A különféle rezonanciák elleni küzdelem, főleg mivel lényegében az egész világunk maga egy rezonancia és körülöttünk szinte minden vibrál valamilyen módon, egy kimeríthetetlen terület és egy potenciális tuning forrás a készülékeink számára. A sokféle import eszköz után most ígéretes hazai termékeket mutatunk be, amelyek kedvező áron kínálnak igényes felépítést és remélhetőleg kedvező eredményeket is.
A Vibra-R márkát jegyző Turnings cég még 1994-ben alakult forgácsolt alkatrészek és ipari termékek gyártására. Mivel a gyártmánypalettájuk döntően finommegmunkálással készült, precíziós alkatrészekből áll, így a megfelelő minőségű géppark adott volt és a tulajdonos érdeklődési körébe a hifi technika is beletartozik, 2014-ben a skála izgalmas „melléküzemágként” különféle rezgéscsillapító elemekkel is bővült, és létrejött a Vibra-R család. A választékban különféle, készülékek alá tervezett rezgéscsillapító alátétek és korongok, valamint hangsugárzókhoz szánt kúpok találhatók, melyek közül elsőként a bronz korong (profi) és korong (csúcs) termékeket próbáltuk ki.
Bronz korong (profi)
A bronzból és eloxált alumíniumból készült szerkezet belsejében egy kerámia golyó csatolja el egymástól a két részegységet, azaz a talpat és a mozgó részt. A 36 mm átmérőjű, 24 mm magas és 130 g tömegű korong mindenféle analóg és digitális műsorforrás, külső tápegység és erősítő alatt használható, célszerű módon három darabot kell belőle a fenéklemez alá helyezni.
Korong (csúcs)
A külsőleg hasonló felépítésű, csak jóval magasabb profilú (36 mm) szerkezet bronz, POM és alumínium anyagokból áll. Közülük a POM egy speciális Polioximetilén nevű ipari szintű polimer, kiváló rezgéscsillapító tulajdonságokkal. A korong belsejében három kerámia golyó található, emiatt nehezebb erősítők alá ideálisabb eszköz, mint a kisebbik társa.
♫
A meghallgatás során, mivel a korongokból hat-hat darabot, azaz egy CD-erősítő szett alá való mennyiséget kaptunk, mindkét készülék alá betettük a korongokat. Először az olcsóbb bronz korongokat próbáltuk ki a készülékek alapállapotához, vagyis a saját lábaikhoz képest, majd a drágább szettet az olcsóbbhoz képest, hogy a kettejük közti különbségek is kiderüljenek. A hallgatási sorrend a meghallgatás során A-B-ről B-A-ra is változott, ez a szövegben mindig feltüntetésre került.
Bronz korong
Nosztalgikus hangulatú, ám olyan kiváló minőségű felvételekkel indul a szeánsz, amelyeket hallgatva, olyan érzetem támad, hogy a sok technikai „rizsa” ellenére a felvételi technológia semmit sem fejlődött az elmúlt 40 évben, vagy ha igen, inkább vissza, mint előre. Stars On 45 „If You Could Read My Mind”, Bonnie Pointer „Heaven Must Have Sent You”, Thelma Houston „Don’t Leave Me This Way” és Candi Station „Young Hearts Run Free” - mind-mind tiszta, dinamikus és részletező megszólalású dal, ami a bronz korongok beiktatásával még dinamikusabbá, egységesebbé és gazdagabban részletezettebbé válik. A hangok mindegyik felvétel esetében „közelebb jönnek”, így a hangzás direktebb lesz, anélkül, hogy egy cseppet is tolakodóvá válna. A tér, még ha egyes esetekben mesterséges is, egyértelműen széjjelebb húzódik és a hangszerek szépen belakják a rendelkezésükre álló nagyobb helyet. A leghangsúlyosabb változások egyike a dinamika növekedése, ami az egész hangképen tetten érhető, de értelemszerűen a basszuson a leglátványosabb. A dobok nagyobbakat és súlyosabbakat ütnek, a basszus „kövérebb” és testesebb, miközben a felső tartományokban leheletfinom csilingelések, oldott hangulatú cinek és andalító vonóshangok szólnak.
A jazz muzsika bevezető részénél a többi jól működő rezonanciacsökkentő eszközhöz hasonlóan a bronz korongok is jobban és pontosabban rajzolják ki a történéseket, amitől a hallgató úgy érezheti, hogy egy jobb helyre került a klubban, vagy beült a nézőtér közepére. A zenét indító dobok az előbbi felvételekhez hasonlóan dinamikusabbak és testesebbek, ennek köszönhetően a megszólalás stabilabb alapokon állóvá válik. Javul a koherencia és az egységesség is, több lesz a fúvósok levegője és a vibrafon könnyed hangulatú játéka is életszerűbbnek tűnik.
