Az Advance Acoustic a tavalyi évben kezdte el teljes egészében átalakítani hosszú évekig stabilan szolgáló választékát, s ebben a folyamatban az általunk is tesztelt X-Preamp/XA-160 elő/végfok szett után következő lépésként az integrált erősítők X-esítése került sorra. A három típus közül első körben a kettő kisebbik modell új változata jelent meg X-i60 illetve X-i90 jelzéssel, valamint az előfoknál megismert teljesen új és az eddiginél jóval elegánsabb és letisztultabb designnal.
Az időtlenül elegáns fekete előlappal rendelkező készülék típusszáma praktikus módon a teljesítményét jelzi (8 Ohmon), új tervezésű áramköreinek köszönhetően pedig gyártója szerint sokkal muzikálisabb, mint az elődei.
(Erről mondjuk az elő/végfok esetében már magunk is meggyőződhettünk, ezért készségesen megelőlegezzük, hogy valószínűleg tényleg így van.) Az előlapon a hálózati kapcsoló mellett a multifunkcionális hangerőszabályzó/bemenetválasztó/hangszínszabályzó/balansszbályzó az egyetlen kezelőszerv, amit nyomkodni kell a funkcióváltáshoz és tekergetni a szabályzáshoz illetve választáshoz.
Az éppen kiválasztott bemenetet (jó sok van belőlük) apró ezüstös-fehér led-ek jelzik logikusan csoportosítva; baloldalon az analógok, míg jobboldalon a digitálisak találhatók. A multifunkcionális ezüsttekerentyű körül szintén ízléses fehéres-ezüstös fény világít, a felette lévő kijelző pedig az aktuális hangerőértéket mutatja jókora élénkék digitekkel, hogy a márka egyik védjegyének számító erős kék fény se hiányozzon.
Az igényes készülékház kellően stabil, árnyékolásával pedig a különböző sugárzások és interferenciák ellen is védelmet nyújt a benne lakó kifinomult áramköröknek. A készülék kizárólag szigorúan válogatott minőségi „audiofil” alkatelemekből lett felépítve és a tápellátását is nagyon körültekintően tervezték meg. Teljesítménye 2×60 W (8 Ohm) és 2×80 W (4 Ohm), ami normál körülmények és elvárások mellett bőven elegendő, hacsak valaki nem egy extrém érzéketlen hangsugárzót használ.
Az X-i60 annak érdekében, hogy az otthoni szórakoztató rendszer központi eleme lehessen számos különféle analóg és digitális forrás jeleinek fogadására képes. Analóg oldalon 7 line RCA valamint MM phono bemenetekkel rendelkezik, és egy Rec Out kijáratot is kapott. Digitális bemenetekből kategóriájához képest egyedülálló választékot kínál, amelyben 2 koax és egy optikai bejárat, valamint USB A (USB kulcsokhoz és MP3 lejátszókhoz) illetve USB B (MAC és PC komputerekhez) portok is találhatók. A koax és optikai bemeneteken keresztül érkező digitális jeleket minőségi áramköri környezetbe helyezett Cirrus Logis CS8416 DAC chip alakítja analóggá, míg az USB A portnál A165174-es, az USB B portnál pedig Burr Brown PCM 900-as DAC munkálkodik, hogy mindenféle külső digitális forrásnak igényes partnere legyen.
A készülék szolgáltatásai között a hangszínszabályzó és a balansz is megtalálható, és a tervezői örvendetes módon a 6,3 mm-es fejhallgató aljzatot sem spórolták le róla. Hátlapján az igényes aranyozott ki és bemenetek, valamint a single hangsugárzó terminál mellett alapállapotban U-idommal összekötött előfok kimenet/végfok bemenet csatlakozás is található, ami révén a készülék különálló előfokként illetve végfokként is használható. A mellékelt rendszer távvezérlő egy elegáns, fekete színű méretes egység, ami eredetileg láthatóan nem hozzá készült, de a célnak tökéletesen megfelel, és a sok olcsó hatású műanyag vacaktól eltérően jó érzés kézbe venni.
