focilabda, repülõ madár) ábrázolása folyamatos, a kép tömörítésébõl eredõ kockásodások alig-alig jelentkeznek, a színek - ha lehet – még jobban „élnek”, valósághû tónusokkal és sima átmenetekkel. Az Auto Iris a „háttérben” hatásosan dolgozik, csak nagyon ritkán érhetõ tetten mûködés közben, akkor sem zavaró.
És a végén jöjjön egy HD anyag, a Pioneer BD-LX70A és James Bond közremûködésével. Itt teljesedik ki igazán az EMP-TW1000 tudománya, kár, hogy a kópia képzaja beleszól a produkcióba. Azért az aprólékos felbontás, a valós, eredeti képpontokkal, mindenképpen emeli a produkciót. Most már nem csak a fotelbõl homogén a kép, ahhoz, hogy pixeleket lássunk nagyon közel kell mennünk a vászonhoz. A felkonvertált 1080p-hez képest most élesebb a kép, keményebbek a kontúrok, pengébbek az élek.
Ajánlás
Nincs nehéz dolgom, mert az EMP-TW1000 zseniális vetítõ, minõségéhez képest kifejezetten barátságos árcédulával. Bár a HD tömeges elterjedése még várat magára, az apró pixelek áldásos hatását már ma, egy tisztességes HDMI-kimenetû DVD-vel is élvezhetjük, ráadásul az új LCD panel nyújtotta gazdagabb és természetesebb színvilág, mélyebb árnyalatok és feketébb feketék már most is éppen eléggé csábítóvá teszik eme vetítõt. Ráadásul a topmodell TW2000-es megjelenése alaposan - csaknem harmadával - lenyomta az á-rát, így ma nem tudnék jobb vetítõt a-jánlani ennyiért, az biztos!