Klasszikus műfajokon megfordítom a hallgatási sorrendet, így először a korongokkal, majd azok nélkül szólalnak meg, és az ismerős forgatókönyv játszódik le. A felvétel összeesik, soványabb, fakóbb és élettelenebb lesz. A zenészek és az énekesnő egyaránt hátrébb és összébb húzódnak, utóbbi kedvetlenebben és színtelenebben dalol. A dinamikaszint csökken, emiatt kisebb a kontraszt a gyengébb, halkabb és az erősebb hangok között, ami ismét csak laposabbá teszi a zenét. A szólamokat is tömörebbnek érzem, kevésbé „látni be” a sorok közé, és a levegő is kevesebb a némileg méretben is összement színpadon.
Korong (csúcs)
A második körben a magasabb profilú és kétszerte drágább korongok következnek természetesen ugyanazzal a zenei programmal, viszont nem az alapállapottal (a készülékek a saját lábaikon ácsorognak), hanem a bronz korongokkal összehasonlítva.
Megyünk tovább az úton, de a változások természetesen már kevésbé látványosak, a javulás most inkább a finomabb odafigyelést igénylő részleteken vehető észre. Ezzel együtt a mélyek még mindig jobbak lesznek egy kicsit, a ritmus még feszesebbnek tűnik és tovább fokozódik a jó értelemben vett szub-wooferes érzet. Ami azonban ennél is lényegesebb, a felbontás még finomabb, a csilingelések és a halk részletek jobban előjönnek és még selymesebben és lágyabban szólalnak meg. Gazdagabb a felvételek mikrokörnyezete, ami egyértelműen a rezonanciák még alacsonyabb szintjét jelzi, vagyis úgy tűnik, maradt még valami, amivel a nagyobb korongoknak kellett elbánniuk.
A jazz muzsika dinamikában alapból kevésbé vérbő, mint az előbbi felvételek, úgyhogy ezen a téren kevesebb a változás, viszont a finomságok terén még mindig akad javítanivaló. A megszólalás ismét levegősebb és aprólékosabb, egy keveset még a színpad is tágul és érzetem szerint a felvétel integritása is tovább javul.
Ennél is látványosabb azonban a visszafelé teszt a klasszikus műveken, amelyeken kisebb mértékben ugyan, de a bronz korong kontra semmi „meccshez” hasonlóak játszódnak le. A minden relatív jegyében most a bronz korongos változat tűnik összeesettnek, vérszegénynek, fáradtnak és soványabbnak, és most érzem a legnagyobb különbséget a kétféle korong szett között. Ha potenciális vásárlóként egy demón ülnék, most győztek volna meg igazán, hogy érdemes a kétszerte drágább szettbe beruházni.
Ajánlás
Örömteli dolog megtapasztalni, hogy a készülék árakhoz képest és úgy általában a mai, az élet minden területét érintő meglehetősen drága árszint dacára nem túl nagy összegekért cserébe is komoly javulásokat lehet előidézni a rendszereink hangjában. A Vibra-R olcsóbbik korongja, amiből nagyjából 54 ezer forintért fel lehet „szerelni” egy klasszikus műsorforrás-erősítő együttest, amiből az erősítő értelemszerűen egy AV típus is lehet, a legelső pillanatokban érezhető mellbevágó dinamika és basszus javulás mellett nagyobb térrel, több finomsággal és levegővel hálálja meg a használatát. Hozzá képest a komolyabbik változat inkább a finomságokban, a halk részletek és szólamok prezentálásában, és az ún. audiofil paraméterekben idéz elő javulást, így ezt a típust inkább akusztikus hangszeres zenék és komolyabb rendszerek esetén ajánlom, de ezzel együtt természetesen mindenféle készülékkörnyezetben jól működik, és mivel nagyon drágának még ez sem mondható, ha valakinek belefér, olcsóbb eszközökhöz sem pazarlás beszerezni, főleg, ha azok nagyobb tömeggel rendelkeznek.
.
Vibra-R bronz korong
Ár: 8.890,- Ft/db
Vibra-R Korong (csúcs)
Ár: 17.780,- Ft/db
Forgalmazó: Turnings E. C.
Tel: 28/920-942, 30/374-9636
www.bolthely.hu/vibrar