Már a készülék járatása során felfigyeltem rá, hogy alapvetően jóindulatú és barátságos karakterrel bír, ami műfajtól függetlenül a zenehallgatást és a filmnézést egyaránt kellemes élménnyé teszi. Ezen tulajdonságainak köszönhetően az „éles” teszt során is többször kiestem a kritikusi szerepkörömből és egyszerűen csak zenét hallgattam, annak ellenére, hogy a repertoár összes tagja úgymond a könyökömön jön ki. Érdekes módon valami hasonlót írtam az elő/végfok bemutatásánál is, szóval tényleg lehet valami a dologban.
A kellemes és barátságos tónus mellett az analitika is rendben van, így a figyelem hosszú ideig fennmarad és a tulajdonos a sok szép hangtól elalélva vélhetően nem fog elbóbiskolni a fotelben. A ritmika átlagos, beindítja a lábakat, de nem érzek ellenállhatatlan késztetést arra, hogy felugorjak a kanapéról, hanem inkább élvezem a finoman ábrázolt és testes, sok esetben szinte megfoghatóan valóságosnak tűnő hangszerek muzsikáját. A zene alapvetően spontán és oldott hangulatú, a magasak legfelül egészen finoman lekerekítettek, a basszus testes és energikus, kellő tartalékokat sejtető. A zenészek levegősen helyezkednek el a minden irányban kiterjedt színpadon, a helyük pontosan kijelölhető, mégsem olyanok, mint a helyhez rögzített gombfoci bábok. A vibrafon és általában véve az ütős hangszerek játéka nagyon tetszik, a kellemes karakterükhöz párosuló plasztikusság nagyon realista élményt nyújt.
Ha az eddigieken a készülék bőségeses felülmúlta az árcédulája alapján elvártakat, akkor klasszikus műfajokon még magasabbra teszi a lécet. Franciás könnyedség, tavaszias frissességgel áramló hangok, testes hangszerek és realista hangszínek kombinációja nyűgöz le, s mindehhez operán egy mézédes női hang társul. Vivaldi lágyan hullámzó dallamainak hallgatása közben ismeretlenül egy jóval drágább erősítőt képzelnék az entry-level Advance Acoustic helyébe, ami ügyesen lavíroz a valóságosság és az idealizmus között, gondosan ügyelve rá, hogy a sok finomság nehogy túlságosan rózsaszínűvé tegye a hangzást.
A beépített DA konvertereket használva a hangzás nagyjából hasonló jellegű és kvalitású, talán egy kissé teltebb, erőteljesebb, és mintha (talán pont ezek miatt) némileg hangosabbnak is tűnne. Pop és rockzenéken ettől intenzívebb karaktert mutat, úgyhogy ezeken a műfajokon sem fog csalódást okozni a hordozható kütyükről zenélőknek. Asztali CD játszó vagy egyéb digitális forrás esetében érdemes a két verziót összehasonlítani, hiszen régi vagy gyengébb készülékek esetében könnyen lehet, hogy a modern konverterekkel jobb eredményt kapunk, mint az analóg bejáratot használva.
A második „X” erősítőt megismerve úgy érzem, egyértelműen kirajzolódik előttem az új Advance Acoustic modellek kellemes, érzelmes és barátságos karaktere, amit nagyon könnyen meg lehet szeretni. Fenti jellemzők mellett az X-i60 a nagyobb testvéréhez hasonlóan részletezőbb, erőteljesebb és testesebb hangú is, mint az elődei voltak, az árcéduláján jócskán túlmutató hangminőségéhez pedig ráadásként igényes és elegáns külső, bőséges felszereltség és ízléses távvezérlő párosul, amit ki tudja hogyan, de a találékony franciák még szintén bele tudtak szuszakolni a végső árat tekintve elég szűknek tűnő keretbe, csak hogy nekünk igazán jó legyen.
Advance Acoustic X-i60
Frekvencia átvitel: 10 Hz-35 KHz
Teljesítmény: 2×60 W (8 Ohm)
2× 80 W (4 Ohm)
THD: < 0,1%
Csatorna elválasztás: ≥ 80dB
Jel/zaj arány: > 90 dB
Méretek: 110×430×310 mm
Tömeg: 6 kg
Ár: 117.000,- Ft
Forgalmazó: Limar Audio
Tel: 1/329-2980
www.limar.hu
